Batman először még 1939-ben, a Detective Comics 32. számában járt „Magyarországon, a vámpírok hazájában”, menyasszonya, Julie Madison megmentésére. A visszatérésre 37 évvel később került sor, a Batman 281. és 282. számában. Bár vérszívókkal ezúttal nem gyűlt meg a baja a denevérembernek, második nekirugaszkodásra is csak névlegesnek mondható hazánk szerepeltetése.

Az 1970-es elején egész jó Batman-történetek születtek Frank Robbinsnak és Denny O’Neilnek köszönhetően. Ám előbbi 1975-ben átszerződött a Marvelhez, utóbbit pedig szintén minden DC-sorozatnál bevetették, hátha sikerül feljavítania. A Detective Comics-ot Archie Goodwin vette át, ami elég jó választásnak bizonyult, Batman saját címét viszont nehezen magyarázható okokból a képregények világához jó húsz év után visszatérő David V. Reedre bízták (hacsak nem az a magyarázat, hogy a nagyhatalmú szerkesztő, Julius Schwartz barátja volt). Reed nem igazán vett tudomást arról, hogy 1950-53 óta megváltoztak az idők, és szinte ugyanabban a stílusban írta Batman kalandjait, mint régen. Érthetetlen módon az erősen kritikus olvasói levelek dacára három évig maradhatott Batman írója.

A Batman 281-283-as száma egy nehezen követhető kémügyet göngyölített fel, amelynek a során Batmant a világ legkülönbözőbb tájaira utaztatta írója. Az első állomás (a 281-es szám második felében) Budapest volt, ahová „a magyar szabadságharcosok régi titkosírása” vezette el.

Sajnos, úgy látszik, a DC szerkesztőségének nem volt referenciaanyaga fővárosunkról, így Ernie Chua abszolút semmitmondó, megúszós díszletekkel operált. Az egyetlen olvasható felirat a „Zsigmond Kávé” legalább nagyjából magyaros.

Meglepő módon a magyar nevek rendben vannak, a Batman létezéséről a Szabad Európa Rádióból értesülő földalatti mozgalom tagjait Jánosnak, Mihalynak, Ernonek, Ferencnek és Ilonának hívják. Szó esik még egy Lucas Nagy nevű atomtudósról is. Eljátszottam a gondolattal, hogy Reed valószínűleg az ötvenes évekből idézhetett fel pár emléket – János, mint Kádár, Mihály, mint Farkas, Ernő, mint Gerő… Illetve talán valahol olvashatott Rákóczi Ferencről és Zrínyi Ilonáról is.

Miután pedig a következő szám elején lerázta magáról a szürke egyenruhás titkosrendőröket, folytatta az útját – Burundiba.