A karikatúrák iránti érdeklődésem csupán járulékos, a régi képregények keresésével függ össze. Ahogy felfedeztem a 20. század első felének rajzolóit, és utánuk olvastam Gyöngy Kálmán kiváló szakkönyvében (Magyar karikaturisták adat- és szignótára), valamint a Wikipédián és más forrásokban, többükről is kiderült, hogy pályájuk egy részében külföldön dolgoztak, sokan Párizsban.
Ez kíváncsivá tett, és mivel a Francia Nemzeti Könyvtár ingyenes adatbázisában, a Gallicában elég sok anyag hozzáférhető, elkezdtem nyomozgatni. Miután letöltöttem jó sok karikatúrát (és néhány kis képregényt), úgy gondoltam, írok ezekről a felfedezéseimről.
Elsőnek Kelen Imrét választottam. Mielőtt nekiláttam a fogalmazásnak, tettem még egy kört a neten, ekkor futottam bele a Győri Szalon honlapján Bedő Mónika kétrészes, roppant részletes cikkébe, az első itt, a második emitt olvasható. Javaslom is az elolvasásukat, mert ha már egyszer létezik ez a kiváló anyag, nem fogom kimazsolázni, inkább csak a saját felfedezéseimet osztom meg (amik szerencsére nincsenek benne a fentiekben, így kiegészítésnek is jók lesznek).
Úgyhogy csak röviden: Kelen (Klein) Imre 1896-ban született Győrben. 1915-ben behívták katonának, harcolt a fronton, többek közt az Isonzónál, zászlósként szerelt le, kitüntetést is kapott helytállásáért. Elkapta viszont a tífuszt is, ami miatt kórházba került. Gyógyulása után vissza kellett volna mennie harcolni, de addigra annyira meggyűlölte a háborút, hogy elmebajt szimulált.
Még 1917-ben beküldte néhány rajzát a Szamár című élclapnak, amely le is közölte, így hát a háború után rohant is a szerkesztőségbe, hogy rendszeresen dolgozhasson nekik. Hamarosan más lapok is elkezdték foglalkoztatni, a Bolond Istók és a Borsszem Jankó számára pár rövid képregényt is készített (innen az én érdeklődésem iránta, ugyebár).
Bolond Istók, 1918
1919-ben alkalma nyílt karikatúrákat készíteni a Tanácsköztársaság vezetőiről, ezek a rajzok csak ötven évvel később kerültek elő. 1919 és 1922 között Münchenben képezte tovább magát, ez idő alatt német lapoknak is dolgozott. Ezután Zürichbe, majd Genfbe ment tovább, ahol találkozott Dezső Alajos karikaturistával, akit még Budapestről ismert, és aki ekkor már egy ideje a párizsi Le Matinnek is küldött rajzokat. Mindketten részt vettek rajzolóként a Lausanne-i békekonferencián, és mivel kiderült, hogy remekül dolgoznak együtt, elhatározták, hogy közösen vállalnak munkákat. Párizsba tették át székhelyüket, de rendszeres meghívásokat kaptak a genfi székhelyű Népszövetség révén, amelynek hivatalos rajzolói lettek, munkáik számos lapban jelentek meg egész Európában. Nem szakadtak el Magyarországtól sem, Az Estnek és más lapoknak is küldtek rajzokat, néha cikkeket. 1934-ben Kelent beválasztották a párizsi külföldi újságírók szakszervezetének elnökségébe. 1938-ban a nácizmus erősödő veszélye miatt elhagyták Európát, New Yorkba költöztek. Még tíz éven át dolgoztak együtt amerikai lapoknak, majd különváltak útjaik, Kelent az ENSZ alkalmazta. (Amerikában az Emery Kelen nevet használta.) Nyugdíjba vonulása után, 1963-ban írta meg illusztrált önéletrajzát, Peace in their time címmel. Harminchét év után 1973-ban először látogatott haza Magyarországra. 1975-ben angol feleségével Bécsbe költöztek, 1978-ban ott hunyt el.
Kelen legtöbb franciaországi rajza a Le Matin című napilapban jelent meg 1926 és 1929 között. Elsősorban politikusokról, ritkábban sportolókról készített portrékat.
Sir Austen Chamberlain brit külügyminiszter 1926-ban
Apponyi Albert, aki Magyarországot képviselte a Népszövetségben, 1927-ben
Egy "négykezes" Dezső Alajossal
1927: Paul-Boncour francia képviselő bejelenti, hogy Franciaország beleegyezik fegyverzetének az ellenőrzésébe
Stresemann német külügyminiszter 1927-ben
Walko Lajos magyar külügyminiszter 1928-ban
Egy sportkarikatúra a Le Miroir des Sports számára 1927-ből, a képen Andrew Charlton és Johnny Weissmuller amerikai és Arne Borg svéd olimpiai bajnokok egy párizsi versenyen
Kelennek legalább az alábbi hat karikatúrája jelent meg 1930-ban és 1931-ben a Cyrano című szatirikus hetilapban.
"A londoni munkanélküliek" - az 1930-as londoni tengerhajózási egyezmény vitája közepén, márciusban a francia miniszterelnök faképnél hagyta tárgyalópartnereit (az Egyesült Királyság, az Egyesült Államok, Japán és Olaszország képviselőjét), akik kénytelenek voltak megvárni a visszatérését.
1930-ban Mahatma Gandhi vezetésével békés menetet tartottak Indiában a brit sómonopólium elleni tiltakozásképpen. "Ne fordulj hátra, Gandhi, különben sóbátvánnyá válsz".
Aristide Briand volt francia miniszterelnök érkezése Genfbe, a konferencián az Egyesült Európa gondolatáról igyekezett meggyőzni a többi ország képviselőjét. A diplomáciai csomagon Locarno és Thoiry helységnevek azért szerepelnek, mert ezekben a városokban tárgyalt korábban Stresemann német miniszterelnökkel, az ezeken elért eredményekért kapták meg mindketten 1926-ban a Nobel-békedíjat
A német paradoxon az 1930-as választások után: 107 nemzetiszocialista + 41 nacionalista + 76 kommunista = 224 olyan parlamenti képviselő, aki ellenzi a parlamenti rendszert
Az "Európai Unió" 1931-ben. Litvinov szovjet külügyminiszter: amíg a tűzoltók elvitatkoznak a módszeren, mi szépen kikaparjuk magunknak a gesztenyét.
Orvosi vizit 1931-ben. A Béke: "Doktor úr, 1914 óta sosem éreztem magamat ennyire betegnek!