Nyomozás a Nyomorultak után
2013. június 22. írta: Bayer Antal

Nyomozás a Nyomorultak után

Komolyan mondom, nem keresem direkt az alkalmat, hogy rombolgassam a klasszikus magyar képregény mítoszát, egyszerűen csak előbújnak a csontvázak a szekrényekből. A párizsi, adaptációs képregényekkel kapcsolatos előadásomhoz gyűjtöttem kiegészítő anyagokat – a helsinki képregénykonferencia 20 percéhez képest itt konkrét időkorlát nélkül beszélhettem, ráadásul illett nagyobb teret szentelni a magyar műveknek – amikor valahogy rátaláltam a Fülesben 1957-ben megjelent első hosszabb Cs. Horváth-Korcsmáros képregény ihlető forrására.

Mielőtt azzal vádolna valaki, hogy mániám lett a „CsHT-módszer” leleplezése, szeretném leszögezni, hogy a másolások ennek csak apró részletét képezik, és a több száz, Korcsmáros Pálnak, Zórád Ernőnek, Sebők Imrének vagy másoknak készített forgatókönyvei közül eddig ez mindössze a második, ahol ez az eljárás ilyen mértékben érhető tetten. Ráadásul mindez a pályája elején történt, amikor egyszerűen nem voltak még hazai minták, érthető, hogy külföldieket keresett. Persze, ez nem mentség a „Jenki” beállításainak az átvételére, sem pedig az alant részletezett utánzásra – de akkoriban aligha állt fel a veszély, hogy bárki is rájöjjön a turpisságra, hiszen nem hogy internet nem volt, de még külföldi képregényeket sem sokan láthattak Cs. Horváthékon kívül.

Azt eddig is elég jól tudhattuk, hogy miután Gugi Sándor megismertette Cs. Horváth-tal a Classics Illustrated sorozatot, és javasolta neki, hogy ennek a mintájára próbálják valahogy visszahozni a magyar sajtóba a képregényt a hátsó ajtón, CsHT az amerikai sorozat katalógusát böngészgetve választotta ki az adaptálandó műveknek legalább egy részét. Persze, nem tudhatjuk, hogy az 1941-ben indult sorozatnak pontosan mely epizódjai jutottak Cs. Horváth kezébe, de még azt sem, hogy az eredeti angol vagy a későbbi, más sorrendben megjelent német vagy más nyelvű füzeteket ismerte meg, ám ezzel együtt sokat mond a Fülesben megjelent hosszabb, Korcsmáros Pál által megrajzolt történetek sorrendjének az összevetése a CI katalógusával:

A nyomorultak – Füles 1, CI 9
Sándor Mátyás – Füles 2, CI –
Monte Cristo grófja – Füles 3, CI 3
Egy jenki Artúr király udvarában – Füles 4, CI 24
A három testőr – Füles 5, CI 1
Egri csillagok – Füles 6, CI –

Az első hatból tehát négynek volt CI-verziója, az Egri csillagok pedig értelemszerűen nem játszik, hisz bár Gárdonyi regényének létezett angol fordítása, annyira sosem vált ismertté, hogy Amerikában klasszikusnak tekintsék.

A nyomorultak volt a legelső, és visszatekintve egészen elképesztő, hogy pont egy ekkora fába vágta kezdésként a fejszéjét Cs. Horváth Tibor. Elvégre egy 1500 oldalas regényről van szó, ezt kellett 68 oldalban elmesélni… Ez bizony fűrészelést és aprítást is igényelt, hogy a favágás hasonlatánál maradjunk. Mivel most a képanyag forrásán van a hangsúly, csak pár lényeges elemet emelünk ki az adaptációs folyamat eredményéből:

- A történet elején Hugo hosszasan mutat be egy igaz embert, Myriel püspököt. Ez a bemutató rész teljesen kimarad, és azonnal a bányából szabadult, kenyeret és munkát kereső Jean Valjeannal találkozunk. Amikor pedig végre rátalál egy olyan helyre, ahol befogadják, a képregény egyszerűen elmulasztja megemlíteni, hogy egy paplakban járunk, jótevőjének, aki ahelyett, hogy lebuktatná, az ellopott gyertyatartókhoz még továbbiakat is a kezébe nyom, még a nevét sem tudjuk meg. Úgy látszik, 1957-ben még nagyon kellett tartani a klerikális reakciótól.

- A regény egyik kiemelkedő pontja a waterloo-i csata leírása. A csatavesztés Hugo számára jelképes fontossággal bírt, újra meg újra visszatért ehhez a témához. A képregényből kimaradt a csata.

- Kimaradt Eponine is, Thénardier-ék lánya, aki szerelmes Mariusbe, és ezáltal Cosette riválisa. A szerepét aligha lehet lényegtelennek mondani, hiszen élete feláldozásával menti meg Mariust, aki ennek a nemes cselekedetnek köszönheti a boldogságát.

- Gavroche csak néhány kocka erejéig szerepel. Nem tudjuk meg a képregényből, hogy a Thénardier házaspár fia, és főleg, nem látjuk a halálát, ami pedig megint csak egy kulcsjelenet a regényben. A magyarázat utólag kézenfekvőnek tűnik: egy évvel az 1956-os forradalom után a „párizsi srácról” túl könyenn lehetett volna asszociálni a pesti srácokra.

- Victor Hugo fontos és súlyos társadalmi mondanivalója, üzenetei a nők és a gyerekek helyzetéről, a társadalmi igazságtalanságokról, kora politikájáról felhígulnak, elsikkadnak, tulajdonképpen egy egyszerű melodrámát kapunk a képregényben.

Amely képregény azért jól volt megrajzolva. De – Cs. Horváth Tibor ezúttal is ellátta mintákkal Korcsmáros Pált. Ekkor nem a Classics Illustrated képregényverziót – lehet, hogy az speciel nem is volt meg neki – hanem A nyomorultak eredeti, illusztrált kiadását vette elő.

Ellentétben számos pályatársával, Hugo ragaszkodott hozzá, hogy a regénye ne folytatásokban jelenjen meg valamelyik korabeli lapban, hanem azonnal kötetben, illetve persze kötetekben, összesen ötben. Az 1862-es eredeti kiadáshoz Emile Bayard készítette az illusztrációkat, és az alábbi összehasonlításból egyértelműen kiderül, hogy Korcsmáros Pálnak látnia kellett ezeket. Itt nincs szó beállítások másolásáról, csak ihletésről, egyenként nézve talán nem is feltétlenül meggyőzőek a bizonyítékok, együttesen azonban nyilvánvaló, hogy így kellett történnie. Hogy milyen mértékű volt az átvétel, nem tudom, nem találtam ugyanis teljes eredeti Hugo-Bayard verziót a neten, időm sem volt arra, hogy jobban elmélyítsen a keresést, de kulcsjelenetekről van szó. És láttukon még azon is elgondolkodik az ember, hogy nem egyszerűen ezeknek a kiválasztása vezette-e Cs. Horváth kezét a forgatókönyv megírásában is.

Fantine_mort.jpg

Nyomorultak118.jpg

Cosette_Bayard.jpg

Nyomorultak130-131.jpg

Cosette_poupee.jpg

Nyomorultak141.jpg

Gavroche.jpg

Nyomorultak241-243.jpg

Valjean_Marius.jpg

Nyomorultak274.jpg

Nyomorultak276.jpg

süti beállítások módosítása