Mi lesz az amerikai elnökjelöltekkel, ha nem lesz belőlük elnök, avagy ki emlékszik a második helyezettekre? Ha például az illető 1972-ben volt a demokrata párt jelöltje, a magyar wikipédián még ez az információ sem derül ki róla…

Persze az amerikai jóval részletesebb, de a hálátlan utókor leginkább csak azt idézi fel, hogy az egyik legnagyobb zakót ő szenvedte el demokrata színekben.

Pedig történelmi visszatekintésben ezen lenne is mit csodálkozni. Hiszen az a Richard Nixon győzte le, akit már elnök korában is sokan ekéztek, és akiről már akkor kezdett sugdosni, hogy valami nagyon gáz dolgot csinált a kampány során – ellenben McGovern nevével, a kampányát koordináló stábnak otthont adó Watergate-irodaházé örökre bevésődött az emlékezetekbe.

Mi volt tehát a baj McGovernnel? Hát… túl liberális volt. A vietnami háborút 1972-ben mindenki utálta már ugyan, de ő volt az, aki központi elemmé tette a programjában az azonnali békekötést és a katonai behívó elől külföldre szökött amerikai fiatalok amnesztiáját. Sőt volt egy olyan javaslata is, ami hasonlít a mostanában egyes európai országokban egyre gyakrabban emlegetett alanyi jogon járó jövedelemhez.

Az angol wikipédia szócikket végigböngészve kiderül, hogy veresége után még sok fontos és pozitív kezdeményezésben vett részt – de erre már végképp nem emlékszik „senki”.

1972 májusában azonban az ellenkultúra képviselői egyedül George McGovernben láttak reményt arra, hogy jobb irányt vegyenek a dolgok, különösen Vietnam tekintetében. Két hónappal a demokrata konvenció előtt Neil Young dalt is írt róla, ami igencsak szokatlan dolognak számított. A War Song csak kislemezként jelent meg, előadóként Neil Young és CSNY-beli tagtársa, a vokálozó Graham Nash volt feltüntetve, illetve egyes verziókon még a kísérőbanda, a Stray Gators neve is felkerült a borítóra.

In the morning when you wake up
You've got planes flying in the sky
Flying bombs made to break up
All the lies in your eyes

Reggel arra ébredsz, hogy repülők húznak el feletted az égen, a repülő bombák törik szét a hazugságokat a szemedben.

There's a man
Says he can
Put an end to war

Van egy ember, aki azt mondja, véget tud vetni a háborúnak.

They shot George Wallace down
He'll never walk around
Our mines are sleeping in the sea
Blow those bridges down
And burn that jungle down
And kill those Vietnamese

George Wallace-t lelőtték, soha nem fog járni/bezavarni. Aknáink a tenger mélyén alszanak. (Ez a sor szó szerinti idézet egy korabeli kormányközleményből). Robbantsuk fel a hidakat, égessük le az erdőket, öljük meg a vietnamiakat. (Ezeket a szavakat pedig Nixon szájába adja Young.)

Ebben a versszakban van egy furcsaság. Azt ugyanis meg lehet érteni, hogy Young nem nevezi meg McGovernt az egész dalban. De mi szükség volt beleírni George Wallace nevét? Igaz, az élmény még nagyon friss volt (alig pár nappal korábban lőtték le az addig komoly vetélytársnak tűnő kormányzót, ám mivel tolószékbe kényszerült, gyakorlatilag kiesett a versenyből, és csak pár szavazatot kapott a konvención). Persze Youngnak amúgy is bögyében volt Alabama állam szókimondó, határozottan „hippy”-ellenes vezetője.