Bár láttam párszor a tévében Börcsök Máriát, és felettébb színes, szórakoztató egyéniségnek tartom, őszintén szólva nem jutott volna eszembe megvenni a könyvét, de megkaptam ajándékba, és azonnal el is olvastam.
Börcsök tézisével nincs különösebb problémám. Nem tartom „deheroizálásnak" vagy „szobordöngetésnek", ha valaki megírja azt, amit lelkünk mélyén valamennyien sejtünk, miszerint attól, hogy valaki régen élt, és tettei vagy szerepe révén bekerült a történelemkönyvekbe, még nem feltétlenül különb a mai embereknél, legyenek azok politikusok, királyok vagy egyéb közszereplők, önön magunkról nem is beszélve. Csak szerencséje volt, hogy akkoriban nem volt még bulvársajtó, sőt, a vizsgált időszak túlnyomó részében semmilyen sajtó nem létezett, a korabeli krónikák, beszámolók, a ritka fennmaradt dokumentumok pedig hiányosak vagy egészen más indíttatásból készültek, mint amit manapság objektív híradásnak tekintünk. Valamennyien koruk gyermekei voltak, semmi meglepő nincs abban, hogy ennek megfelelően is cselekedtek, a történelem nagyjai bizony mai szemmel nézve egytől egyig hatalommániásak, véreskezűek és önzők voltak, és az IQ-tesztjük sem feltétlenül sikerült volna átlag felettire.
Az már inkább vitatható, hogy valóban az ország „kettészakadásáról" van-e szó minden esetben. Börcsök kötetének a legnagyobb része a középkorral foglalkozik, márpedig ebben az időszakban egészen mást jelentett a nemzet fogalma, mint a 19. századtól második felétől kezdve. A feudális rendszer csak tökéletes megvalósulásában lehetett működőképes, márpedig ilyenre kevés példa volt, az uralkodók folytonos érdekütközéséből kifolyólag gyakorlatilag állandó háború folyt Európa szinte minden sarkában, ami pedig a kártyák, vagyis a birtokok folyamatos újbéli leosztásához, a hűbéri viszonyok permanens ideiglenességéhez vezetett. Az Árpád-házi királyok szörnyű családon belüli megelőző leszámolásai nem számítottak kivételesnek, hasonlókat bármely ország történelmében találunk. De nem is szaporítom tovább: a lényeg, hogy a bináris döntési helyzetek jóval ritkábbak voltak, mint a többismeretlenes egyenletek, nem két, hanem számos érdekcsoport összetűzése irányította, befolyásolta az eseményeket.
Ezzel együtt valóban szórakoztató, kellemes olvasmány Börcsök könyvecskéje, de bosszantó, hogy nem kíséri forrásjegyzék, amely nélkül néhány következtetés kissé felszínesnek, elhamarkodottnak tűnik, bár a szerző helyenként jelzi, ha inkább – szerinte megalapozott – véleményről van szó, mint tényszerű állításról.
Igaz, ha elkészül a függelék, akkor nem fér bele 132 oldalba, és az elolvasása sem csupán másfél óráig tart... Mert hát vékonyka ez a zsebkönyv, ráadásul szép nagy betűkkel szedve. Ajándék könyvnek ne nézd az árát, de szakmai ártalom, hogy a hátlapon nem annyira a fülszöveget keresem, hanem azt, hogy mennyiért is adják.
Mit mondjak, leesett az állam. Ezért a puhafedeles, picike kötetért 2400 forintot kérnek? Amikor mindenhol azt olvasom róla, hogy sikerkönyv, tehát nyilván nem valami limitált kiadásról van szó? Természetesen tudom, hogy egy könyv előállítási költségei között nem csak a nyomda szerepel, de jelen esetben ez aligha lehetett több 300-400 forintnál. Igaz, hogy a terjesztés elviszi a bevétel felét, de már akkor is szép summa a végeredmény, ha 2-3 ezer példány megy el belőle . Most éppen egy keménytáblás, kétszer akkora méretű, 300 oldalas könyvet olvasok – 3400-ért adták. Nem örvendetes, hogy már ennyibe kerülnek a könyvek, de az, sajnos, reális ár. Ez nem.
Ez is egy szakadási pont Magyarországon – vannak, akik megveszik a túlárazott könyveket, és vannak, akik nem.
