A Watchmen című képregényben a Rorschach nevű szereplő mondja el azt a viccet, amelyben egy orvos depressziós ügyfelének azt javasolja, hogy menjen el a cirkuszba, hiszen Pagliacci, a nagy bohóc biztosan felvidítja – mire a beteg azt válaszolja, hogy „Én vagyok Pagliacci”.

Alan Moore 1986-ban írta a Watchment, de a vicc akkor már szakállas volt. Rövid keresés után rátaláltam, hogy én valószínűleg Groucho Marx önéletrajzában (Groucho and Me) olvastam, ott Grock szerepel benne – talán azért, mert a híres svájci bohóc épp a könyv megjelenésének az évében, 1959-ben hunyt el. Arról nem szól a fáma, hogy Grock hajlamos lett volna a depresszióra.

Dokumentáltan hajlamos volt azonban a levertségre egyik nagy elődje, az angol (nagyapja révén olasz származású) Joseph Grimaldi, aki megkeseredett, beteg alkoholistaként halt meg.

Már csak azért is nagyon valószínű, hogy ő volt az eredeti szereplője a viccnek, mert 1838-ban, egy évvel a halála után látott napvilágot Charles Dickens Memoirs of Joseph Grimaldi című munkája, amely teljesen megváltoztatta a bohócokról alkotott képet. Grimaldi a fehér bohóc figuráját vitte tökélyre, Dickens írása óta terjedt el az a félelem, hogy a fülig érő vigyor valójában egy ijesztő, netán gonosz arcot rejt.

Innen már nem sok lépés választ el minket Jokertől, aki éppen Moore interpretálásában válik a legrémisztőbb pszichopatává. Hogy akkor miért nem Grimaldi nevét használta Moore a Watchmenben, nem tudom, de azt megpróbálhatjuk kitalálni, hogy miért választotta a Pagliaccit.

Az olasz „pagliaccio” szó az „uomo di paglia”, avagy szalmaember kifejezésből származik, amiből több áttétellel jutunk el a madárijesztőig, illetve a megtévesztésig. Ruggero Leoncavallo 1892-es operájának a főszereplője bizonyos Canio, egy komédiás társulat vezetője, aki az általuk előadott darabban egy Pagliaccio nevű bohócot alakít, míg felesége, Nedda Colombinát, egy másik színész, Beppe pedig Arlecchinót. Pagliaccio, a fehér bohóc féltékenységből válik rémisztő gyilkossá. Leoncavallo eredetileg a Pagliaccio címet adta volna az operának, ám a premier előtt a történet narrátorát alakító énekes rábeszélte a többes szám használatára, mert úgy gondolta, hogy ezzel több figyelmet tud irányítani önmagára.

Az opera címe tehát Pagliacci, a karakteré Pagliaccio. (Magyarul Bajazzók, ami a Pallas lexikon szerint a pagliaccio magyaros ejtéséből származik, ismertebb, elferdített formája a „pojáca”.) A félreértést, hogy a Pagliacci lenne a bohóc neve, a kiváló R&B énekes, Smokey Robinson terjesztette el.

Just like Pagliacci did
I try to keep my sadness híd
Smiling in the public eye
But in my lonely room I cry
The tears of a clown
When there's no one around

(Ahogy egykor Pagliacci, én is próbálom leplezni a szomorúságomat, a nyilvánosság előtt mosolygok, ám a magányos szobámban egy bohóc könnyeit sírom, amikor nincs ott senki.)

Lehet, hogy Moore-nak is ez a dal járt a fejében, amikor a Pagliaccio helyett a Pagliacci nevet adta Rorschach szájába?