Első szuperhősöm: Super Goof
Amikor 1967-ben pár évre Svájcba költöztünk apám ENSZ-kiküldetése okán, már tapasztalt képregényolvasó voltam. Jól ismertem a Fülesből Zórád és Korcsmáros rajzait (bár a nevüket akkor még aligha jegyeztem meg), valamint Pifet, Totoche-t, Davy Crockettet és a többieket az itthon egyedüliként kapható…
Vámpírból is az amerikai az igazi?
Őszinte leszek: csak negyedik vagy ötödik nekifutásra sikerült elolvasnom az American Vampire első gyűjteményes kötetét. Jó ideje automatikusan védekező módba megyek át, ha a „vámpír” szót látom egy képregény címében, ajánlójában vagy első oldalain. Nem javította nálam a kötet esélyeit az egyik író,…
Asterix, a germán, Asterix, a brit
Az Asterix 1965-ben kezdett igazán beindulni. A sorozat hatodik epizódjával (Asterix és Kleopátra) sikerült átlépni a 100 ezres példányszámot, és a figura növekvő ismertségére és népszerűségére utal, hogy az ebben az évben fellőtt első francia műholdat is róla nevezték el. És szintén ekkor indult be…
A zabolázhatatlan Kossuth Lajos
Noha a Buborékhámozó szaklap az első három száma után egy évre leállt, rovatként továbbélt a 2007 decemberében újonnan induló Nero Blanco Comix című lapban. Mivel ez a képregényújság kizárólag magyar szerzőket közölt, a BH rovat is a magyar vonatkozásokra koncentrált. Az első cikk ennek megfelelően…
Finogenov elvtárs nem szerette a képregényt
Sokszor idézzük a mondást, amelyet Kiss Ferenc képregénytörténész több írásában is közreadott. Állítólag a Fészek klubban hangzott el a szovjet kultúrítész szájából, miszerint a képregény „imperialista kultúrmocsok”, és ezt követően száműzték Rákosi Mátyás személyes utasítására a magyar sajtóból azt…