Az (A SUIVRE) képregénymagazin 5. számában volt egy cikk a bulvármagazinokról, és az egyik illusztráció a műfaj egyik 50-es évekbeli francia reprezentánsának, a Radarnak az egyik címlapja volt. A dátum 1956 novembere, a kép az osztrák határon segítségért könyörgő magyar gyerekeket ábrázol. Akkoriban nem sok esélyem volt utánanézni ennek, most is az internet segített.

A Radar hetilap 1949 és 1962 között létezett. A szenzációs hírekre szakosodott, bűnügyekről és katasztrófákról tudósított, előfordultak benne lenge ruházatú hölgyek, karikatúrák és képregények is. Néha tett kisebb kirándulásokat a politika felé is, egy ideig a Paris Match konkurenseként próbált fellépni, de sikertelenül.

Különlegessége volt ennek a zsánernek a rajzolt, hatásvadász címlap. Ezt a választást azzal indokolták, hogy mire a fotós kiér a helyszínre, már késő, nem tudja megörökíteni az eseményeket, legfeljebb a következményeit. Így hát az volt a dolga a címlaprajzolónak, hogy az írott hírek alapján egy hatásos képben foglalja össze a történteket.

A címlapok túlnyomó részét az olasz Rino Ferrari (1911-1986) készítette, aki 1947-ben érkezett Párizsba. A klasszikus, festői és szobrász képzésben részesült alkotó ekkor már jelentős tapasztalattal rendelkezett a hazai sajtóban. Bár eredetileg amerikai karrierről álmodott, Franciaországban maradt, és a 24. számtól csatlakozott a Radar stábjához. Lavírozott címlapjai azonnal hatalmas népszerűséget értek el, és pár héttel később további munkát kapott a lapnál, ponyvaregények alapján készült képregényeket rajzolt illetve illusztrált.

Amikor a Radar elvesztette a lendületét, és fényképes címlapokkal próbálta felvenni a versenyt riválisaival, Ferraritól is elbúcsúztak, aki átszerződött Cino del Duca sajtómágnás lapjaihoz, ahol többek között a Lui (nem azonos a későbbi férfimagazinnal) és a Nous Deux címlapjait, illusztrációit rajzolhatta. Ezzel párhuzamosan ezernél is több képregényújságnak a címlapját készítette el az Impéria kiadó számára – nekem egy Jim Canada szám van meg ezek közül.

Az 1960-as évek második felében aztán „felfedezték” Ferrari munkásságát a galériák is, egymást követték a kiállítási lehetőségek Franciaországban és Olaszországban, így véget vehetett a sajtóbeli munkának, és visszatérhetett a festészethez és a szobrászathoz.

Néhány példa a Radar címlapjaira:

1953: Sztálin halálos ágyánál munkatársa (és rövid ideig utóda) Malenkov búcsúzik tőle.

Ebben a számban volt egy képaláírásos életrajzi képregény is Sztálinról.

1956, 404-es szám: a fejlécben már szerepelnek a „budapesti történelmi idők”, de a címlap egy börtönbeli szökést ábrázol, a nehezen olvasható képaláírás szerint „az ügyész meglepetéseket ígér” az ügy tárgyalásán.

1956, 405-ös szám: a fejléc szerint „sokkoló fotók” találhatók a lapban Magyarországról, a címlap azonban Nasszer egyiptomi elnököt ábrázolja, aki „szembenéz sorsával” – mint emlékezetes, ekkor volt a szuezi válság.

Néhány a fotók közül:

1956, 406-os szám: itt már megfordult a fontossági sorrend, Magyarország lett a vezető hír, Egyiptom a második helyre szorult. A gyerekek nyakában két nyelven lóg a kétségbe esett üzenet: „Őrizzétek meg gyermekünket mi tovább harcolunk”. (Ezt vette át az A SUIVRE.)

1956, 407-es szám: a címlapon ezer deportált magyar szökik meg a felkelők által megállított vonatról, szerveződik az ellenállás. Ilyen esemény azonban tudtommal nem történt. Bár valóban voltak deportálások novemberben (a Kárpátaljára), szökésekről nem szólnak a források, a foglyokat pár héttel később visszaszállították Magyarországra.

A közvetlen ez utáni címlapokat nem találtam meg, így nem tudom, meddig folytatódtak a magyarországi tudósítások.

Egy érdekesség valamivel későbbről: a 427-es számban a Radar a fiatal II. Erzsébet angol királynő és Fülöp herceg párizsi látogatásáról tudósított, még mindig rajzolt címlappal.

Még egy jóval későbbi címlapot mutatok meg: az 568-os számhoz már nem Ferrari, hanem Angelo di Marco készítette a rajzot (ami ekkor már ritkaságba ment, hiszen áttértek a fényképekre), és látható a képregényrovat is a hátlapon.

Ami a Radar képregényeit illeti: eleinte saját sorozatokat készíttettek, amelyeket Ferrarin kívül di Marco, Daniel Billon, Paul Gillon és André Chéret rajzolt. Közülük hármat a Vaillant és a Pif magyar gyűjtői is ismerhetnek, hiszen di Marco a Nasdine Hodja, Chéret a Bob Mallard és a Rahan, Gillon a Fils de Chine és a Jérémie sorozatokat készítette hosszú éveken át, míg Billon a Pilote-nál helyezkedett el később. Idővel aztán úgy tűnik, már nem nagyon volt pénz saját sorozatokra, főként angol stripeket vettek át, a Jenny Trentet például a Tit-Bits című magazinból, de a források megemlítik még a The Saint, Steve Roper és Buck Ryan címeket is.

Mivel a Radar igen nagyméretű újság volt, szkeneket nem, csak fotókat tettek fel róla, így a képregényeket nem lehet elolvasni, sajnos.

239-es szám, 1953: Ferrari képregénye, Dumas El Salteador című regénye nyomán.

355-ös szám, 1955: két Di Marco képregény (Amandine, Les aventures de Rex) között egy Claude Raynaud-tól (La famille Boutentrain).

567-es szám: Jenny Trent, Hubert et ses amis, Doris – valószínűleg mind angol átvétel.

A bejegyzés gazdagon merít Charles Moreau-nak a cikkéből, valamint a Radar magazin francia nyelvű wikipédia szócikkéből.

A Radar címlapok a delcampe.net aukciós honlapról vannak.