A sorosozó plakátok már megint lehetővé tették/kikényszerítették, hogy hetekig arról beszéljünk, amiről Orbán Viktor szeretné.

Két vélemény kristályosodott ki:

a) A kampány antiszemita.
b) A kampány nem antiszemita.

Sajátos módon mindkét, roppant határozottan képviselt álláspont igaz lehet.

Alina Cala lengyel történész háromféle antiszemitizmust különböztet meg (elsősorban Lengyelországban, de ez könnyen kiterjeszthető Magyarországra is):

Az első a „régi”, vallási (mármint keresztény) alapú antiszemitizmus, amely abból indul ki, hogy „a zsidók ölték meg Krisztus urunkat”. Ebből lettek a középkori pogromok, például.

A második a legmarkánsabban a nácik által hirdetett antiszemitizmus, mely szerint „mindenről a zsidók tehetnek”, a kommunizmust is ők hozták a nyakunkra. (Sőt Hitler fő ideológusa, Rosenberg szerint a kapitalizmust is.)

A harmadik a „modern” antiszemitizmus, amely az összeesküvés-elméletekre épít, lásd cioni bölcsek jegyzőkönyve és hasonlók.

Szerintem tovább egyszerűsíthető a dolog, kétfajtára. A „másiknak” az a sajátossága, hogy valójában nincs szükség hozzá zsidókra. (Részben erre utal Alina Cala is, amikor azt mondja, hogy Lengyelországban annak ellenére erősödött az antiszemitizmus, hogy a II. világháború után a korábbi 30 millió zsidóból 30 ezer maradt).

Ezt a „másik antiszemitizmust” kódolják Fidesz-közeli ideológusok, történészek és közgazdászok „bizonyos körökként”. Akik ugyebár „nem akarnak jót” Magyarországnak.

Ocsmány és veszélyes játék ez. És olyannyira alkalmas a zavarkeltésre, hogy a magyarországi zsidók is csúnyán összevesznek egymással miatta, ahogy elnézem ismerőseim Facebook-posztjait, szóváltásait. Egyesek igazat adnak Benjamin Netanjahunak, amiért meghazudtolta a nagykövetét, mások pont az ellenkezőt vallják.

Különösen undorító a muszlim antiszemitizmus veszedelmének a megidézése. Orbánék ugyebár azt állítják, hogy az „illegális” migránsok elutasításával valójában leginkább az európai zsidóságot védelmezik. Lazán figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy az Iszlám nevében zsidók ellen elkövetett merényletek az izraeli-palesztín konfliktushoz kötődnek, márpedig az elmúlt években az ISIS-hez kapcsolódó, arra hivatkozó támadások többségükben általában „a” nyugatot vették célba, nem a zsidókat.

Ebben a magyar miniszterelnök kiváló partnerre talált izraeli kollégájában. De Netanjahu joggal hivatkozhat arra, hogy országa/népe lassan már hetven éve áll háborúban arab szomszédaival, Soros-ellenes állásfoglalása ennek a logikájába illeszkedik.

Mostanában sokszor jut eszembe egy ismerősöm sztorija. Sváb származású apja intéző volt egy nemesi birtokon, a háború után Franciaországba emigrált a család. Amikor az ismerősöm huszonévesen („hatvannyolcasként”) elkezdett „lázadó” nézeteket vallani, apja mélyen a szemébe nézett, és azt mondta neki: „Úgy beszélsz, mint egy zsidó, úgy gondolkodsz, mint egy zsidó. Tehát zsidó vagy.”

A zsidók nélküli antiszemitizmus után következő témának a fasiszták nélküli fasizmus kínálkozik.

 (A nem kifejezetten ehhez a cikkhez készült karikatúráért nagy köszönet ezúttal is Marabunak.)