Amennyire csak lehet rajongó egyáltalán egy olyan halvérű valaki, mint én, Bruce Springsteennek rajongója vagyok, és teljességgel elfogult mindenben, ami vele kapcsolatos. De ahogy telnek az évek, és gyűlnek a polcon az egyre ritkábban hallgatott újabb CD-i, kénytelen vagyok szembesülni a ténnyel, hogy én a „korai” Springsteen rajongója vagyok, mondjuk az 1975-ös Born to run-tól az 1987-es Tunnel of love-ig terjedő időszaknak. Persze előtte is, utána is vannak dolgai, amiket szeretek, de attól tartok, a klasszikus lemezei nélkül nem lennék ennyire odaadó híve. Főleg a 2007-es Magic óta érzem úgy, hogy már nem hoz annyira lázba, ha értesülök egy újabb megjelenésről, és most, amikor a Letter to you-ról készülök írni, nem is döbbent meg túlságosan, hogy a kettővel ezelőtti lemeze, a High hopes teljesen kimaradt nekem. A Western stars megvan, néha felteszem, de nem áhítattal hallgatom, mint például a Darkness on the edge of town-t vagy a Nebraska-t.

Ebben a furcsa 2020-as évben azonban egy új Springsteen-lemez eseménynek számít, és mivel már előzetesen is sok jót hallottam róla, az első adandó alkalommal beszereztem. Vagy tucatszor meghallgattam már, és valamennyire belemászott a fülembe, mire rászántam magamat az „alapos” odafigyelésre.

Bármennyire is jól tudok angolul, úgy már biztos nem fogok megtanulni, hogy a fülem erős hegyezése nélkül értsem a dalszövegeket, mint magyarul vagy franciául (bár az utóbbi időben ezeket sem mindig, de nem biztos, hogy velem van a baj). Szóval régen az „alapos” odafigyelés úgy nézett ki, hogy leültem szemben a két hangfallal, jól feltekertem a hangerőt, és kezembe vettem a nagylemezhez mellékelt szövegeket, amire Springsteennél szerencsére általában volt is lehetőség. Manapság pedig maradok a számítógép előtt, felmegyek valamelyik dalszöveg-gyűjtő oldalra, és közben még rá is keresek erre-arra. (A CD-hez is mellékelve vannak a szövegek, de ahhoz már néha a szemüveg sem elég, még a nagyítót is be kell vetni.) A lényeg, hogy a modern technológia jelentősen megkönnyíti a dolgomat, kritikák, interjúk, értelmezések, minden elérhető egy pillanat alatt.

A Letter to you valóban megérdemli az „esemény” címkét, de az eléggé különleges fajtából. A lemez anyagát négy nap alatt vette fel egy elképesztően profi, jól összeszokott zenészcsapat, aminek köszönhetően egyfelől remekül hangzik, másfelől (zeneileg) semmi meglepő nincs rajta. Egységesnek mondható, annak dacára, hogy három dal jóval korábbról származik, még a hetvenes évek elején írta ezeket Springsteen, de ugyanúgy szólnak, mint a többi, ha nem figyelünk oda különösebben a szövegre.

A szövegek szintjén ugyanis jelentősek az eltérések, én négy csoportot érzékelek.

Az első – nyilvánvalóan – a három régi szám, amelyeket egy kb. 24-25 éves fiatalember írt, aki meglepő magabiztossággal egyensúlyoz az „új Dylan” címkéje és az amerikai melós történetek mesélőjének szerepe között. A legszórakoztatóbb közülük a szexuális konnotációktól hemzsegő Janey needs a shooter, a másik kettőre (If I was the priest, Songs for orphans) viszont azt mondom, hogy bármennyire is jók, nem véletlenül nem kerültek fel annak idején az első lemezek valamelyikére, azok a dalok erősebben fejezték ki ugyanezeket a gondolatokat.

Well Janey's got a doctor who tears apart her insides
He investigates her and silently baits her sighs
He probes with his fingers but knows her heart only through his stethoscope
His hands are cold and his body's so old
Janey turns him down like dope

(Janeynek van egy orvosa, aki széttépi belülről
Megvizsgálja, és csendben sóhajtásra ingerli
Kutatgat az ujjaival, de szívét csak a sztetoszkópon át ismeri
A keze hideg, és a teste oly öreg
Janey elutasítja, mint a drogot)

Now if Jesus was a sheriff and I were a priest
If my lady was an heiress and my Mama was a thief
If Papa rode shotgun on the Fargo line
There's still too many bad boys trying to work the same line

(Ha Jézus seriff lenne, én pedig pap
Ha az asszonyom (gazdag) örökös lenne, a mamám meg tolvaj
Ha apám fegyveres kocsikísérő lenne a Fargo postajáratán
Túl sok rosszfiú van, aki ugyanebben a szakmában utazik)

A második csoport a halottak gyászolása és ünneplése. Az elmúlt években Springsteen több zenésztársát is elvesztette, az E-Street Band-tag Clarence Clemonst és Danny Federecit, valamint első együttesének, a Castilesnak az egyik alapító tagját. Egyik meghatározó olvasási élményem volt pár évvel ezelőtt Springsteen önéletrajza, a Born to run (magyarul Amerikában születtem címen jelent meg), ebből értettem meg igazán, mennyire fontos volt neki mindig a csapatmunka, nem csoda, hogy a régi barátok kísértetei mindvégig jelen vannak ezekben a számokban, Springsteen megható párbeszédet folytat velük (One minute you’re here, Last man standing, I’ll see you in my dreams és főleg Ghosts).

Black-leather clubs all along Route 9
You count the names of the missing as you count off time

(Fekete bőrszerkós klubok a 9-es út mentén
Számolod a hiányzók nevét, miközben visszaszámolod az időt)

I got the old guitar here by the bed
All your favorite records and all the books that you read
And though my soul feels like it's been split at the seams
I'll see you in my dreams

(Itt a régi gitárom az ágy mellett
Az összes kedvenc lemezed, az összes könyv, amit olvastál
És bár úgy érzem, mintha feltépték volna a lelkemet a varratok mentén
Találkozunk az álmaimban)

A harmadik csoport az aktuálpolitika. Springsteen korábban is gyakran és egyértelműen foglalt állást közéleti kérdésekben, de itt két számban (House of a thousand guitars, Rainmaker) talán minden korábbinál keményebben fogalmazza meg a véleményét. Az előbbiben „bűnöző bohócként” utal Donald Trumpra, utóbbiban pedig a demagógiára, mint általános jelenségre reflektál.

Sometimes folks need to bеlieve in something so bad, so bad, so bad
They'll hire a rainmaker

(Néha az embereknek annyira, de annyira kell hinniük valamiben
Hogy felbérelnek egy esőcsinálót)

Rainmaker says white's black and black's white
Says night's day and day's night

(Az esőcsináló azt mondja, a fehér fekete, a fekete meg fehér
Azt mondja, az éj nappal, a nappal pedig éj)

They come for the smile, the firm handshake
They come for the raw chance of a fair shake
Some come to make damn sure, my friend
This mean season's got nothin' to do with them

(A mosoly, a határozott kézfogás miatt jönne
A puszta esélyért, hogy megkapják, ami jár nekik
Egyesek a bizonyságért jönnek, barátom
Hogy ennek a gonosz évszaknak semmi köze hozzájuk)

A fennmaradó három számot (Letter to you, Burnin’ train, The Power of prayer) az „általános szerelemi vallomás” kategóriába sorolom. Egyszerű, intelligens és érzelemgazdag dalok, amelyeknek a legvalószínűbb címzettje Springsteen felesége és zenésztársa, Patti Scialfa, de bárki énekelheti őket bárkinek, könnyen találni benne intim pillanatok megidézésére alkalmas gondolatokat.

Things I found out through hard times and good
I wrote ’em all out in ink and blood
Dug deep in my soul and signed my name true
And sent it in my letter to you

(Amit a nehéz és a jó időkben tanultam
Leírtam mind tintával és vérrel
Mélyen a lelkembe ástam, és aláírtam az igaz nevemet
És elküldtem a neked szóló levelemben)

Jó hallani, hogy van még kraft az öregedő Springsteenben. Nem annyi, mint a fiatalban, de hát 71 éves már. Néha fel fogom tenni ezt a lemezt, két-három régebbi között.