Kövér Gyula festőművész (egy távoli rokon)
2021. január 14. írta: Bayer Antal

Kövér Gyula festőművész (egy távoli rokon)

kover_foto_1934.jpgCsaládtörténeti kutatások során fedeztem fel, hogy távoli rokonunk Kövér Gyula festőművész, akitől volt is néhány képünk. Ahogy tovább keresgéltem, egyre nyilvánvalóbb lett, hogy nagyon érdekes élete volt, összefoglalom, amit találtam.

Ükszüleim, Bayer József (1822-1882) és Kollanda Margit (1833-1887) valamikor az 1850-es években települhettek át a csehországi Dobrzanból Egerbe, ahol öt gyermekük született, köztük dédapám, Bayer Antal gyógyszerész (1860-1948) és Bayer Anna, aki 1921-ben, 63. életévében hunyt el, tehát idősebb volt nála pár évvel. Bayer Anna 1880. márciusban Egerben férjhez ment Kövér Bertalan segédszolgabíróhoz. Az egyik vőfély dédapám volt, az egyik násznagy pedig nagybátyjuk, Bayer (később Bayer-Krucsay) Arnold.

Kövér Bertalan igen fiatalon, élete 40. évében hunyt el, 1891-ben, négy kiskorú gyermeket hagyott maga után. A legidősebb Kövér Margit volt (később Raisits Pálné, elhunyt 1910-ben) – ezt onnan tudni, hogy nagyapjuk, Bayer József 1882-es gyászjelentésében már szerepelt a neve. Kövér Gyula 1883-ban született, volt még egy Kövér Béla nevű fiútestvérük, aki gyógyszerész lett, és 1938-ban hunyt el, és egy lánytestvérük, Kövér Anna. Az ő nevét csak dédapjuk 1902-es gyászjelentésén találtam meg, többet nem tudok róla. Halálakor Kövér Bertalan a gyöngyösi járás szolgabírója volt. Több helyen fellelhető a Rétháti előnév, és a 19. századból több Rétháti Kövér szolgabíró nevét is megtaláltam különböző megyékben, amiből arra lehet következtetni, hogy igen kiterjedt rokonsággal rendelkeztek. Valószínűleg 1781-ig vezethető vissza a család, amikor megvásárolták a bánáti Réthát telepesfalut, itt született (Rétháti) Kövér Lajos drámaíró (1825-1863). Ezek szerint Kövér Lajos és Kövér Gyula rokonságban álltak egymással.

Kövér Gyula az Eger melletti Verpeléten született, 1883. március 14-én, apja halálakor 8 éves volt. Gyerekkoráról semmit sem tudtam kideríteni. Első említése a netes archívumokban arról szól, hogy 1902 és 1906 között a Képzőművészeti Főiskolán tanult, ahol rajztanári oklevelet szerzett, mesterei Székely Bertalan és Révész Imre voltak. Ezután a müncheni akadémián folytatta tanulmányait, 1906-1907-ben Peter Halm (1854-1923) rézkarc osztályán tanult, majd Párizsba költözött, ahol egy éven át Henri Martin (1860-1943) festőművész mellett dolgozott. Még Münchenben ismerkedett meg az ugyancsak az akadémián tanuló, 1885-ben született finn Alice Stünkellel, aki jóval később a felesége lett.

Az egyik első ismert festménye 1907-ből, egy női portré.

kover_no_rozsaval_1907.jpg

Birtokomban van egy 1907-es rézkarca. Ezt valószínűleg ajándékba adta a családunknak, de az is elképzelhető, hogy dédapám az ifjú művészt támogatta a mű megvásárlásával.

kover_eauforte_1907.jpg

Tanulmányai végeztével továbbra is külföldön, Angliában, Olaszországban és Spanyolországban utazgatott és festett. Nagyon valószínű, hogy már az 1910-es években készített aktokat, például az alábbit. Műterme eleinte a Kmetty utcában, később a Visegrádi utca 23-ban volt.

kover_mutermi_hangulat_c1910.jpg

Első kiállítását a Nagymező utcai Könyves Kálmán művészeti szalonban rendezte 1909-ben, a következőt 1911-ben a Városligeti fasori Művészházban. 1913-ban a Pesti Hírlap beszámolója szerint Gárdonyi Géza szerződést kötött tanítványával, Damó Oszkárral művei megfilmesítésére, és a plakátok készítésére az ugyancsak egri kötődésű Kövért kérték fel. Három némafilm készült el ekkor, ám csak a Göre Gábor: Első eresztés plakát maradt fent. Hogy a többin is dolgozott-e végül, nem tudni. (A filmekből nem maradt meg kópia.)

kover_gore_plakat_1913.jpg

Szintén 1913-tól jelentek meg karikatúrái, bár nem soknak találtam nyomát. Ez például a Pesti Naplóban.

kover_modern-_mama-1913-pestinaplo.jpg

1914. januárban a Fővárosi Közgyűlés Kövér Gyulának ítélte a Ferenc József koronázási alapítvány festészeti díját. Egy hírforrás szerint ennek az összegéből (4000 korona) fedezte újabb nyugat-európai utazását, ebből az évből datálódik több hollandiai festménye.

kover_amsterdami_barkak_1914.jpg

kover_dordrecht_csatorna_1914.jpg

A háború kitörésekor Bruges-ből Hollandián keresztül tért haza, és 1915 elején önkéntesként bevonult a Miskolci 10. honvédgyalogos ezredhez. 35 hónapon keresztül a keleti fronton csapatszolgálatot teljesített, tartalékos századosként szerelt le. Az ugyancsak egri származású Meilinger Dezsővel (1892-1960) együtt hadirajzolóként dolgozott, harctéri képeikből kiállítás készült.

kover_sebesultvivok_szallasa_1915.jpg

kover_loallas.jpg

Mi több, Kövér karikatúraként megörökítette 151 tiszttársát. Ezeket összegyűjtötték, és 1917-ben Kacagó lapok a komoly időkből címmel megjelentették.

kover_kacagolapok_fedel.jpg

kover_kacago_5.jpg

kover_kacago_141_meilinger.jpg

A „szaktárs úr” Meilingert ábrázolja.

A szolgálat valószínűleg nem volt folyamatos, ugyanis például 1917. novemberben a Miskolczi Naplóban meghirdettek egy eseményt, amelyen „Kövér Gyula festőművész gitáron fog egy pár dalt előadni, majd a jelenlévőkről nagyban karikatúrát rajzol”.

A háború után először 1919-ben említik megint a nevét újabb kiállítások kapcsán, januárban a Műcsarnokban, márciustól a Nemzeti Szalonban voltak láthatók művei. Ugyancsak az év elején bekerült a Fészek Klub képzőművészeti osztályának választmányába. A Tanácsköztársághoz mindössze annyi köze volt, hogy május 1-én több festőtársával együtt tréfás rajzokat készített a Népligetben kihelyezett óriástablókon.

Még 1918-ban rendelte meg Kövértől a Magyarországi Gyógyszerész Egyesület tiszteletbeli elnökének, Bayer Antalnak (vagyis dédapámnak) az arcképét, ezt végül 1921-ben leplezték le az egyesület dísztermében. Nem teljesen világos, hogy mi történt ezután a portréval, de szinte biztos, hogy az a kép, amely később visszakerült családunkhoz. Ezt néhány évvel ezelőtt az Orvostörténeti Múzeumnak ajándékoztam. Előtte minden bizonnyal lefényképeztem, de sajnos most nem találom a fotót – ha előkerül, bepótlom.

Az 1920-as évektől egyre inkább amolyan „társasági festőként” tartották számon. Ennek az lehetett az oka, hogy már az első, 1909-es kiállításain is vegyes fogadtatásban részesültek a művei. Mesterségbeli tudását és tehetségét elismerték ugyan a kritikusok, de nem tartották elég „eredetinek”. A nagyközönségnek ezzel szemben nagyon tetszettek a munkái, minden kiállítás után tucatjával vásárolták meg a képeit. Piacképessége arra bátoríthatta, hogy rengeteget dolgozzon. Tájképet egyre ritkábban festett, annál inkább nőket, kosztümben vagy aktként.

kover_onarckep_1920.jpg

Kövér Gyula önarcképe 1920-ból.

Egy érdekesség 1921-ből: Kövér megrajzolta Leó, az ismert bűvész és hipnotizőr portréját. (Matuska Szilveszter 1932-es perében arra hivatkozott, hogy Leó meghipnotizálta, azért robbantotta fel a biatorbágyi viaduktot.)

kover_leo_hipnotizor_1921.jpg

Tükör előtt című festménye 1922-ben elnyerte az Erzsébetvárosi Kaszinó díját. 1924-ben is őt díjazták, ezúttal Pauza című munkájáért, erről nem találtam képet.

kover_tukorelott.jpg

Kövér már fiatalon belevetette magát a budapesti társasági életbe, bohém, kedves fiatalember hírében állt, részt vett a karambol billiárdjáték meghonosításában is, „a Fészek Klub leghangosabb kibiceként” emlegették a bridzsezők, neve sokszor feltűnt a Színházi Életben is.

kover_bohem_1935.jpg

1929-ben a Sztár című műve elnyerte a Lipótvárosi Kaszinó díját, ez talán a legtöbbször bemutatott festménye.

kover_sztar_1929.jpg

Ekkor már kifejezetten kesztyűs kézzel bánt Kövérrel a kritika, szinte kizárólag pozitív értékelésekről számolt be a sajtó. Ez minden bizonnyal összefüggött azzal, hogy a közönség kedvelte, számos megrendelést kapott arisztokrata és nagypolgári körökből, és bekerült a kiállítások anyagát válogató zsűribe is.

Új szerepkörben mutatkozott be Kövér Gyula 1930-ban, amikor felkérték rokona, Bayer-Krucsay Szonja és báró Eötvös László esküvőjének a művészi rendezésére. A Mátyás-templomban tartott eseménynek nagy visszhangja volt a sajtóban. Szintén rendezője volt Kövér a Fészek Klubban 1933-ban rendezett bohém estélynek. Az alábbi képen Fényes Adolffal együtt látható.

kover_fenyes_feszek_1933.jpg

Kövér minden bizonnyal nem csak festeni szerette a nőket, mégis agglegény maradt – egészen 1938-ig, amikor váratlanul visszatért életébe harminc évvel korábbi szerelme, a finn Alice Stünkel. A romantikus történet röviden: annak idején nem házasodhattak össze, mert Alice családja nem egyezett volna bele, így mindketten hazautaztak saját hazájukba. Alice 1909-ben férjhez ment Oskar Sternberg  (1883-1931) mérnökhöz, ám annak engedélyével továbbra is levelezett Kövérrel. A levélváltás azonban megszakadt a háború alatt, és amikor Alice érdeklődött Kövér iránt a finn Vöröskeresztnél, azt a tájékoztatást kapta, hogy elesett a harcokban (nem néztek elég alaposan utána a dolognak, véletlen  névegyezésről volt szó). Alice így sokáig abban a tudatban élt, hogy egykori szerelme már meghalt. 1931-ben megözvegyült, egyetlen fia, Harry Sternberg (1910-1981) állatorvosnak tanult Berlinben. Egyes beszámolók szerint Harry egy magyar diákkal találkozott Németországban, és ő tudta meg tőle, hogy Kövér igenis él, és ismert festő. Más források azt állítják, hogy maga Alice bukkant rá a nevére egy művészeti magazinban. Akárhogy is történt, Alice azonnal felvette a kapcsolatot Kövérrel, és Budapestre utazott. És nemsokára, 1938 decemberében Helsinkiben össze is házasodtak. A felső képen Korcsmáros Nándor köszönti őket a Fészekben, az alsó Kövér felesége portréját készíti egy tárlatra.

kover_eskuvo_1938.jpg

kover_feleseg_portre_1938.jpg

Ezt megelőzően, 1938. novemberben Kövér más művészekkel együtt jelen lehetett a Felvidék visszatérését jelképező füleki bevonuláson, amelyen vázlatokat készített.

kover_fulekibevonulas_1938.jpg

1939-ben a Fészek Klub rongyosbáljának egyik főszervezője volt, az alábbi képen Bajor Gizi és Korcsmáros Nándor társaságában látható, utóbbit Kövér váltotta a klub háznagyi tisztségében.

kover_bajor_korcsmaros_feszek_1939.jpg

Ugyancsak 1939-es hír, hogy Kövér elkészítette Báthory István építész portréját, a Budapesti Építőmesterek Testületének felkérésére. Kövér Báthoryval is rokonságban állt, mivel annak a testvére, Báthory Etelka nagybátyjának, Bayer Antalnak a felesége volt. Ennek a festménynek a sorsáról nincs tudomásom. Az Építőmesterek Lapja megemlíti, hogy a kép leleplezésekor Kövér Gyula vidám dalokat adott elő, gitáron önmagát kísérve.

1943-ban a Műcsarnok tavaszi kiállításán „kitűnő elismerésben” részesült. 1944-ben a házaspár az oroszok elől Németországba menekült, ahol az amerikai megszállási zónában Kövér katonaportrékat rajzolt. 1948-ben Helsinkibe költöztek, itt többek között helyi nőgyógyászok feleségeiről készített képeket.

kover_foto_1943.jpg

1945-ben a Világ című napilap feltünteti Kövér Gyula festőművész és felesége nevét, mint nyilaspárttagokét. Tekintettel arra, hogy a listát a kerületi háztömbmegbízottak állították össze, van okunk kétkedni abban, hogy valóban nyilasok lettek volna, hiszen korábban semmilyen politikai tevékenységüknek vagy szélsőséges nézetüknek nincs nyoma. Inkább arra gondolok, hogy valaki személyes bosszúból vetette fel őket a listára, esetleg kiszemelte magának az akkorra már elhagyott lakásukat. Mindenesetre ez az egyetlen ilyen említés róluk.

Kövér 1950. július 12-én hunyt el Helsinkiben. Alice 1954-ben még biztosan élt.

kover_gyaszjelentes.jpg

Legfőbb forrásom a részben címmel is idézett újságcikkek és a családi archívum mellett Kloska Tamás: Az ezred hadifestője című tanulmánya (in: Nem mindennapi történelem, Gondolat kiadó, 2017) és az abban is fellelhető hivatkozások.

süti beállítások módosítása