Munka közben mindig megy valami háttérzene, és néha felfigyelek egy újdonságra, hogy na, ez egy egész kellemes szám. Legutóbb ez volt ilyen. Aztán jobban belehallgattam, és elcsodálkoztam, megkerestem a szövegét a neten, hogy jól értem-e. És most nagyjából ott tartok, hogy ez a szám állatorvosi lóként mutatja, mi baj(om) van a mai popzene – és önkényesen kiterjesztve – a geek kultúra jelentős részével.
Az X-Ambassadors pont egy évvel ezelőtt megjelent Renegades című dalából először csak a jó kis ismétlődő refrén ragad meg az emberben. „Living like we’re renegades”, „Renegát életet élünk”, még akár forradalmi szlogennek is elmenne.
Csak hát a teljes szöveg nem hogy nem forradalmi, hanem csak egy nagy katyvasz, jól hangzó hívószavak összehordása. Úgy néz ki, mintha pár nap alatt dobták volna össze.
És pontosan ez is történt. Ez ugyanis valójában egy megrendelésre készült reklámdal, amelyről szerzői azt mondják, már félig kész volt, amikor befutott a lemezcéggel jó viszonyt ápoló megrendelő megkeresése. Egy Renegade márkanevű terepjáró hirdetéséhez.
A reklámipar már jó ideje nem termékeket ad el, hanem életérzések közvetítésével kelt vágyat a termékek iránt, ehhez jól illeszkedhetett a „renegát” szó. Már persze ha elfogadjuk, hogy a „hitehagyott”, a „dezertőr” rendelkezhet pozitív képzettársításokkal. Elvégre a renegát alapvetően olyan katona, aki átáll az ellenséghez. Nem egyszerűen lázadó, szabad szellem, hanem áruló, korábbi hitét megtagadó, társaival szembeforduló valaki.
A dalszöveg nem foglalkozik ilyen finom különbségtételekkel, és valójában nem szól semmiről, csak dobálózik a totális szabadsággal, a korlátok elutasításával bármilyen módon kapcsolódó kifejezésekkel. Az író számára az úttörő, a lázadó, az elnyomott (underdog), a szabályszegő ugyanazt jelenti. A zűrzavart fokozza, hogy ebbe a kategóriába sorol két ismert filmrendezőt, Steven Spielberget és Stanley Kubrickot. Akik „új srácoknak” aligha nevezhetők (Kubrick már régóta nem él), és úttörőnek ugyan mindketten számítottak valamikor, de a sikerfilmek és elismerések egész sorát halmozó Spielbergről nem sok embernek jutna eszébe a lázadás vagy a hátrányos helyzet.
Jó kis rockdalnak tűnt, tetszett a ritmusa, fülbe mászott a refrénje. Kár, hogy a szöveg nem több átgondolatlan frázisgyűjteménynél. Cinizmus? Szerintem igen.
Run away with me
Lost souls in revelry
Running wild and running free
Two kids, you and me
And I say
Hey, hey hey hey
Living like we're renegades
Hey hey hey
Hey hey hey
Living like we're renegades
Long live the pioneers
Rebels and mutineers
Go forth and have no fear
Come close and lend an ear
All hail the underdogs
All hail the new kids
All hail the outlaws
Spielbergs and Kubricks
It's our time to make a move
It's our time to make amends
It's our time to break the rules
Let's begin...