Francisco Ibáñez hazájában talán a legismertebb képregényrajzoló, ami aligha meglepő, hiszen a sajátos információs ügynökségen dolgozó figurái, Mortadelo és Filémon spanyolországi népszerűsége hasonló, mint Astérixé és Obélixé Franciaországban. Jelentős különbség azonban, hogy ő Hispánián kívül nem ért el különösebb sikereket. (Szerk.: magyarul egy epizód jelent meg a páros kalandjaiból, a sorozat német - Clever & Smart - címe alatt.)
Megérdemelné pedig, hiszen egy másik sorozatával, a “13, Rue del Percebe”-vel valami egészen egyedülállót alkotott. A sorozat első része a Tío Vivo című magazin 1961. március 6-i számában jelent meg, és azonnal nagy feltűnést keltett látszólag kézenfekvő, ám mégis teljesen egyedi oldalkompozíciójával.
A sorozat minden egyes részében egy teljes oldalon láthatjuk a Kagyló utca 13. (a szó második jelentése szerint Idióta utca 13.) alatti ház keresztmetszetét, a földszinttõl a tetőtérig, beleértve a liftet és a ház előtti utcarészletet. A sorozat nem folytatásos, az egyes oldalak humoros betekintést adnak a lakások bérlőinek az életébe.
A tetőtérben egy rosszkedvű férfi él, akit hitelezői állandó ostrom alatt tartanak. A harmadikon egy ügyetlen betörő lakik a feleségével: emberünk mindig teljesen felesleges cuccokkal tér vissza kalandozásaiból, amiért rendszeresen meg is kapja a magáét. Szomszédjuk egy sokgyerekes asszony, akinak a számtalan kisfia mind egyforma és persze egyformán vásott.
A második emeleten találjuk a javíthatatlan állatbarát idős hölgyet, aki oldalról oldalra újabb és újabb állatfajjal kísérletezik, és folyamatos csalódások érik. Mellette fáradhatatlanul végzi munkáját egy Frankenstein-szerű őrült tudós, aki idővel kénytelen kiköltözni – innentől kezdve ez a lakás üresen áll, bár a házmester hétről hétre megjelenik egy-egy újabb bérlőjelölttel.
Az első emeleten az egyik lakás bérlője egy feltűnően inkompetens állatorvos – igaz, csupa olyan üggyel keresik fel, amelyre aligha készítették fel az egyetemen. Az ő szomszédja egy középkorú nő, aki pénzsóvárságból a lakása minden egyes négyzetméterét kiadja albérletbe.
A földszinten üzlethelyiséget találunk. Itt Don Rufino, a tisztességtelen és fukar zöldséges az úr. Mellette már csak a házmester fülkéjét látjuk – illetve, ott van még egy különleges szereplő: a lift, amelyről nehéz elhinni, hogy csupán élettelen tárgy lenne...
Végül, a ház előtti kábelaknából hétről hétre előbukkan egy úr, akiről nem tudni pontosan, mi köze lehet a házhoz, de ha csak egy kis esze van, éppen menekül onnan...
A cikk eredetileg a Buborékhámozó 1. számában jelent meg.
