Nehéz elsősorban képregényként elemezni Sarah Glidden önéletrajzi graphic novel-jét, a How to Understand Israel in 60 Days or Less-t. Ám ez a mű mégis újabb bizonyítéka annak, hogy a képregény – főleg az amerikai – új utakon jár, és mind tematikájában, mind pedig megközelítéseiben valami egészen mást hoz, mint amit a comics-tól megszokhattunk közel száz év alatt. 200 oldalas vallomás, útibeszámoló és útkeresés, hangosan gondolkodás és fejlődéstörténet – messze járunk akár Pókembertől, akár Garfieldtól, de még a Watchmentől és Kázmér és Hubától is.
Glidden személyes élményét meséli el képregény formájában. Négy évvel ezelőtt részt vett a Taglit-Birthright Israel nevű jótékonysági program által szervezett körutazáson. Ennek a lényege ingyenes lehetőséget biztosítani 18 és 26 év közötti, zsidó származású fiataloknak arra, hogy felelevenítsék vagy megerősítsék a kapcsolatukat Izraellel, jobban megértsék zsidó identitásukat, történelmüket, kulturájukat és örökségüket. 2000 óta több mint 200 ezren vettek már részt ilyen úton, 70 százalékban amerikaiak. A program finanszírozásában az izraeli kormányon kívül szerepet vállalnak magánszemélyek és közösségek is, és a propagandacélokon túl komoly bevételt hoz az izraeli turizmusnak. Az utazás csoportosan történik, és a résztvevőknek tartaniuknak kell magukat néhány szigorú biztonsági szabályhoz.
A szerző alapvetően kíváncsiságból nevez be a túrára, és amolyan kihívásnak, „hallgattassék meg a másik fél” jellegű próbának tekinti. Sarah-nak ugyanis zsidó származása ellenére a történet kezdetén az a meggyőződése, hogy a közel-keleti konfliktusban Izrael a „rossz fiú”, és megmagyarázhatatlannak tartja, hogy miért nem vonulnak ki egyszer s mindenkorra a zsidó állam csapatai a megszállt területekről. Szilárd elhatározással áll elébe a cionista propagandának és az indoktrinációnak – hallott nem egy olyan fiatal amerikairól, aki egy ilyen útnak a hatására „alijázott”, vagyis élt az izraeli állam által biztosított lehetőséggel a „visszatérésre”, a bevándorlásra.
Noha Glidden szándéka a lehető legtöbb oldalról megvilágítani a problémát, attól tartok, sokan naiv, vagy pláne álnaiv kísérletnek tekintik csupán. Nyilván nem is várható el egy huszonéves lánytól, hogy egy idegen országban, állandóan feszült helyzetben rendíthetlen bátorságú oknyomozó riportert alakítson, és álruhát öltve beosonjon a megszállt területekre, ahol kedvesen elcseveghet a hontalanná vált palesztinok harmadik generációjának a képviselőivel. Aki tehát valóban kiegyensúlyozott elemzést remélne a kötettől, ne is erőltesse a dolgot, és próbálja pusztán úgy olvasni, mint egy fiatal nő útkeresését.
Ugyanakkor azt is nehéz elhinni egy intelligens szerzőről (márpedig Glidden nyilvánvalóan az), hogy nem valós információhiány késztette az útra és a kérdések feltevésére. Tegyük a kezünket a szívünkre: mi, magunkat tájékozottnak tartó európaiak, mennyire vagyunk tisztában Izrael történetével? Mi, magunkat tájékozottnak tartó magyarok, mennyire vagyunk tisztában azzal, hogy mit jelenthet Izrael a zsidó származásúaknak?
Glidden bevallottan úgy indult útnak, hogy tervbe vette ezt a képregényt. Noha korábban csak rövidebb, szerzői kiadású munkái voltak, az a feltett szándék vezette, hogy úgy írja le az egész utat, ahogy történt. Ebből kifolyólag a kötet nincs „felépítve” dramaturgialag, bár miután kapcsolatba került a DC-vel (eredetileg ez is fekete-fehér szerzői kiadásnak készült, amit részletekben lehetett letölteni egy képregényes oldalról, a Vertigo egyik szerkesztője figyelt fel rá egy rendezvényen, és miután elolvasta, azonnal szerződést kínált Sarah-nak – igen, van ilyen), igyekezett 200 színes oldalba tömöríteni a mintegy 300 oldalasra becsült élményanyagot, és kigyomlálni belőle mindazt, ami egyszerűen „nem működik” képregényben.
A How to Understand Israel in 60 Days or Less érzékény témája ellenére sokkal inkább szól Sarah Gliddenről, mint Izraelről. Egy fiatal értelmiségi nőről, aki most már többet tud önmagáról, jobban tisztában van a saját gondolataival és véleményeivel, és minden korábbinál biztosabban tudja azt is, hogy legfeljebb a kérdések lehetnek egyszerűek, a válaszok nem. Ha pontos információkat nem is feltétlenül tőle kaphatunk, a nyitottságát érdemes eltanulni.
