Bogár blues
2010. augusztus 24. írta: Bayer Antal

Bogár blues

Eleinte értetlenkedve-bosszankodva olvastam a Hírszerző „Napi nonszensz” rovatában rendszeresen felbukkanó idézeteket Bogár László közgazdásztól. Aztán megtekintettem kontextusukban is a Magyar Hírlap honlapján, és alaposabb elemzésük után rájöttem, hogy alig 45 év késéssel megérkezett hozzánk az amerikai protesthullám, a minden rosszért az „establishment”-et felelőssé tevő tiltakozó mozgalom.

Különösen megfogott az a Da Vinci-kódba illő fordulat, miszerint a világszintű összeesküvés (Ken Kesey-nél „combine”, Bogár úrnál „birodalom” illetve „globális hatalmi masinéria”) létezésének legfőbb bizonysága, hogy amaz folyamatosan tagadja önmaga létezését.

Gyanakodni egészséges, különösképpen fiatalkorban, amíg az embernek vannak még – többnyire ismerethiányból fakadó – illúziói. Később sem kell feltétlenül azt gondolnunk, hogy úgy jó ez a világ, ahogy van, de a forradalmár hevületet ekkora normál esetben már más irányokba terelik a sürgősebb tenni-, enni- és vennivalók. Beletörődünk, bár tudjuk, hogy nem kéne, hiszen isszuk a levét, és unokáink is inni fogják. Dicséretes kivétel a professzor úr, csakhogy írásaiból úgy tűnik, ő már nem hiszi, hanem tudja, hogy az egész világ őrá utazik, és ezt a paranoid érzést kiterjeszti honfitársainkra is. Állítja: a „birodalom”, gyakoribb szóhasználatában „világerő”, valamennyi magyart el akarja tüntetni a föld színéről.

Most abba ne menjünk bele, hogy ha Bogár professzor történetesen magyar helyett szlováknak, szerbnek vagy szingaléznek született volna, akkor most a szlovákoknak, a szerbeknek vagy a szingalézeknek magyarázná-e, hogy a világerő a szlovákokat, a szerbeket vagy a szingalézeket akarja eltüntetni a föld színéről. Tételezzük fel jóindulatúan, hogy Bogár úr nem csak a magyarokat félti, de honfitársunk lévén beéri az emberiség 2 ezrelékének az érdekképviseletével, a többi 99,98 százalékért lesz szíves izgulni valaki más. Azt sem olvasom ki írásaiból, hogy feltételezése szerint ama 99,98 százalék egymással mind összefogva pécézett volna ki minket magának, gondolom, ennél valamivel kisebb létszámúnak tételezi a gonosz világerőt.

Érdekes kérdés azonban a „miért is?” Adjuk át a szót a legilletékesebbnek. Egészen konkrétan az 1956-os forradalomról szól így: „Azt jelezte, hogy egy szakrális mélyszerkezetében még mindig ép nemzet képes megmutatni az egyedüli kiutat. Azt tudniillik, hogy a „kapitalizmus versus szocializmus” hamis síkjából „térben kilépve” kell megkeresni az emberi lét egyetlen lehetséges útját, a hagyomány szakrális létharmóniájához való visszatalálást.”

Mondhatnám, hogy no comment, de ne érjük be ennyivel, ne intézzük el azzal, hogy oltári nagy baromságokat hord össze a bácsi. Ez a „hagyomány szakrális létharmóniája” ugyan nagyon hippis-drogos szlogennek hat, de vegyünk nagylelkűen segélykiáltásnak. Valóban jó lenne, ha valaki csinálna már valamit – de lássuk be, nem fog.

Egy másik írásában Bogár professzor bebizonyította, hogy olyan nincs is, hogy „a piac”. Olcsó poén lenne azzal kontrázni, hogy „szakrális létharmónia” és „világerő” sincsen (és ennek a bizonyítására még olyan hosszú cikket sem kell tojni, mint az övé), de inkább fejtsük meg, hogy mit is szeretne mondani valójában.

(Hogy miért nem azt mondja, rejtély, no de egy független újságba író független publicistán ne kérjünk számon ilyen apróságokat.)

Bogár úr azt mondja: létezik globális összeesküvés, birodalom, világerő. Ez ugyan nem igaz, de sajnos, ettől még nem jobb nekünk. Sőt. Ha ugyanis valóban létezne egy mindenre kiterjedő, mindenkit irányító hatalom, már rég kitört volna a világbéke, hiszen élő fogyasztóknak azért mégis csak könnyebb eladni mindenféle felesleges cuccokat, mint halottaknak, és a fegyvergyárak egész gyorsan átállíthatók más termékre is. Ha lenne egy mindenható világerő, mindenki szeretne mindenkit, a világ egy nagy családi MLM-ként működne, fülig érő szájjal vásárolnánk egymástól.

De nincs világerő. Vagy ha van, akkor kifürkészhetetlen, és azzal megint csak nem vagyunk kisegítve.

A valóság ezzel szemben az, hogy nem globális összeesküvés, hanem érdekazonosságokon alapuló, hosszabb-rövidebb ideig tartó szövetségek hálózata tartja össze a világgazdaságot. Nem 5, 50, 500 vagy 5000 ilyen-olyan bölcs ül össze hetente, hogy eldöntse, hol robbanjon ki háború, melyik devizát döntsék be, milyen időjárási csapásokat felejtsenek el előrejelezni, vagy melyik nemzeti válogatottnak mulasszanak el megadni egy tizenegyest a világbajnokságon. Nem így van, hanem sok-sokszor 5, 50, 500 vagy 5000 nem feltétlenül bölcs ülésezik és levelez naponta, óránként, másodpercenként, és igyekszik a saját érdekeinek megfelelő mederbe terelni a világ dolgait. A keresztbe szervezéseknek köszönhetően a következmények kiszámíthatatlanok, illetve az az egy nagy biztonsággal kiszámítható, hogy mindig lesznek, akik ráfaragnak – de nem feltétlenül mindig a magyarok, vagy nem csak ők.

Az összeesküvés érzetének persze van magyarázata. Százalékos becslésekbe nem mernék bocsátkozni, de kevesen vitatnák azt a mindennapos tapasztalatot, hogy a gazdagok tudják mozgatni a dolgokat, a szegények meg nem. Bármennyire is a szegények („mi”) vannak többen, mégis a gazdagok („ők”) akarata érvényesül. Ők – tehát összeesküvők.

A szegényeknek ellenben csak a szakrális létharmónia kéne, illetve emberi nyelvre lefordítva, egy kellemes életérzés, és ennek az elérésében akadályozza meg őket a világerő, alias a kellemes életérzést helyettük is élvezők gyülekezete.

Minden tiszteletem azoké, akik 56-ban bátran szembeszálltak a megszállóval, de ők nem szakrális létharmóniát tűztek a lyukas zászlajukra, hanem a szabadságot, amely kellemes életérzés hiánycikk volt akkor nagyon. A kellemes életérzés elég tág fogalom ahhoz, hogy beleférjen bármi az elfogadható árú, mennyiségű és minőségű élelemtől a köpönyegforgató gennyládák példás megbüntetéséig. Sem október 23-tól november 4-ig, sem bármikor azelőtt, sem bármikor azután nem egyeztek meg abban egymással a magyarok, hogy kérnek vagy építenek egy harmadik utat.

Bogár úrnak abban teljesen igaza van, hogy a kapitalizmus-szocializmus hamis sík. Nem kell ehhez közgazdásznak lenni, tudja ezt ma már minden magyar szavazópolgár. De ez még nem jelenti azt, hogy a két hamis „nem út” helyett egy járatlant kellene keresni.

A dolog ennél sokkal egyszerűbb, de nehezebb. Gazdagokra szükség van, mert nélkülük megáll a világ. Vállalkozni, beruházni, kockáztatni csak az tud, akinek van miből. Ezt megakadályozni értelmetlen és önpusztító. Szabályozni viszont kell, és a szabályokat felrúgókat seggbe kell rúgni. Elismerem, ez sokkal prózaibb, mint világerőkben hinni és katedrákról szavalni, ráadásul azzal a kényelmetlenséggel jár, hogy tenni is kéne érte. Lehet kezdeni seprővel, saját ház táján.

süti beállítások módosítása