Kicsit féltem megírni ezt az ajánlót Csordás Dániel képregényes blogjához, hisz a legutóbbi webcomic-os cikkem után két nappal szerzője befejezettnek tekintette a projektjét (bár mindketten tagadjuk, hogy lenne bármilyen ok-okozati összefüggés). Dani ellenben már bő egy hónapja nem tett közzé új bejegyzést (sajnos), így talán elkerülöm az újabb gyanakvást. A szünet ezzel együtt bosszantó, hiszen a tavalyi év legjobbnak választott online képregényéről van szó.

A kortárs képregényesek között kevesen mondhatják el magukról, hogy már több mindent is sikerült letenniük az asztalra ebben a médiumban. Csordás Dániel ezek közé tartozik. Állandó képregényes rovat (Wan2), saját figura (Bikfic), önálló kötet (Nocturne) és most ez az önéletrajzi blog – nem rossz a hazai körülményekhez képest.

Az önéletrajzi képregény sokkal több lehetőséget ad a humorra és az öniróniára, mint ugyanez képek nélkül. Nem nagyon láttam még olyat, hogy a rajzoló ne karikírozta volna önmagát legalább valamilyen mértékben – és ez a blog sem kivétel a szokás alól. Csordás Dániel képregényes blogjában a saját hétköznapjait, életének különleges eseményeit, gondolatait és bosszúságait meséli el viccesen-komolyan, lelkesen-dühösen, filozofálva-rezignáltan, reálisan-szürreálisan.

Teljes oldalakban dolgozik, ami előrevetíti, hogy valamikor kötetben is reméli kiadatni képregényes memoárjait. A 2009. május 4-én indult blog eddig 87 oldalnál tart, és a fővonal az alkotó lányának, Effinek a megszületését és első heteit, hónapjait követi. Olyan fontos eseményekről is kiemelten emlékezik meg, mint az Alfabéta-díj átadása – és a karikatúra nem kíméli a zsűri tagjait és az MKSZ képviselőjét sem.

Az – egyelőre – utolsóelőtti bejegyzésben Dani is szembesül a bloggolási kényszer dilemmájával. Remélem, a hetek óta tartó csend csak annak tudható be, hogy valami máson dolgozik (egy képregénye a napokban jelenik meg a Roham magazinban), esetleg erőt gyűjt a folytatáshoz. Hiszen itt kiváló terepet talált magának, nagyon ráérzett az egyoldalasak tempójára.

Fontos és örömteli fejlemény, hogy kialakulóban van Magyarországon az önkifejező, önvizsgáló, kitárulkozó képregény. Egyelőre még többnyire csak az interneten talált otthonra, de a nemzetközi tendenciákat figyelve nem reménytelen, hogy előbb-utóbb nyomtatásban is kelendővé válik. Szerintem „Csordás Dániel képregényes blogja” máris legalább annyira megérett erre, mint például Joann Sfar szép sikernek örvendő rajzos naplói vagy a Fluide Glacial némelyik sorozata.