Rolling Stones: Sympathy for the Devil
2013. január 19. írta: Bayer Antal

Rolling Stones: Sympathy for the Devil

RollingStones_SympathyForDevil.jpeg

Bár nem szeretem, ha a rovathoz a napi aktualitások adják a témát, szerencsére ezúttal nem egy haláleset miatt jutott eszembe egy dal, hanem egészen más apropóból, ráadásul egy olyan számról van szó, amiről egyébként is írni szándékoztam itt. Mások már kivesézték előttem, hogy miért marhaság Mick Jaggert az ördöggel azonosítani, úgyhogy erről csak egy gondolatot: a Rolling Stonesnak több száz dalszövege íródott egyes szám első személyben. Miért pont ennél, és csak ennél az egynél tételezzük fel a narrátorról, hogy a saját nevében beszél? Ugye, hogy marhaság.

Kezdjük a címmel. Sympathy for the Devil. Nem „Szimpátia az ördöggel” (HBB), nem „Ördögi szimpátia” (Tátrai Band) – az angol sympathy szó nem rokonszenvet jelent, hanem együttérzést, megértést. Nem mondom, hogy óriási különbség, de azért csak nem ugyanaz, elvégre olyan valakinek az indokait is megérthetjük, aki számunkra egyáltalán nem rokonszenves dolgokat csinál. Értem, miért csinálja, csak nem feltétlenül tetszik.

Ha majd végigolvassuk a dalszöveget, világossá válik az is, hogy a cím nem egy állítás, hanem egy kérés lerövidítése: (Have some) sympathy for the devil, vagyis légy megértéssel az ördög iránt.

Lássuk a forrásokat. Jagger több interjúban is említette, hogy az alapötletet „valahonnan Baudelaire”-től vette, illetve a Mester és Margarita is megihlette – a könyvet akkori barátnőjétől, Marianne Faithfulltól kapta. Utóbbinak a bizonyítása könnyebb, elvégre Bulgakov regényében Woland, aki azonos a Sátánnal, előkelő úriembernek mutatkozik, és Jézus és Pilátos története is fontos szál.

Baudelaire már nehezebb ügy, hiszen Jagger később azt mondta, hogy „nem találom a Baudelaire-könyveimben”, és mivel minden bizonnyal angolul olvasta Baudelaire, akár az eredeti francia szövegben, akár a magyar fordítás nyomán beazonosítani, hogy mire gondolhatott, meglehetősen hosszadalmas feladat lenne. (Az angol fordítás pedig azért nehezen használható, mert a legvalószínűbb forrásból, a Romlás virágaiból hat verzió is készült, nem tudhatjuk, hogy Jagger melyiket szokta forgatni.)

Ezzel együtt két tippem van: az egyik a Romlás virágainak az Előhangja: „Az Ördög dirigál, rángatva gonosz fonálunk” (Tóth Árpád fordítása), a másik a jóval későbbi, a Le spleen de Paris (A fájó Párizs) kötetben található Le joueur généreux (A nagylelkű játékos) című prózavers. Ebben a narrátor találkozik egy titokzatos lénnyel, akit már régóta szeretett volna megismerni. Beszélgetésük során „Őfelsége” előadja saját olvasatát a világról, és azzal búcsúzik vendégétől, hogy a lelkéért cserébe megkíméli minden betegség forrásától, az Unalomtól. (Ha már ennél a versnél tartunk: ugyaninnen származik az a híres idézet, miszerint „Az ördög legnagyobb trükkje az, hogy elhiteti magáról, hogy nem is létezik”.)

Please allow me to introduce myself
I'm a man of wealth and taste
I've been around for a long, long year
Stole many a man’s soul and faith
And I was round when Jesus Christ
Had his moment of doubt and pain
Made damn sure that Pilate
Washed his hands and sealed his fate

Az első versszakban ez a „gazdag és jó ízlésű” ember bemutatkozik, és elmondja, milyen sok embernek lopta el a lelkét és a hitét, hogy ott volt, amikor Jézus Krisztus szenvedett és kételkedett, és hogy ő maga gondoskodott arról, hogy Pilátus a kezét mosva megpecsételje a sorsát.

Pleased to meet you
Hope you guessed my name
But what's puzzling you / confusing you
Is the nature of my game

Remélem, kitalálod a nevemet, de rejtély számodra a természetem.

I stuck around St. Petersburg
When I saw it was a time for a change
Killed the czar and his ministers
Anastasia screamed in vain
I rode a tank
Held a general’s rank
When the Blitzkrieg raged
And the bodies stank

A következő versszakok történelmi áttekintést nyújtanak – ott voltam Szent Pétervárott, megöltem a cárt és a minisztereit, hiába sikoltott Anasztázia (II. Miklós cár lánya, akiről elterjedt az a legenda, hogy a Romanov-családból egyedüliként túlélte a mészárlást); a Blitzkrieg, avagy villámháború a Második Világháború kezdeti szakaszában Hitler által alkalmazott lerohanásos stratégiára utal, a narrátor tábornoki rangban egy tankban tört előre a bűzlő holttetek között.

I watched with glee
While your kings and queens
Fought for ten decades
For the god they made
I shouted out
’Who killed the Kennedys?’
When after all
It was you and me

A történelmi áttekintés folytatásában először a Százéves Háborúrról esik szó. Az utalás „az általuk megalkotott istenre” szerintem tévedés, amennyiben ez inkább a következő évszázadok vallásháborúira jellemző. A Kennedyk meggyilkolása kortárs esemény volt – olyannyira, hogy állítólag az eredeti szövegben még csak John Kennedy szerepelt. A Sympathy for the Devil felvételére 1968. június 4-én került sor. JFK öccse, az elnökválasztási kampányba kezdő Robert ellen június 5-én követtek el merényletet, amibe másnap bele is halt, Jaggerék ennek megfelelően azonnal aktualizálták a szöveget.

Let me please introduce myself
I'm a man of wealth and taste
And I laid traps for troubadours
Who get killed before they reach Bombay

Talán ezen a „trubadúros” versszak értelmezésén folyt a legtöbb vita, de a legvalószínűbb megoldás az, hogy a „misztikus” Keletre, Indiába vagy Nepálba igyekvő hippikről van szó, akik közül sokat kiraboltak vagy meg is gyilkoltak helyi útonállók Afganisztánban és Pakisztánban.

Just as every cop is a criminal
And all the sinners saints
As heads is tails
Just call me Lucifer
Cause I’m in need of some restraint
So if you meet me
Have some courtesy
Have some sympathy, and some taste
Use all your well-learned politesse
Or I’ll lay your soul to waste

A „minden zsaru bűnös” és „minden bűnöző szent” mondatokat gyakran szokták idézni, de nyilván nem szó szerint értendők, csak a fekete-fehér értékítéleteket vonja kétségbe, mint ahogy a „fej és az írás” értelmezése is viszonylagos.

A zárógondolat: ha találkozunk, leszel szíves udvariasan, megértőn és illedelmesen viselkedni, különben kinyírom a lelkedet.

A lemezborítóról: bár a Stones egyik leghíresebb számáról van szó, a Beggars Banquet c. album megjelenésekor nem ezt, hanem a Street fighting man-t választották, mint kislemezen is kiadandó dalt – talán mert túl hosszú volt (6 perces) – legalábbis Angliában. Ha lehet hinni a Discogs portálnak, ez a legkorábbi kislemez Belgiumban jelent meg, még 1968-ban.

 

süti beállítások módosítása