Ha belegondolunk, mekkora hatást gyakoroltak a francia science fiction képregények olyan filmrendezőkre, mint George Lucas, Steven Spielberg és Luc Besson, igencsak meglepő, hogy az 1960-as évek közepéig milyen kevés számottevő sorozatot tudott felmutatni ez a műfaj a francia-belga kultúrterületen…
Elválasztó sáv nélküli, kockaköves utak Párizs belvárosában, bumeráng alakú lökhárító nélküli Citroën DS és szalagos magnó, mint csúcstechnológia – ezek az elemek talán a legfeltűnőbbek, ha bő 50 év után elővesszük az első Ric Hochet képregényalbumot. Meg persze a korabeli „modern” bútorok, a…
Úgy döntöttem, hogy amolyan új sorozatot indítva bemutatok néhány képregényt, amelyeket nagyon kedveltem fiatalkoromban. Nem nevezném őket örök kedvencnek, semmiképp sem mindegyiket, de ahogy most sok év után előveszem és újraolvasom ezeket az albumokat, úgy látom, nem érdemtelenül voltak népszerűek…
Gondolom, vannak, akik már unják, hogy minden egyes újonnan megjelenő klasszikus „adaptációs” képregénynél elmondom, mik a „hibái”, és kívülről fújják a „CsHT-módszerrel” kapcsolatos kifogásaimat. Úgyhogy ebbe most ne is menjünk bele, legyen elég annyi, hogy ez az 1958-ban készült Jules…
A Zórád Ernő-sorozat következő kötetének, a Twist Olivérnek az előkészítésén dolgozom éppen, tisztogatom az oldalakat. A ránagyításkor tűnnek fel igazán egyes részletek. Az egyik képen egy londoni kocsma cégérét láttam. Gyanút fogtam, hogy mennyire hiteles ez.
Egy másik Watchmen-idézet az apropója ennek a bejegyzésnek is. A jelenetben a már régen visszavonult Sally ajándékot kap egy rajongójától, egy kis pornográf képregényt, amelynek ő a szereplője. Ezen Laurie, a lánya teljesen kiakad. Ilyen képregények valóban léteztek, egyes becslések szerint akár 700…
A Watchmen című képregényben a Rorschach nevű szereplő mondja el azt a viccet, amelyben egy orvos depressziós ügyfelének azt javasolja, hogy menjen el a cirkuszba, hiszen Pagliacci, a nagy bohóc biztosan felvidítja – mire a beteg azt válaszolja, hogy „Én vagyok Pagliacci”.
Alan Moore 1986-ban…
Jáger Attila munkáival először egy tíz évvel ezelőtti pályázaton találkoztam. A Fekete-Fehér Képregényantológiához kerestünk írókat és rajzolókat, erre jelentkezett „Attis, a pók” művésznéven. A három téma közül Nero Blancót választotta, és azon ritka pályázók közé tartozott, aki szinopszisötletet…
A bejegyzés átkerült a Képregényblogra.
Kedves eseménnyel indította új szezonját a KKK a kArton galériában, az immár négyéves 5Panels alkotócsoport születésnapjának a megünneplésével. Volt torta, bor, süti, üdítő, jókedv, vidám szakmai és baráti csevegések, az érdeklődők számára sem lehetett panasz. Ám az első programpont, amelyben a…
