A napokban sok szó esik David Bowie-ról, és ez teljesen érthető, hisz most lett 69 éves, új lemeze is jelent meg. Eltűnődtem, mi is a kedvenc számom tőle, és elég hamar rátaláltam a Rebel Rebelre. 1974-ben jelent meg, azonnal be is szereztem kislemezen, és teljesen odavoltam érte. Házi és egyetemi bulikban sokszor csináltam én a zenét, ez sosem maradhatott ki, nagyon szerettünk rá táncolni.
Hogy miről szól, azon nem igazán gondolkodtam el soha. A ritmusosan ismételt „rebel rebel” tökéletesen rezonált ifjú lelkünkkel, jókedvűek lettünk tőle, nem izgatott, hogy miféle lázadásról van is szó itten. Bowie-t egyébként sem a dalszövegeiért szeretem.
A Rebel rebelt a „glam rock” egyik csúcsának tartják, ugyanakkor Bowie búcsúzása is ettől a műfajtól, amelynek az előző néhány évben egyik legnépszerűbb előadója volt, főleg a Ziggy Startdust és Aladdin Sane című lemezeivel. Ez a szám a Diamond Dogs című albumon található, amelynek a borítóját Guy Peellaert (a Jodelle és Pravda la survireuse című popartos, kultikus képregények belga alkotója) tervezte. A festmény ráerősít arra a „freak show”, cirkuszi látványosság jellegre, amelyet a rockkoncertet, mint eseményt performanszként átdefiniáló előadók egész sora képviselt, a legkövetkezetesebben talán a kígyóbűvölő Alice Cooper. Meg hát a „bizonytalan nemi identitásra”.
(A lemezborítóról kiretusálták a „kreatúra” nemiszervét – Bowie honlapján megtekinthető az eredeti.)
Bowie két évvel korábban nyilvánosan bejelentette, hogy meleg, majd pontosított, hogy biszexuális. Ebben a kontextusban nem meglepő a Rebel rebel szövegének a szándékos kétértelműsége. A dal narrátora és partnere egyaránt lehet fiú vagy lány, transzvesztita vagy akár transzszexuális, vagy egyszerűen csak a hecc kedvéért női ruhába öltözött, kisminkelt fiatalember – akiről az anyja se tudja, hogy fiú vagy lány.
You've got your mother in a whirl
She's not sure if you're a boy or a girl
Hey babe, your hair's alright
Hey babe, let's go out tonight
You like me, and I like it all
We like dancing and we look divine
You love bands when they're playing hard
You want more and you want it fast
They put you down, they say I'm wrong
You tacky thing, you put them on
Rebel rebel, you've torn your dress
Rebel rebel, your face is a mess
Rebel rebel, how could they know?
Hot tramp, I love you so!
Annyi biztos, hogy buliba mennek, és fel vannak rendesen készülve. Tudják, miket fognak mondani, mekkorákat fognak bulizni, bármilyen beszólásra tudják a választ, és kéznél van egy adag kábítószer.
You've torn your dress, your face is a mess
You can't get enough, but enough ain't the test
You've got your transmission and your live wire
You got your cue line and a handful of ludes
You wanna be there when they count up the dudes
And I love your dress
You're a juvenile success
Because your face is a mess
So how could they know?
I said, how could they know?
So what you wanna know
Calamity's child, chi-chi, chi-chi
Where'd you wanna go?
What can I do for you? Looks like you've been there too
Bowie már 1976-ban, amikor a Station to stationnel egészen új irányt vett zenei pályafutása, árnyalta korábbi állításait. Még mindig biszexuálisnak vallotta magát, de elismerte, hogy ezt előnyére használta ki. 1983-ban aztán tovább ment, lényegében visszavonta az egészét, mondván, nagy hiba volt ezt mondani magáról – már csak azért is, mert a puritán Amerikában ez akadályozta az érvényesülését. Korabeli ismerősei pedig úgy emlékeznek vissza, hogy Bowie és akkori felesége, Angie egy „biszexuális álomvilágot” képzeltek el maguknak, és valójában csak a kísérletezés és a provokáció kedvéért ment bele alkalmi homoszexuális kapcsolatokba, egyáltalán nem vonzódott a férfiakhoz.
Lehet, hogy mindez nem vet túl jó fényt Bowie-ra, hiszen sokan éppen a bátor határátlépései miatt tekintették a hősüknek (és egyesek ma sem hiszik el, hogy füllentés volt az egész, éppen hogy a későbbi megtagadásról gondolják, hogy a karrierépítésének része).
De ez mit sem változtat azon a tényen, hogy ez egy rohadt jó szám, és Bowie minden korszakában szerepelt a repertoárján. Igaz, idővel rövidítve, a kábítószerekre utaló részt kihagyva adta elő.
Néhány koncertfelvétel a YouTube-on:
1974:
1985, Live Aid:
1999, egy párizsi koncert:
2003:
