Helyrepofozott csonka Chandlerek Franciaországban
2013. december 26. írta: Bayer Antal

Helyrepofozott csonka Chandlerek Franciaországban

Chandler_fr.gifÉrdekes cikket olvastam karácsonyi lustulás közben. Franciaországban új kiadás készült Raymond Chandler klasszikus krimijeiből, és a szerkesztői munka során kiderült, milyen nagyvonalúan bántak eredetileg a szövegekkel.

A Gallimard kiadó 1945-ben indította útjára a Série noire sorozatot. A cím szójáték, franciául a „fekete sorozat” jelentése kellemetlen események láncolata, pechszéria. A sorozat főleg amerikai thrillereket közölt, Dashiell Hammett, James Hadley Chase, Horace McCoy és persze Chandler munkáit. Az egyszerű kivitelezésű, fekete címlapos zsebkönyvek azonnal hatalmas sikert arattak, és ennek a sorozatnak a hatására alkotta meg 1946-ban Nino Frank filmkritikus a „film noir” kifejezést – igencsak találó módon, hiszen az ebbe a zsánerbe sorolható filmeknek a forrásművei nagyrészt a Série noire-ban jelentek meg franciául.

A kiadó most úgy gondolta, bő ötven év után érdemes lehet kicsit leporolni a fordításokat, hiszen azokra roppant jellemző volt a korabeli francia tolvajnyelv használata, amely a mai olvasók számára kezd szinte érthetetlenné válni. Ekkor fedezték fel a szerkesztők, hogy ennél nagyobb gondok is vannak a fordításokkal: a szövegeket nagyon alaposan meghúzták, a francia verziók átlagban 10-15 százalékkal lettek rövidebbek, de van, amelyiknél az arány inkább az egy harmadhoz közelít. Leginkább a főhősök belső monológjait irtották a korabeli fordítók, persze kiadói-szerkesztői utasításra. Bizonyítékként előkerültek az annak idején használt szerkesztőségi példányok, hosszú áthúzott szövegtömbökkel, helyenként önkényesen beírt rövidített átvezető mondatokkal.

Az, hogy a francia szöveg hemzseg a tévedésektől, már csak hab a tortán. Egyes vélemények szerint védelmükre szól, hogy annak idején rohammunkában és a mai honoráriumoknak (átszámítva) a negyedéért dolgoztak a fordítók.

Chander_SurUnAir.jpgChandler_LongGoodBye_fr.gif

Az átdolgozott Chandler-verziók 2013 novemberében jelentek meg egy gyűjteményes kötetben. Némelyik regénynek még a címét is megváltoztatták (az eredetihez igazítva, a régieknél ugyanis néha a magyar filmforgalmazók címadási gyakorlatát megszégyenítő módon kapott szabad teret a képzelet), a szöveget kijavították, a hiányzó részeket bepótolták.

De a történetnek ezzel még nincs vége. A francia sajtó két furcsaságot emel ki.

Az egyik, hogy az új, jó fordítások csak ebben a gyűjteményes kiadásban lelhetők fel, miközben az egyes regényeket külön kötetben továbbra is a régi, immár tudottan hiányos és rossz fordításban nyomják újra. Vagyis a jobb minőséget csak az ismerheti meg, aki nem sajnálja megvenni a drágábbat. (Összehasonlításképpen a francia Amazonon az egyes kötetek 5-7 euróba kerülnek, a gyűjteményes 28,50-be, ami arányos ugyan, de akkor is egyszerre jóval nagyobb költség.)

A másik pedig, hogy a hét regényből kettőt (The Big Sleep és The Lady in the Lake) apró kiigazításoktól eltekintve érintetlenül hagytak, noha azok is bővelkedtek félrefordításokban. Hogy miért? Mert azokat Boris Vian jegyzi, és a javításokért felelős Cyril Laumonier szerint ezek „saját poétikájú, írói fordítások”.

Ritkán olvasok fordításokat, de már én is találtam csonkított magyar verziókat. Hiányoznak (kétségtelenül nehezen lefordítható) bekezdések a Micimackóból, nemrég pedig az Aranyásók Alaszkában képregényváltozatának a szerkesztésénél fedeztem fel, hogy helyenként rövidebbre fogták Jack London mondandóját. Egyik fordító ismerősöm pár éve mesélte, hogy jó húsz évvel ezelőtt egy Updike könyvön dolgozott, amit a kiadó erotikus regényként akart pozícionálni, ezért a szövegnek közel a felét kidobatta vele. Szóval van egy olyan érzésem, hogy volna itt mit kutatni.

süti beállítások módosítása