A november 21-én megjelenő Papírmozi 8. számában több olyan alkotó is szerepel, akinek nem jelent még meg magyarul képregénye. Közéjük tartozik a svéd Liv Strömquist, akit többen a „radikális feminista” jelzővel emlegetnek. Némi túlzással, ha nem is teljesen alaptalanul.

Liv Strömquist 1978-ban született Malmőben. Természetesen kisgyerek kora óta rajzol, de érdeklődése hamar a politika felé fordult, politológiából szerzett diplomát. Aktivistaként a feminizmus, a harmadik világgal kapcsolatos kérdések és a menekültek befogadása a legfőbb területei. Először saját fanzinokban jelentetett meg képregényeket, majd 2005-től felkeltette több kiadó érdeklődését is.

2007-ben jelent meg a Drift című képregénye, amelyben a nálunk is ismert Starlet magazint parodizálta feminista hangvételű történeteivel. Egy évvel később az Einsteins fru (Einstein felesége) című képregényében foglalkozott először az úgynevezett „nagy emberek” társaival, és ugyanebben a szellemben készült következő kötete, a Hundra procent fett (Száz százalék zsír), amelynek a főszereplői Elvis és Priscilla Presley.

Harmadik képregénye egyben a legismertebb, a Prins Charles känsla (Károly herceg érzelmei, 2010). A kötet több, lazán összefüggő epizódból építkezik, amelyek eredetileg folytatásokban jelentek meg. Témája „a heteroszexuális kapcsolatok érzelmi közgazdaságtana” – vagyis egyszerűbben kifejezve az, ahogyan a férfiak kihasználják a nők odaadását. Ez a munkája megjelent franciául, egyes részletei angolul is, Svédországban színdarabbá is adaptálták.

Legutóbbi képregénye a The Knife nevű zenekar albumának a melléklete, amelyben a legesleggazdagabb embereket támadja. Jelenleg egy gyűjteményes köteten dolgozik, amelynek a témái a globális kapitalizmus, a pénz, a gazdaság és az osztálytársadalom kérdései. Képregényalkotói pályájával párhuzamosan több újságnak ír, rádiós műsorvezetőnként is dolgozik.

A Papírmozi 8-ban a Károly herceg érzelmeinek nyitóoldalát, valamint két olyan epizódot mutatunk be (Marton Katalin fordítónak köszönhetően), amelynek a témája a leginkább ismerős lehet a magyar olvasók számára. Az egyik Nancy Reaganről, a néhai amerikai elnök feleségéről, a másik Whitney Houston és férje, Bobby Brown sajátos kapcsolatáról szól.

Strömquist végtelenül leegyszerűsített rajzstílusa meglepően hatásos, a fekete-fehérből a feketére fekteti a hangsúlyt, nem kíméli azokat a karaktereit sem, akiknek a sorsa megindítja, felháborítja. A grafika egyértelműen a gondolatébresztő, néhol kényelmetlen üzenetek közvetítésének rendelődik alá. Egy pillanatilag sem kétséges, hogy az alkotónak határozott véleménye van a világról, és ezt válogatott szerzők válogatott idézeteivel támasztja alá. A történeteket kísérő okfejtések szatirikusak és provokatívak, érzésem szerint mégis sikerül oly módon felhívnia az olvasó figyelmét komoly szociokulturális problémákra, hogy csak annak az érzékenységét sérti, aki ezt kifejezetten akarja. Persze az meg is érdemli, és eleve aligha fogja elolvasni Strömquist képregényeit.