„Baráti társaságban néhányszor feltették nekem a kérdést, hogy vajon hiszek-e az összeesküvés-elméletekben, mire én akkor is és most is csak azt tudom mondani, hogy összeesküvés-elmélet nincs, de annak gyakorlata, annál inkább. Ez egy kitalált dolog, amit azok találtak ki, akik el akarják terelni a figyelmet az összeesküvés tényéről.” (Szörényi Levente-interjú, Quart.hu, 2011. január 21. ).
Végre valaki kimondta: az összeesküvés nem elmélet, hanem tény. Ez kifejezetten jó hír, hisz nem kell tovább fantomok ellen hadakoznia annak, aki úgy érzi, nem ura a saját sorsának. Az elméletekkel ellentétben ugyanis a tények igazolhatók – sőt, önmagukért beszélnek – nem kell tehát találgatni, hogy kik esküsznek össze kivel, ki ellen és milyen célból.
Bár idáig nem éreztem késztetést, hogy saját problémáimért egy világszintű összeesküvést hibáztassak, az általam zeneszerzőként igen nagyra értékelt Szörényi Levente szavai elgondolkodtattak, és következtetésemet az ő becses figyelmébe is ajánlom: csatlakozzunk!
Pokolba a büszkeséggel és a múltbeli sérelmekkel. Ha az összeesküvők azok, akik jól járnak, mi pedig jól akarunk járni, akkor ott a helyünk köztük. Ha az összeesküvés tény, akkor már csak az alábbi, rövid kérdőívet kéretik kitölteni:
- Kik az összeesküvők és hányan vannak? (Név, fix elérhetőség)
- Hol van a központjuk, merre található a legközelebbi irodájuk? (Pontos cím, félfogadási idő)
- Ki ellen kell összeesküdni, mit vétett az illető, és mi a tervezett büntetése? (Név, cím, tételes bűnlajstrom)
- Van valamiféle tagdíj, vagy lehet ingyen is összeesküdni?
- Mit kapnak ellenszolgáltatásként az összeesküvők? (Havi fix vagy teljesítménybér vagy sikerdíj előleggel vagy a nélkül, forintban vagy devizában, egyéb anyagi és nem anyagi juttatások)
Amennyiben ezekre a kérdésekre nincs válasz, felhívnám a figyelmet arra a (valódi) tényre, hogy egy krimiben is csak annyira zseniális a detektív, mint maga a szerző.
