Miután megírtam az előző mérlegemet „2022: a kétségbeesés éve” címmel, többé-kevésbé elhatároztam, hogy nem foglalkozom nyilvánosan közügyekkel, nem készítek újabb blogbejegyzéseket, a Facebookon is tartózkodom a hosszabb véleménynyilvánításoktól. Nagyjából tartottam is magamat ehhez, és 2023-ban nem írtam egyetlen cikket sem a blogomra. Pár hete már mocorog bennem, hogy legalább saját használatra rendezni kellene a gondolataimat az elmúlt évről. A „kiábrándultság” és a „kétségbeesés” után nem volt könnyű megfelelő kulcsszót találni, de azt hiszem, egyik felmerült variáció sem pontosabb annál, hogy 2023 a tehetetlenség éve volt a közélet tekintetében.

Mármint azok számára, akikkel nagyrészt összeegyeztethető a szemléletem. Nem értünk el semmi fontosat. Világszerte háborúk dúlnak, embercsoportok és egyének egyaránt lehetetlen helyzetekbe kényszerítik egymást, a szólásszabadság beszólásszabadsággá szűkült. A világról hozzám többé-kevésbé hasonlóan gondolkodóknak a példamutatáson és a meggyőzésen kívül nincs semmilyen eszközük, és még ezeket sem voltunk képesek jól használni. Az agresszorokat csak részlegesen tudjuk bojkottálni, ami még a saját lelkiismeretünk megnyugtatására sem elegendő, nemhogy béketeremtésre. A fanatikusok és az egoisták kérlelhetetlenségével szemben a józan ész is, az empátia is bizonyítottan hatástalan. Mintha a mi stratégiánk abban merülne ki, hogy minden sámán és diktátor is meghal egyszer, csak ki kell várni.

Nem tudok semmi jót mondani a magyar belpolitikáról sem. Hazai frusztrációink eltörpülnek ugyan ahhoz képest, hogy máshol emberek minden egyes napnak örülnek, amikor nem ölték meg őket, de minket az érint a legmélyebben, ami velünk történik, és ami ellen ugyanolyan tehetetlennek bizonyultunk 2023-ban is, mint már hosszú évek óta. Pedig erre lehetne hatásunk, itt kellene eredményesnek lennünk.

Hát nem sikerült megint ez sem. Bénultan dohogtunk 365 napon át, hagytuk, hogy a hatalom diktálja a közbeszéd témáit, és dermedten néztük, hogy eközben azok, akikre jobb híján rábíztuk érdekeink és véleményeink képviseletét, egymás szapulásával foglalják el magukat. A kormánypárt figyelemeltereléssel, az ellenzékiek pótcselekvéssel töltötték 2023-at.

És akkor pár hónap múlva jönnek a választások, európai és önkormányzati szinten egyszerre. Jobb is így, egy füst alatt letudjuk az összes újabb bosszankodást. Csak ne kellene előtte hónapokig kerülgetni a kampányüzeneteket…