Vértes Marcell világszerte az egyik legismertebb magyar illusztrátor, aki 1953-ban két Oscar díjat is nyert a Moulin Rouge című film jelmezeinek és díszleteinek a tervezéséért.

Pályája kezdetén élclapoknak rajzolt. Egyik első, 1912-ben (17 éves korában) a Borsszem Jankóban megjelent karikatúrája a saját születési nevével játszik.

Több lap is foglalkoztatta, és készített pár képregényt is, köztük a Krausz kalandjai címűt, amely a Fidibuszban jelent meg. Ebből emlékiratai (Vértes varieté, a magyar kiadás 1971-ben jelent meg) szerint sokat rajzolt, ám eddig csak az első két részt sikerült megtalálnunk.

1915-ben bevonult katonának, de a háborúból is küldött haza rajzokat, a karikatúrák mellett könyvillusztrációkat is. A Tanácsköztársaság idején rajzolt néhány mozgósító plakátot, ami miatt jobbnak látta Bécsbe távozni. Ezután Párizsba költözött, és 1961-ben bekövetkezett haláláig már csak látogatóban tért vissza Magyarországra.

Eleinte elég nehezen talált munkát Franciaországban, de egy-két év után beindultak a megrendelések. Vértes rendkívül könnyen és gyorsan dolgozott, lehetetlen feladat lenne összegyűjteni, hogy mennyi mindent rajzolt. Az alábbiakban csak néhányat mutatok be.

A Le Rire című humoros lapnak egy teljes különszámot rajzolt Dames seules (Magányos hölgyek) címmel, ez egy reprint kiadás címlapja.

Ahogy húsz évvel korábban Honti Nándor, Vértes is kapott felkérést partitúrák címlapjának az elkészítésére.

"Ha belegondolok, hogy amit az ágyban keresek, azt az asztalnál el is veszítem!" (Le Rire)

"Lassabban, kérem! Hát nem látja, hogy özvegy vagyok?" (Le Rire)

Eddigi kutatásaim alapján Vértes volt az egyetlen a korabeli magyar rajzolók közül, akinek itthon is, Franciaországban is jelent meg képregénye. Például ezek:

Dadaista festészet (Le Rire)

Falusi művészeti galéria: egy fényképész kirakata Fripouilly-les-Aubergines-ben (Le Rire)

A táncóra (Le Rire)

Számos könyv illusztrálására is felkérték Vértest, többek közt Colette és Francis Carco regényeihez. Rajzolt továbbá erotikus, sőt pornográf képeket is Pierre Louÿs "suba alatt" terjesztett műveihez. Utóbbiakból inkább nem mutatok be itt mintát, a szerzők neveire rákeresve könnyen megtalálhatók az interneten.

Colette: La vagabonde c. regénye Vértes rajzával

Sikeresek voltak luxuskivitelezésű rajzgyűjteményei is, például a Dancing című.

Tíz év után már elég jól tudott franciául Vértes ahhoz, hogy (saját maga által illusztrált) cikkeket is írjon különböző lapok számára.

Bravo, 1930

Könnyen lehet, hogy épp ehhez a cikkhez gyűjtött ihletet Vértes a tengerparton lengyel feleségével, Dorával. A felvétel a Fantasio c. lapban jelent meg.

Plein ciel, 1937

1939-ben az akkor már francia állampolgár Vértes megkapta a katonai behívóját, több hónapon keresztül szolgált a francia hadseregben, bár csak a katonák szórakoztatásáról gondoskodó egységnél tevékenykedett rendezőként, szervezőként. Aztán az egyik tiszt szóvá tette, hogy 12 dioptriás szemüveggel nem is lehetne katona, így hát leszerelték. A német megszállás elől Amerikába menekült, 1946-ig New Yorkban élt, ahol többek közt a Vogue magazinnak dolgozott.

Ez a képe Maurice Chevalier-ről 1956-ban jelent meg a La Cité című lapban.