Pár nappal a választások előtt több elemző is kiemeli, hogy kicsi a különbség a kormánypárt és az egyesült ellenzék között, és magas azoknak az aránya, akik még nem döntötték el, kire fognak szavazni. Ezt sokunknak nehezünkre esik elhinni (hol éltek ezek az elmúlt 4, 8, 12, 20, 32 évben?  – sóhajtunk fel magunkban), de játsszunk el egy pillanatra a gondolattal, hogy valóban jelentős számú polgártársunk most ébredt rá, hogy véleményt kell mondania múltról, jelenről és jövőről. Nézzük meg, mennyire segítenek nekik dönteni üzeneteikkel a választáson listát állító pártok.

Induljunk ki abból a munkahipotézisből, hogy minden pártnak az elsődleges választási célja, hogy szavazatokat kapjon, méghozzá a lehető legtöbbet, és növelni tudja támogatottságát az előző választáshoz képest. Kézenfekvő másodlagos cél, hogy a többi párt viszont kevesebbet kapjon, főleg a közvetlen riválisok. Harmadlagos célok is létezhetnek, ezekre is ki fogunk térni adott esetben.

Feltételezetten a Holdból érkezett honfitársunk legkönnyebben a Magyar Kétfarkú Kutyapárt üzenetét tudja kikódolni: „Legyen minden jobb!”

Ebbe nehéz belekötni, hiszen olyan nincs, hogy minden tökéletes legyen, és ne lehetne javítani rajta. Egyszerű, de nagyszerű, egy ideális világban az MKKP 100 százalékot kapna.

De a világunk nem ideális, úgyhogy folytassuk a plakátnézegetést.

A magát egyszerűen csak NÉP-nek nevező párt gondolkodásra és a normális élet választására szólít fel. Ez is nagyszerű, de korántsem olyan egyszerű, mint ahogy azt a magát minden bizonnyal a normalitás modelljének tekintő mellékalak tálalja. Nincs odaírva, de véletlenül tudom, hogy ez a kopasz, dús szakállas, gyűrött inges tetovált férfi a párt listavezetője, akit eddig főként a legkülönbözőbb konteók hirdetőjeként ismerhettünk meg. Azt hiszem, nem tudnék annyira bizonytalan lenni a választásomban, hogy ennek a reklámnak a hatására hirtelen jó ötletnek tartsam ennek a fazonnak a miniszterelnöki rangra emelését. Inkább élnék a gyanúperrel, hogy ennél a formációnál egy harmadlagos cél lehet az irányadó.

Lehet, hogy egy másfajta demokráciában, amelyben minden politikai pártot rendesen kifaggatnak a közt szolgáló független újságírók, és amelyben Gődény úr az élet minden területéről elmondhatná, hogy szerinte mi a normális, valóban elgondolkodtatná az embereket – még ha utána sem akarnának rá szavazni.

Jobban kedvezhetne ez a jelenleg utópisztikusnak tűnő helyzet a következő jelölőszervezetnek, a Gattyán György által pénzelt Megoldás Mozgalomnak. A digitalizáció kérdése ugyanis, amivel legtöbbször kampányol, nagyon is aktuális és izgalmas. Csakhogy a levegőben lóg, mert esély sincs rá, hogy kiderüljön, hogyan kapcsolódik mindez a minket, szavazókat manapság valóban foglalkoztató témákhoz. A társaság FB-oldalán található szlogen mindenesetre inkább valami pénzintézetnek lehetne a reklámja. Feltételezett bizonytalan szavazónk szerintem nem lett okosabb, nem érti, hogy kinek is kellene egymásban bíznia. Ennél a pártnál érezhető legkevésbé, hogy valóban egy országgyűlési választásra készültek. (Lehet, hogy tényleg valamiféle pénzintézet lesz ebből a kampány után?)

Régi arcokkal új színekben indul a választáson a Mi Hazánk mozgalom. Bizonytalan szavazónknak talán rémlik is valami, hogy ezt a „Magyarország a magyaroké” felkiáltást mintha látta volna már nem is annyira régen. Ja igen, a második képen már „korrupt narancsbárókként” emlegetett Fidesz migrációellenes kampányában. A „harmadik út” az ábra szerint a trágársághoz és a korrupcióhoz képest létezik, ami azért nem tűnik egy acélosan kidolgozott programnak.

De ezekkel a plakátokkal már átléptünk a „másodlagos cél” kategóriába. Idézzük csak fel az eddig látottakat: az első „jobbat” akart, a második „normálisat”, a harmadik valamiféle „bizalmat”. Persze ezek is implikálják, hogy a jelenlegi állapot „nem jó”, „nem normális”, „nem bizalomgerjesztő”, de a Mi Hazánk egyenesen azt állítja, hogy Magyarország csak akkor lehet a magyaroké, ha rájuk hallgatunk. Bizonytalan szavazónknak lehetnek ugyan kétségei afelől, amit lát szerte az országban, de ő éppen azért bizonytalan, mert nem rendelkezik olyan megdönthetetlen bizonyossággal, mint pl. az ultranacionalisták a „ki a magyar” kérdésben. Gyanús, hogy ennek a pártnak nem annyira az a fontos, hogy ki nyeri a választást, mint az, hogy ki nem.

Bizonytalan szavazónknak valószínűleg nem esett túlságosan nehezére az eddigi akadályok vétele, és bár az MKKP-n jót mosolygott, és alkalmasint szívesen meghallgatna egy jó kis Gődény-Gattyán vitát, érzi, hogy a nagyágyúk még csak most jönnek: a választás valójában nem hat-, hanem kétesélyes.

Ha nem is egyenlő arányban, de mindenképpen ez a két hirdetéstípus uralja napjainkban a köztereket.

Bizonytalan szavazónk talán megütközik, hogy az egyik arc mindkét plakáton látható, csak éppen az egyiken előnyösebb pózban fotózva. Valószínűleg hallotta már a „negatív kampány” kifejezést, úgyhogy azon valahogy túl tudja tenni magát, hogy a Fidesz ugyanakkora súlyt fektet legfőbb ellenfeleinek démonizálására, mint saját vezérének fényezésére. De az is feltűnhet neki, hogy a „Legyen Magyarország mindannyiunké” MZP-ék plakátján nem rekeszt ki senkit.

Természetesen nem csak ezek a plakátok és kampányelemek léteznek, és bizonytalan szavazónk is belefuthatott nem egyszer olyan hirdetésbe, amelyen az ellenzéki összefogás a „csak Orbánt ne” üzenetet küldi, ismétli, sulykolja.

De az Egységben Magyarországért választási koalíció pozitív üzenete mégis egyértelműbb, mint a Fidesz által erre a szezonra kitalált „Előre menjünk, ne hátra!”. Ennek a megértéséhez ugyanis „fideszesül” kell tudni. A fideszesül beszélőnek teljesen világos, hogy „előre” mindig arra van, amerre Orbán Viktor mutat, még akkor is, ha évtizedekkel vagy évszázadokkal ezelőtti minták követésére szólít fel. Ez ugyanannyira evidens, mint a „ki a magyar” kérdésre adandó válasz valamennyi Csurka-tanítvány számára.

Hipotetikus tanácstalanunknak azonban nem anyanyelve a fideszes, és most esetleg eszébe jut, hogy talán az előző választások plakátjai alapján jobban el tudna igazodni. Segítségére lehet az internet: ha nem emlékszik a 2018-as vagy pláne 2014-es kormánypárti jelszavakra, egy gyors kereséssel fel tudja idézni ezeket. Meglepődik, hogy ha szó szerint nem is, de valami hasonlót mondtak akkor is? Aligha. Igaz, Soros György most valamiért lemaradt, de akkor is arra koncentrált a Fidesz, hogy mit csinálnának amazok, ha győznének. Érdemlegeset utoljára 2010-ben mondtak, bár akkor is főként azt, hogy változás kell.

Ez az ismétlődés kimondatlanul árulkodik egy nagyon fontos dologról: a Fidesz tisztában van vele, hogy nem tudja tágítani szavazói körét, ezért meg sem próbálja. Nem áll elő olyan új vagy módosított üzenetekkel, amelyekkel át tudna magához csábítani ellenzékeiket. Kizárólag azokat akarja mozgósítani, akik eddig is őket választották. Vagyis a 2014-ben és 2018-ban bevált recept szerint arra gyúrnak, hogy ha kicsivel is, de többet kapjanak az ellenlábasoknál, abban a tudatban, hogy a kis különbség mandátumra váltva nagyobb is lehet a realitásnál.

Lehetne még ragozni, de azt hiszem, alapvetően körbejártuk a kérdést.

És mit tanácsoljunk a még mindig bizonytalan szavazónak? Egyszerű. Ha a Fidesz 12 évnyi kormányzásával nem tudott meggyőzni téged arról, hogy ez a legjobb neked, miért szavaznál most rájuk?  Ők tutira azt fogják csinálni, amit eddig. Nem igazán tetszett, amit eddig csináltak, voltak gondjaid vele? Ha van bátorságod ezt bevallani magadnak, adj inkább esélyt a bizonytalannak, ami akár még jó is lehet. De legalábbis izgalmas.