Futaki Attila immár nem először ír történelmet. Első magyarként sikerült saját albumot megjelentetnie Franciaországban (Spirál), elsőként kapott szerződést a Disney-től egy sikeres franchise képregényes változatának az elkészítésére (Percy Jackson: A villámtolvaj) és most ő az első magyar, aki egy neves amerikai kiadónál folytatásokban megjelenő comic bookot rajzolhat. Bár a Severed „csak” hétrészes minisorozat, a szerzőtársak viszont komoly nevek, különösen az utóbbi évek egyik legnagyobb felfedezettje, Scott Snyder. Snyder a horrorregények, a másik író, Scott Tuft pedig a film világából jutott el a képregényig – Attila útja ebben a tekintetben jóval egyenesebben vezetett.

Ahogy azt Futaki Attilától a pár napja tartott dedikálás kapcsán megtudtuk, a Severed eredetileg filmnek készült volna, de mivel manapság nagyon nehéz eladni Hollywoodnak egy új forgatókönyvet, a két Scott lényegében kerülőutat választva állt neki a képregény kidolgozásának. Az első füzet igazolja is ezt: hétrészes képregényhez képest elég hosszúra sikerült a felvezetés, dramaturgiája inkább filmes, mint képregényes – bár hogy ezt akkor is ilyen biztonsággal állítanám-e, ha nem szerzek bennfentes értesüléseket, nem tenném le rá a nagyesküt. Az azonban tény, hogy a ritmus mentes minden „kapkodástól”, szép lassan épül fel a történet, és eddig szinte kizárólag felcsigázó utalásokat kaptunk.

A sztori egy kerettörténet kétoldalas bevezetőjével kezdődik. A félkarú Jack Garron és felesége a tévé előtt nézi Elvis veszedelmes csípőmozgását, amikor unokája beszalad, kezében egy üzenettel. Miután rápillant, Garron tekintete megmerevedik, és elkezd visszaemlékezni. Negyven évet ugrunk hátra az időben, a tehetségesen hegedülő tizenéves Jack unja az iskolát, hobóéletre vágyik, és mikor anyja már alszik, ki is szökik a házból, majd felugrik egy nem túl gyorsan guruló vonatra, ahol aztán csavargók egész csapatával találkozik. Közben megtudjuk, hogy anyja valójában csak neveli, Jacket az igazi apja hagyta egy otthonban, ám most üzenetet küldött a fiának, akit ez késztetett a nagy útra.

Ezzel párhuzamosan egy másik, Jackhez hasonló korú fiúval, Freddyvel is megismerkedünk, akit egy bizonyos Mr. Porter visz magával egy otthonból azzal az ürüggyel, hogy mellette kitanulhatja a villamosmérnöki mesterséget. Csakhogy az éles fogaira különösen büszke Porter úr más, mint akinek mutatja magát...

Mindössze idáig jutunk el 26 oldal alatt, de a hatásos, izgalmas, a feszültséget remekül fokozó történetmesélésnek köszönhetően még éppen, hogy nem tűnik kevésnek, és a régi jó ponyvaidőszakhoz hasonlóan alig várjuk, hogy kijöjjön a következő szám.

A Vertigónál az American Vampire-ral berobbanó és a Detective Comicsban Batmant is író Snydernek már a neve is elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy nagy várakozással tekintsenek a Severed megjelenése elé Amerikában, és az első szám olyan sikert aratott, hogy a második megjelenésével egy időben utánnyomásra lesz szükség. Ebben a sikerben pedig nem kis szerepe van Futaki munkájának. A szaksajtó és a bloggerek véleménye összecseng: Attila magabiztos rajza, „európainak” minősített beállításai és az egyes jelenetek hangulata szerint változó, finom színezése nagyban hozzájárult ahhoz, hogy többen augusztus hónap „legjobb választásának” minősítették a Severedet.

Mi is csatlakozunk azokhoz, akik jót mondanak a képregényről és Futaki teljesítményéről. Bár ha nem ismerősünkről lenne szó, biztos hosszasabban időznénk néhány kevésbé sikerült kép elemzésén, összességében felhőtlen örömmel lapozgatjuk ezt a valóban „történelmi” képregényt, és reméljük, egyszer magyarul is olvasható lesz.