Marianne Faithfull halálával egy különleges, fantasztikus művész pályája zárult le véglegesen. Művésznek tekintem, méghozzá elsősorban előadóművésznek, aki legjobb pillanataiban kivételes érzékkel választott és elképesztő természetességgel vett birtokba dalokat. A Ballad of Lucy Jordan-t eredetileg a Dr. Hook & the Medicine Show-nak írta Shel Silverstein, de ki emlékszik már erre? Állítólag maga John Lennon is azt nyilatkozta, hogy a Working Class Hero-t Faithfull előadásában szereti a legjobban, és bár a Boulevard of Broken Dreams-ből 1933-as keletkezése óta több tucatnyi verziót vettek lemezre, biztos nem én vagyok az egyetlen, akinek ennek a sorai is már mindig Faithfull hangján fognak megszólalni.
Dalíróként viszont nem tartom kiemelkedőnek, sőt nem is tudom biztosan, hogy a lemezeken társszerzőként jegyzett számok közül melyiknek a szövege tekinthető egyértelműen az ő egyedüli munkájának.
1979-es nagy visszatérésekor nagylemezének címadó daláról, a Broken English-ről sok interjúban nyilatkozott, felelevenítette, hogy látott egy dokumentumfilmet a Vörös Hadsereg Frakció történetéről, amelyben bevillant a „broken English… spoken English” felirat. Ez annyira megragadta, hogy feljegyezte, mint lehetséges dalcímet. El is olvasott egy könyvet a Baader-Meinhof csoportról, és bár semmiféle rokonszenvet nem érzett Ulrike Meinhof iránt, felfedezett némi hasonlóságot önpusztító sorsaik között. Ez indította be nála az ihletet, úgyhogy erről a dalról valószínűleg ki lehet jelenteni, hogy Faithfull „teljesen saját” száma.
De honnan is jön ez a „tört angol”?
Mint oly sok kifejezés, úgy tűnik, ez is Shakespeare-től származik, de legalábbis elsők közt az ő használatában maradt fent, méghozzá V. Henrik című királydrámájában, annak is az ötödik felvonásában.
Henrik beszél jegyeséhez, a francia Katalin hercegnőhöz:
„Come, your answer in broken music, for thy voice is music and thy English broken. Therefore, queen of all, Katherine, break thy mind to me in broken English. Wilt thou have me?”
A darabnak három magyar fordítása létezik, és csak a legrégibb érhető el a neten (Lévay Józsefé 1870-ből, de az is megteszi: „Adj választ, kérlek, töredezett zenében, mert a te hangod zene s angol beszéded töredezett. Törd meg tehát hallgatásodat, világ királynéja, Katinka, töredezett angol nyelven: akarsz-e engem bírni?”
Nem a magyar az egyetlen nyelv, amely átvette ezt a nem feltétlenül hízelgő szófordulatot, de vannak más megoldások is, franciául például a „français approximatif”, vagyis „hozzávetőleges francia” (és ugyanígy „anglais approximatif”, bár ritkán azért előfordul az „anglais cassé” is).
Azt nem tudhatjuk, hogy Marianne Faithfull mennyire behatóan ismerte Shakespeare-t. Igaz, 23 évesen eljátszotta Ophelia szerepét Tony Richardson Hamlet filmjében, de az V. Henrik nem tartozik a leggyakrabban előadott darabok közé.
Abban viszont egészen biztosak lehetünk, hogy „a második legjobb brit drámaíró” a „bárd” minden sorát olvasta, nem is egyszer. És könnyen elképzelhető, hogy Henrik és Katalin roppant szórakoztató és tökéletesen eredményes küzdelme a nyelvi akadállyal is eszébe jutott George Bernard Shaw-nak, amikor 1927-ben a „broken English” érdemeit ecsetelte a BBC-ben.
Shaw lényegében azt mondja, hogy mivel maguk az anyanyelvi beszélők sem tudnak mind „jól” angolul, a külföldiek jobban teszik, ha meg sem próbálkoznak a tökéletesen korrekt angol elsajátításával. Sőt azt fogják tapasztalni, hogy ha hibásan és pontatlanul szólalnak meg a helyiek nyelven, azok sokkal szívesebben és segítőkészebben válaszolnak egy nyilvánvalóan „idegennek”, mint annak, aki „úgy beszél angolul, mint egy könyv”.
A lényeg, hogy érthető legyen a kérdésük. Shaw példája szerint a „Will you have the goodness, sir, to direct me to the railway terminus at Charing Cross?”-nál sokkal kedvezőbb a „Please, Charing Cross, which way?” kérdés. (Az pedig személyes tapasztalatom, hogy ilyenkor a „bennszülött” egyértelmű kézmozdulattal is jelzi, merre érdemes elindulnom.)
Azt végképp nem tartom valószínűnek, hogy Marianne Faithfull értesült Shaw gondolatmenetéről, illetve legfeljebb valami közvetett módon. Mindenesetre hasonló következtetésre juthatott, amikor dalában a „tört angolságot” javasolja hatékony kommunikációs eszközként.
De nem csak a cím igényel megfejtést. A dalszövegek gyakran tömörségre törekszenek, a zene ritmusához és az egyéni előadási módhoz is illeszkednek (jó esetben), aminek nem egyszer áldozatául esik a könnyű érthetőség. Amit a szerzők és énekesek valószínűleg nem is nagyon bánnak, szinte mindenkiben ott bujkál a titokzatosság kisördöge.
A Broken English első versszakának bevezető soraiból például feltűnően hiányzik az alany, ezért és az angol ragozatlansága miatt gondolhatunk egyes vagy többes számra, első, második vagy harmadik személyre is. Ez meg is történt, a neten található fordítások különböző választásokkal igyekeznek saját nyelvükön érthetőbbé tenni a mondatokat. A magam részéről azt tartom a leglogikusabbnak, hogy a harmadik sorból és a teljes második versszakból kiindulva az előadó egyoldalú párbeszédet folytat egy meg nem nevezett személlyel, a „husband” szó alapján nőneművel. Aki a dal keletkezésének a körülményeit ismerve Ulrike Meinhof lehet.
Could have come through anytime,
Cold lonely, puritan.
What are you fighting for?
It's not my security.
Azért akad itt még rejtvény, hiszen a nyitómondatban használt „phrasal verb”-nek (come through) minden értelmező szótár féltucat lehetséges jelentését ismeri. A „tört angol” itt aligha célravezető... Legvalószínűbbnek én a „sikerrel jár”-t tartom, és a következő sorral kiegészítve úgy értelmezem, hogy Meinhof és társai könnyen elérhették volna a céljukat.
Érdemes még a „puritan” szónál is megállni egy pillanatra, hiszen az angolszászok számára ennek nem ugyanaz a jelentése, mint nekünk. Míg a magyarban leginkább a „puritán életmódra”, vagyis a fényűzés szöges ellentétére gondolunk, a brit és amerikai történelemben a puritánok a protestantizmus legszigorúbb és legkérlelhetetlenebb ágát képviselték, amelyet sokan fanatizmusnak tekintettek.
Hozzávetőleges fordítási javaslatom:
Akár sikerrel is járhattál volna,
te rideg, magányos, kérlelhetetlen.
Mi az, amiért harcolsz?
Nem az én biztonságom.
A második versszakban előjönnek az utalások a Vörös Hadsereg Frakció feltételezett gyökereire és kapcsolataira. A Szovjetunió vezetése közismerten mindent megtett a nyugati államok destabilizálásáért, az ősellenségnek tekintett Németországban különösen, és azt sem izgatta, hogy az általa burkoltan támogatott szélsőbalos csoportosulások árulónak tartják, amiért lemondott az antiimperialista világforradalom folytatásáról.
It's just an old war,
Not even a cold war,
Don't say it in Russian,
Don't say it in German,
Say it in broken English.
Noha kezdetben Meinhofék ideológiai kiállása és vakmerősége kétségtelenül keltett Nyugaton némi rokonszenvet, onnantól kezdve, hogy a robbantások halálos áldozatokkal jártak, és a túszejtések vérengzésbe fulladtak, minimálisra szűkült a közvélemény megértése az „erőszakszervezetek” ellen folytatott harcuk iránt.
Ez csak egy régi háború,
még csak nem is hidegháború.
Ne oroszul mondd,
Ne németül mondd,
Mondd tört angolsággal (=érthető módon).
Az utolsó versszak felidézi Faithfull saját addigi önpusztító sorsát, hiszen hasonló veszteségek érték, mint Meinhofot, még ha egészen más okból is. Marianne szülei hatéves korában váltak el. Fia, Nicholas Dunbar pedig még csak öt volt, amikor kábítószerproblémái miatt anyját megfosztották a felügyeleti jogtól. A képzőművész apja által felnevelt fiú sikeres pénzügyi szakember lett, és csak felnőttkorában találkozott újra anyjával – akinek aztán unokája, Oscar Dunbar lépett a nyomába színészként és énekesként.
Az 1934-ben született Ulrike Meinhof apja 1940-ben, anyja 1949-ben hunyt el rákban, tizenévesként utóbbinak egy közeli barátnője gondoskodott róla testvérével együtt. 1962-ben születtek ikerlányai újságíró férjétől, akivel kezdetben hasonlóan gondolkodtak a világ dolgairól. Öt évvel később váltak el, miután Meinhof megismerkedett Andreas Baaderékkel. Bár a gyerekek eleinte vele maradhattak, 1970-ben egy ismerős közvetítésével átkerültek az apjukhoz, miután kiderült, hogy az akkor már körözés alatt álló és bujkáló Meinhof egy palesztinai táborba tervezte küldeni őket, hogy ott „biztonságban legyenek”. Az egyik lány, Bettina Röhli oknyomozó újságíró lett, és sokat foglalkozott a német közelmúlt kényelmetlen ügyeivel, így anyja sorsával is.
Lose your father, your husband,
Your mother, your children.
What are you dying for?
It’s not my reality.
A fenti életrajzi adatokból következően azonban ez a versszak inkább általánosítás, hiszen a szüleit sem Faithfull, sem Meinhof nem a felnőttkori életmódja és harca miatt veszítette el.
Elveszíted apádat, férjedet,
Anyádat, gyermekeidet.
Mi az, amiért meghalsz?
Nem az én valóságomért.
Bár Marianne Faithfull karrierjét saját értékelése szerint is a punkzene mentette meg, 33 évesen radikálisabb buzdításait nem tette magáévá - már addig is túl sokat látott ahhoz.
