Előválasztásra készül az ellenzék, amivel lényegében pótolni fogja az országgyűlési választások 2011-ben eltörölt második (illetve inkább első) fordulóját. Mivel a jelenlegi törvény az angolul „first around the post” néven ismert rendszert alkalmazza, egy országos szinten kiegyensúlyozottan erős párt akár az összes körzetben könnyedén győzhet a szavazatok kevesebb – akár jóval kevesebb – mint 50 százalékával. Az összellenzéki kezdeményezés lényege, hogy a kormánypárt jelöltjével szemben egyetlen érdemi kihívó álljon, ami természetesen csökkenti ennek a veszélyét.

Gondolom, a jelenlegi rendszerből hasznot húzó párton kívül senkinek sem kell magyarázni, hogy a sokrésztvevős egyetlen forduló ebben a formában nem tükrözi egy társadalom közös akaratát. Egy választás eredményében nem csak az elsődleges, hanem a másodlagos preferenciának, sőt ideális esetben az elutasításnak is tükröződnie kellene. Úgy tudom, erre már vannak kísérletek a világban, de mivel nem tanulmányoztam ezeket alaposan, egy saját példával élnék.

Tagja vagyok annak a zsűrinek, amely 2006 óta megválasztja az előző naptári év legjobb magyar képregényeit. A zsűri összetétele és a szavazás módja többször is változott, mielőtt rátaláltunk a jelenlegire. Ezt 2013 óta alkalmazzuk, és tökéletesen bevált. Hogy miért, azt egy konkrét esettel támasztom alá. Nem mondom meg, melyik évben és melyik kategóriában történt, a jelölteket is csak betűkkel fogom jelezni.

A döntő szavazásban öt jelöltünk van, és tizenöten adjuk le a voksunkat, az úgynevezett preferendum módszerrel, ami azt jelenti, hogy minden zsűritag felállít egy sorrendet: az általa legjobbnak ítéltnek 5, a következőnek 4 pontot ad, és így tovább, és még a szerinte leggyengébb is kap 1 pontot. A végeredményt a pontok összeadásával kapjuk meg. Holtverseny nagyon ritkán alakul ki, de a pontegyenlőséget fel tudjuk oldani azzal, hogy a két mű egymáshoz viszonyított pontszámát vesszük figyelembe, vagyis itt már csak 1 és 0 pont lehetséges. A zsűri létszáma páratlan, tehát lesz győztesünk. Hármas holtversenyre még nem volt példa, de biztos azt is fel tudnánk oldani újraszavazás nélkül.

Ebben a konkrét esetben mind az öt jelöltünk legalább egy zsűritagtól maximális pontszámot kapott. Az „A” jelölt öttől, a „B” jelölt négytől, a „C” jelölt háromtól, a „D” jelölt kettőtől, az „E” jelölt egytől. A Magyarországon jelenleg érvényes választási törvény szerint az „A” jelölt nyert volna – annak dacára, hogy csak a zsűritagok 33,33%-a tette meg elsőnek.

A mi szabályaink szerint viszont nemhogy nem nyert az „A” jelölt, hanem negyedik lett az öt közül. Ugyanis nem csak első helyből kapott ötöt, hanem utolsóból is. A „B” és a „C” jelölt viszont csak egy-egy zsűritagnál lett utolsó, a „D” és az „E” jelölt pedig négy-négy zsűritagnál. Olyan győztesünk lett tehát (a „B” jelölt), amelyet a tizenöt zsűritag közül csak egy tartott a legkevésbé jónak, vagyis a nagy többség számára elfogadható volt.

Ellenőrző számításokat is végeztem. Ha csak három jelöltünk lett volna, az „A” jelölt változatlanul 5, a „C” jelölt változatlanul 4, a „B” jelölt viszont 6 első helyet kapott volna. Ez még mindig nem éri el az 50%-os többséget, még ha valamivel közelebb áll is hozzá.

Ha viszont kettesével nézzük a jelölteket (A vs B, A vs C, B vs C), azt látjuk, hogy minden párosításban az nyer, aki a teljes mezőnyben előbbre végzett: B-A 10-5, C-A 9-6, B-C 8-7. De még a D-A párosításban is 8-7 az eredmény, ezért került a csak az elsődleges preferenciákat nézve befutónak tűnő „A” a negyedik helyre.

Olvasom, hogy az ellenzéki előválasztás is egyfordulós lesz az egyes körzetekben, „akárhány” jelölttel, a miniszterelnök-jelölti pedig kétfordulós, az elsőben jelen állás szerint legalább hat, a másodikban három jelölttel. Sejtem, hogy a pártok már nem szándékoznak változtatni ezen az egyszerű lebonyolításon, és bízom benne, hogy a legtöbb helyen simán össze fog jönni az 50%+1 szavazat annak, akit a legesélyesebbnek tartanak a választók. Ám fennáll annak a veszélye, hogy ha sok a jelölt, lesznek győztesek jóval alacsonyabb elsődleges preferenciával, és ugyanez igaz a miniszterelnök-jelölti második fordulóban, ha szoros a küzdelem. Vagyis egyáltalán nem kizárt, hogy potenciális „negyedikek” kerülnek majd fel jövőre a szavazólapra.

Érdemes lenne megfontolni ezt a módszert, a másodlagos preferenciákat, és különösen az elsődleges elutasítottságokat. Már csak azért is, mert ha még az ellenzéki szavazóknak egy része is nehezen fogad el egy megosztó jelöltet, a bizonytalanok (vagy pláne az átcsábítani reméltek) meggyőzése még problémásabb lesz.

Vagy ha nem most, hát majd valamikor a jövőben, a következő választási törvény megfogalmazásakor…