Magyar rajzolók francia (és osztrák és német és amerikai) lapokban, 5: Kóber Leó
2021. március 16. írta: Bayer Antal

Magyar rajzolók francia (és osztrák és német és amerikai) lapokban, 5: Kóber Leó

kober_foto_1907.jpgAz eredeti elképzelés az volt, hogy bemutatok néhány franciaországi rajzot azoktól a múlt század eleji magyar alkotóktól, akik készítettek képregényt is. A következő alkotó személye felvetett egy alapvető problémát, aminek alaposan utána akartam járni. Ennek következtében aztán olyan hatalmas anyag gyűlt össze, hogy alig bírok válogatni belőle.

Az alapvető kérdés az volt, hogy magyar alkotónak tekinthető-e egyáltalán Kóber Leó. A válasz pedig igen, most már biztosan tudom - és a legfontosabb, hogy ő annak vallotta magát.

Kóber 1876. szeptember 24-én született az akkor az Osztrák-Magyar Monarchiához tartozó Brünnben. Öten voltak testvérek, a nála fiatalabbak Bécsben születtek, a legkisebb gyerek 1886-ban. Az 1888/1889-es tanévet azonban Leó már a budapesti VII. kerületi magyar királyi állami gimnáziumban kezdte meg, és ott is érettségizett 1894-ben. Úgy tűnik, az egész család itt telepedett le véglegesen, szülei és két testvére egészen biztosan Budapesten hunyt el. A korabeli lakcímjegyzék szerint apja és bátyja is az Andrássy út 60-ban lakott, aminek lehetett jelentősége a fiatalember pályaválasztását illetően, hiszen a ház tulajdonosa akkoriban Perlmutter Izsák festőművész volt.

A Wikipédia szerint Kóber Bécsben ismerkedett meg a festészettel, majd Münchenbe ment folytatni a tanulmányait. A források kicsit ellentmondásosak és hiányosak, de a legvalószínűbbnek az tűnik, hogy eleve az volt a célja, hogy Hollósy Simon néhány évvel korábban alapított iskolájához csatlakozzon. Hollósy és több festőtársa 1896-ban hozta létre a nagybányai telepet, itt töltötte a nyarakat müncheni tanítványaival, köztük Kóberrel, aki 1900-ban letette a honpolgári esküt, tehát ekkor vált véglegesen magyarrá.

A 19. század utolsó évei és az első világháborút közvetlenül megelőző időszak között Kóber igen sokat utazott, ingázott München, Bécs, Párizs és Budapest között. Münchenben kártyajátékokat ábrázoló képeslapok jelentek meg tőle, majd dolgozott a Fliegende Blätternek és a Jugend című lapnak. Bécsben a Der Floh közölt tőle először karikatúrát 1902-ben, Párizsban a Le Rire 1904-ben. A bécsi Muskete 1905 és 1908 között több tucat rajzát hozta le „Kober Paris” szignóval, ami azt jelzi, hogy a francia fővárosban tölthette a legtöbb időt. 1906-tól voltak jelentek meg karikatúrái magyar élclapokban, a Fidibuszban, a Borsszem Jankóban, az Üstökösben és a Kakas Mártonban.

1907 tavaszán nyílt az első önálló kiállítása Budapesten, mintegy 200 művet hozott magával, főleg karikatúrákat és plakátokat. Ezt egy újabb kiállítás követte 1908-ban, közösen néhány rajzolótársával, majd ismét Párizsban időzött hosszabban, ekkor a Le Rire mellett a L’Assiette au beurre is foglalkoztatta néhány lapszámában. 1909-ben megnősült, feleségül vette Mautner Violát, Ágoston bátyja nejének, Szerénnek a húgát. Bár volt lakásuk Budapesten, az ingázás még egy ideig folytatódott. 1911-ben az újabb budapesti kiállításán ismét a festői tevékenységét igyekezett az előtérbe helyezni, de ebben kevésbé volt sikeres. A kiállítás kapcsán azt nyilatkozta a lapoknak, hogy készül hazaköltözni, és ez meg is történhetett, mivel a franciaországi megjelenései ekkor megszakadtak, és 1914. decemberben megszületett lánya, Mária.

Ekkor azonban Kóber Leó már megkezdte katonai szolgálatát, népfölkelőként vett részt az első világháborúban. Szinte végig a fronton volt, hadifestőként dolgozott, főhadnagyként szerelt le. 1916-ban háborús témájú munkáiból nyílt kiállítás. 1917-ben Hadsegélyező kártya néven ultipakkot tervezett, amit a háborús özvegyek és árvák megsegítésére árusítottak. Ugyanebben az évben megjelent a 32 metszetből álló Háborús ABC című könyve, és részt vett a Szamár című élclap alapításában.

A Szamár megszűnése után az Áprilisnak és az 1919. januártól Franyó Zoltán által szerkesztett Vörös Lobogónak dolgozott. Ahogy szinte valamennyi korabeli rajzoló, ő is készített mozgalmi plakátot, és részt vett egy művészeti szakszervezet kezdeményezésében. Ennél aktívabb szerepet azonban nem vállalt, így nem forgott közvetlen veszélyben további pályafutása.

1920-ban több művésztársával együtt létrehozta az Artes Művészeti Részvénytársaságot a magyar kultúra külföldi terjesztésére. Ennek egyik vezetőjeként utazott ki 1920. szeptemberben Amerikába, de valószínű, hogy már ekkor megfordult a fejében az emigrálás gondolata. Megbízatásának részét képezte, hogy próbálja meg visszaszerezni az 1915-ben egy San Fransiscó-i kiállításra kiküldött, majd az USA hadba lépése után ellenséges vagyonként lefoglalt magyar műtárgyakat, bár a korabeli híradások szerint (az alkotókkal egyetértve) inkább ezek értékesítésén tevékenykedett.

1921-ben csatlakozott hozzá felesége és lánya, és beadta a honosítási kérvényt. 1926-ban elnyerte az amerikai állampolgárságot. Időközben elterjedt róla az a pletyka, hogy nem tud megélni a rajzolásból, ezért hentesboltot nyitott. A Világ című lapnak adott interjúban cáfolta az álhírt, és felsorolta, hogy mely lapok közlik rendszeresen a rajzait: New York Times, Literary Digest, Judge, Shadowland és World Fiction. Ezeknek és más magazinoknak is sok olyan számát találtam meg a neten, amelyekben valóban megjelentek Kóber munkái. Aktív tagja volt az amerikai magyar közösségnek, dolgozott az Amerikai Magyar Népszavának, itt jelent meg az első magyar szóbuborékos comic strip, a Mr. Zöld furcsa kalandjai, amelyet Kóber több hónapon át készített 1930-ban. Ekkor már súlyos beteg volt, 1931. szeptember 17-én hosszú szenvedés után bélrákban hunyt el New Yorkban.

Lánya Maria Kober Little néven a filmiparban talált magának munkát, írói és szerkesztői szerepkörben dolgozott sorozatokon, nevezetesen a Flipper és a Lassie több epizódján, és a Daktari legalább egy részén. 1967. február 20-án hunyt el rákban, Los Angelesben. Anyjának, Kóber özvegyének a további sorsáról nem találtam információt, bár egy örökösödési hír kapcsán úgy tűnik, hogy visszaköltözött Budapestre, de legalábbis rendelkezett budapesti lakcímmel.

És akkor most következzen egy válogatás Kóber Leó Magyarországon kívüli sajtómunkáiból.

 A legkorábbi, 1902-es illusztráció, amit találtam tőle a Der Floh (A bolha) című bécsi lapban (1902):

floh_1902_04.jpg

 

 fliegende2991_1902.jpg

Önismeret. A parvenü (önmagához): "Amióta báró lettem, azóta látom, hogy milyen közönséges fickó voltam azelőtt!" (Fliegende Blätter, 1902)

 

rire_1904_10_1.jpg

A lelkiismereti szabadság, régen és ma. (Le Rire, 1904)

rire_1905_3_4.jpg

Újsághír: Clémentine (belga) hercegnő eltökélt, hogy apja akarata ellenére hozzámegy Victor (Bonaparte) herceghez. Lipót király: "Bárcsak tudnám, kitől örökölték a lányaim ezt a megátalkodott természetüket." (Le Rire, 1905)

muskete_1905.jpg

Politikusok egymás közt. "A nyelvkérdést nem szabad megoldani - abból élünk!" (Die Muskete, 1905)

fliegende3175_1906.jpg

"Idén muszáj a tengerpartra mennem üdülni, hallod, Moritz?" "Miket nem gondolsz! Tudod jól, hogy az orvos szigorúan eltiltott téged a sóstól! (Fliegende Blätter, 1906)

fliegende3185_1906.jpg

"Na most már elég sört ittál!" "Igazad van! Pincér, a borlapot!" (Fliegende Blätter, 1906)

muskete_1906_11_29.jpg

Büszkeség. "Micsoda nagy művész lett belőle! És gondolj csak bele, ezt nekünk, a sajtónak köszönheti!" (Die Muskete, 1906)

assiette_392-1908-2.jpg

"Nézzék csak ezt a gazembert, aki azt merészelte állítani, hogy az országa szabadságát védelmezi!" (L'Assiette au beurre, 1908)

 

rire_1908_8_22.jpg

"Dobott a szeretőd?" "Igen, komoly összeget örökölt. Most, hogy gazdag, már meg tud fizetni egy tisztességes asszonyt." (Le Rire, 1908)

rire_1908_8_1.jpg

"Hányszor mondtam már magának, Jean, hogy ne jöjjön be, amikor félig pucér vagyok... és főleg akkor, ha van nálam valaki!" (Le Rire, 1908)

assiette_393-1908-2.jpg

A katonai vegyesbíróság (L'Assiette au beurre, 1908)

 muskete_1909_4_8.jpg

Befutó. "El fogja kapni... El fogja kapni... És most elkapta!" (Die Muskete, 1909)

rire_1909_2_27.jpg

Törökségek. Újsághír: Felmerült, hogy a trónörökös ellátogasson Konstantinápolyba.
A trónörökös: "De hát igazán gyönyörű a maguk új Alkotmánya!"
A szultán: "Felség, magának ajándékozom... vigye el innen!" (Le Rire, 1909)

 

shadowland_1922_10_1.jpg

shadowland_1922_10_2.jpg

Egy régi francia dal. (Shadowland, 1922)

shadowland_1922_11_1.jpg

shadowland_1922_11_2.jpg

Molnár Ferenc és a karakterei (Shadowland, 1922)

peergynt_shadowland_1923-4_page_1.jpg

peergynt_shadowland_1923-4_page_2.jpg

Shadowland, 1923. április

shadowland_1923_5_page_1.jpg

shadowland_1923_5_page_2.jpg

"Jelen voltak" - néhány típus, aki ki nem hagynának egyetlen premiert vagy vernisszázst sem (Shadowland, 1923. május)

worldfiction_1922-11.jpg

A World Fiction egyik címlapja 1922-ből

moviemonthly1925.jpg

moviemonthy_december.jpg

A Movie Monthly címlapjai 1925-ből

süti beállítások módosítása