Hivatalosan még meg sem született a képregény, de már használták politikai célokra is. Rodolphe Toepffer genfi tanár, író és politikus, akiben a képregény legfontosabb előfutárát és első teoretikusát tiszteljük, 1845-ben kiadott Histoire d’Albert című munkájában nem kisebb személyiséget vett célba, mint a modern Genf megteremtőjének tekintett James Fazyt.

Az 1799-ben született Toepffer 1834 és 1841 között volt tagja Genf kanton parlamentjének. Konzervatív nézeteket vallott, és miután a liberálisok átvették a hatalmat, újságot alapított Courrier de Genève címen, amelyben közel két éven keresztül ostorozta ellenfeleit, különösen a kanton patrícius-rendszerének eltörlését szorgalmazó radikális pártot. Ennek volt legfőbb figurája Fazy, aki már 1826 óta adta ki saját lapját, a Journal de Genève-et.

Az Histoire d’Albert Toepffer lapjának a felfüggesztése után keletkezett. Bár vállalta a szerzőséget (az utolsó oldalon látható szignója), beszédesnek szánt álnéven készítette: Simon de Nantua egy akkoriban nagy sikernek örvendő, az elemi iskolákban használt tanmese főszereplője volt. Írója, a francia Laurent-Pierre de Jussieu ennek a figurának az életútjával bizonygatta, hogy az igazi gazdagság nem a pénzben, hanem a tapasztalatok sokaságában rejlik. Simon de Nantua negyven éven át járt vásárról vásárra, s a hosszú úton szerzett élményekre támaszkodva ad tanácsokat a fiataloknak.

Toepffer művének a főszereplőjét eredetileg Jaques-nak hívták volna, ám ezt valószínűleg túl direkt utalásnak találta Fazy valódi keresztnevére (Jean-Jacob). Így hát változtatott rajta, de nem olvasta át magát elég alaposan, és a 25. oldal egyik képaláírásban még Jaques-ként szerepel. (Bár az általános helyesírás szerint Jacques-nak kellene írni, a c nélküli variáns sem ritka).

A változtatásnak feltehetően az volt a fő oka, hogy Toepffer igencsak szabadon bánt Fazy életrajzával, pontosabban nem különösebben hagyta magát zavartatni a tényektől. Bármennyire jár is Toepffernek a kalapemelés úttörő munkásságáért, kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy nem kellett a szomszédba mennie egy kis rosszindulatért. (Balra Toepffer, jobbra Fazy.)

A 42 oldalas történet elején a kis Albert 12 éves, és nem különösebben tűnik ki iskolai eredményeivel. Ennek dacára a továbbtanulás mellett dönt és joghallgató lesz, bár kezdeti lelkesedése után egyre gyakrabban hagyja elterelni érdeklődését az élet gyakorlati oldala által.

Az iskola helyett kocsmába járó Albert megismerkedik a Nagy Titkos Bizottság képviselőjével, aki elmagyarázza neki a Központi Tervet. A bizottság helyi ülésének a hatására pedig ő maga is bajuszt és szakállt növeszt. Megérti, hogy a világ minden baját a királyok, a tisztviselők, a katonák és a papok okozzák. Rövidesen csatlakozik egy ideiglenes kormányt kikiáltó csoporthoz, ám a tüntetésük szétverése után jobbnak látja menekülni és leborotválni nemrég szerzett szőrzetét.

A következő hónapokat és éveket Albert túléléssel tölti. A minta mindig ugyanaz: elszegődik valahova, gyorsan kitanulja a mesterséget, önállósodik, a nyereséget a bizottságnak küldi, majd rövidesen kiderül, hogy elszámolta magát és csődbe megy. Vándorlásai során találkozik magával Simon de Nantuával, aki azt tanácsolja neki, hogy ne kezdjen bele mindig újabb és újabb vállalkozásokba, hanem tartson ki az egyik mellett.

Miután újra összefut a még mindig a világforradalmon dolgozó barátaival, Albert visszaérkezik Genfbe, ahol megismerkednek a helyzettel, kitudakolják, hogy ki mivel elégedetlen, majd az ifjúkori írói vénájához visszataláló Albert újságot alapít. Mivel minden egyes társadalmi rétegnek elmagyarázza, hogy ki tehet a bajairól, az előfizetők száma egyre csak nő. Albert pedig kitart a vállalkozása mellett, és egyre bőségesebben étkezhet. A történet végén zavargások törnek ki a városban, a polgárok egymásra lövöldöznek, az alkotmánynak befellegzett, az üzletemberek egytől egyik tönkremennek, ám Albert továbbra is él és virul, az egykori izgága fiatal rátalált élete értelmére – a személyes meggazdagodásra.

A valóságban az egyre súlyosabb betegséggel küzdő Toepffer már nem érte meg az 1846-os genfi forradalmat, amely után Fazy vette át a hatalmat a városban, és 1847-ben új alkotmányt hozott létre. Az ezt követő években radikálisan modern fordulatok egész sora követte egymás Genfben, amelyeknek a fontosságát az utókor is elismeri, ám kolerikus természete miatt Fazy számos ellenséget szerzett magának, és idővel ki is került a város vezetéséből. Érdekesség, hogy az 1850-es évek elején a 48-as magyar emigráció egy jelentős része Genfben talált menedékre, és vezetője, Klapka György szoros barátságba került Fazyval, sőt, a városi tanácsnak is tagja lett pár éven át. Erről az időszakról fog szólni Negyvennyolcasok című képregényem egy későbbi epizódja is.