12 éves koromig kötelező volt templomba, sőt, kiskatekizmusra is járnom. Utáltam. Ahogy nőttem, egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy nem nekem találták ki a keresztény vallást. De a képregényeket már akkor is szerettem. Vajon másként alakult volna a hitéletem, ha a bibliai történeteket az Action Bible képregényből ismerem meg?

Nos, ezt már nyilván sosem fogjuk megtudni, de azért nézzük meg, mi is ez a kiadvány. Az eredeti amerikai egyetlen (bő 700 oldalas) kötetbe sűríti az Ószövetséget és az Újszövetséget, a magyar verzió mintegy 70 oldalas füzetekre felosztva jelenik meg a Patmos Records kiadásában. Az első rész, amely a tüzetesebb vizsgálat alapjául szolgál, a teremtéstől Jákobig tartalmazza a történéseket.

Még egy gondosan megtervezett regényt adaptálni sem könnyű képregényre, hát még egy olyan „szerkesztetlen” történetfolyamot, mint a Biblia. Bár a képregény médiumát túlnyomó többségben történetmesélésre használják az alkotók, így mondhatjuk, hogy elég közel áll az epikához, alapvetően más eszközökkel rendelkezik, mint a csak szövegekkel építkező műnemek. Ezzel a nehézséggel, sőt, bátran kijelenthetjük, lehetetlenséggel tisztában is van az Action Bible szövegét gondozó (a kiadó korábbi illusztrált kötete, a Picture Bible alapján dolgozó) Doug Mauss, és voltaképpen epizódokat ragad ki a Bibliából, ezeket tárja elénk (többnyire) párbeszédekre hangolt jelenetekként.

Az amerikai honlapokon, blogokon olvasható vélemények megoszlanak ennek a sikerességében. Persze azt mindenki elismeri, hogy a megcélzott korcsoport (9-12 évesek) számára a bibliai szöveg nehéz olvasmány, és üdvözli, hogy az Action Bible nem törekszik teljességre. Bár a többségnek bejön a módszer (tegyük azért hozzá, hogy a vélemények nagyrészt hívő szülőktől származnak, akik eleve örülnek a könnyített csomagolásnak), néhányan kifogásolnak kihagyásokat, tömörítéseket, dramaturgiailag elkerülhetetlen hozzáadásokat. A hitvitákba semmiképp sem szeretnék belemenni, a különböző keresztény felekezetek nyilván a saját tanításuk szemszögéből néznek minden, a Szentírás szövegét óhatatlanul valamilyen módon értelmező feldolgozást.

A kettős megfelelési kényszernek (maradjon Biblia, de azért működjön képregényként) még nagyon kemény kompromisszumok árán sem biztos, hogy eleget lehetne tenni. Mivel pedig nyilvánvaló, hogy az első szempont a domináns, abban nincs helye különösebb kreativitásnak, az Action Bible semmilyen merész interpretációba nem bocsátkozhatott.

Itt érdemes bevonni a kritikába a választott grafikus személyét. Sergio Cariello brazil képregényrajzoló neve ismerősen csenghet a Marvel- és DC-kiadványok rajongói számára. A leghosszabb ideig (bő három éven át) a Batman köréhez tartozó misztikus szuperhős, Azrael kalandjait rajzolta. Bár mély vallásosságán túl az amerikai mainstream comic stílusban szerzett tapasztalata is szerepet játszhatott abban, hogy éppen rá esett a szerző-kiadó választása, ennek nem sok nyomát láthatjuk a képregényben. Valójában egy hagyományos Biblia-illusztráció felfogásnak a folytatását kapjuk Cariellótól, és a célközönségtől (pontosabban: a célközönség szüleitől) érkező visszajelzések éppen ezt értékelik nagyra.

Akció éppenséggel nem sok akad az Action Bible-ban. Igaz, az első füzetben erre amúgy sem nagyon nyílna lehetőség, de feltételezem, hogy Dávid és Góliát harca sem különösebben hasonlít – mondjuk – Pókember és Doki Oki összecsapásához. Tartok tőle, hogy kizárólag marketingcélokat szolgál a sorozat címe, és mindössze arra utal, hogy Superman első megjelenésére az Action Comics-ban került sor, ám még az ő szuperképességei is eltörpülnek a Teremtő hatalma mellett. Szerintem kár volt ezt a nevet adni a kötetnek, és megtartani magyar címnek kifejezetten hiba – elvégre a hazai olvasók többsége számára ez a konnotáció nem létezik. És hát bármennyire is trademark, érthetetlen a ragaszkodás az angol címhez.

Az Action Bible tartalma megrendelői szempontból biztonságos, kivitelezése közhelyes. Létezése nem zavar, és rosszabb is történhetne a világban, mint hogy egy eddig a képregények iránt valószínűleg még a legjobb esetben is közömbös olvasóközönség előtt kinyit egy kis ajtót, hátha bekukkant rajta és meglát más, valóban „képregényes” műveket is. Ugyanakkor szerény véleményem szerint az általános képregénykultúránk nem lenne szegényebb sem nélküle. Már csak azért sem, mert szélesebb terjesztésének gátat szab, hogy kizárólag a Hit Gyülekezeténél illetve kiadójától szerezhető be – így valószínűleg sokan még csak nem is értesültek a létezéséről.