„Kell, hogy történjenek olyan csodák, amiket tíz nemzedék megemlegessen! Példákat kell adni ennek a nemzetnek, amik a szíveket megerősíték. Hóhérpallost a futó rabszolgahadnak! Addig nem fog győzni a szabadság ügye, amíg a magyar nemzet saját áruló korcsivadékának hulláiból olyan hegyet nem rak, mint a Mátra, s a döghalom tetején az utolsó áruló apát a saját fia le nem nyakazza!”
Ezzel a bevezető prózával kezdődik a Kárpátia együttes A haza minden előtt című száma, Dörner György előadásában. Az író neve nem hangzik el, de a zeneszoveg.hu-n és a YouTube-on is akadt olyan alapos rajongó, aki tudta vagy utánanézett, és gondosan beírta zárójelben, hogy „Jókai Mór”. A Wikipédia illetékes szerkesztője még azt is kiderítette, hogy A lőcsei fehér asszony című novellából (!) való.
Az idézet a bő 300 oldalas regény 23. fejezetéből származik, Andrássy Miklós szájából.
A roppant összetett regénynek valóban központi témája a személyes, a szűkebb közösségi (család, baráti kör, bajtársak, város) és a szélesebb közösségi (nemzeti), rövid és hosszabb távú érdekek és értékek ütközése. Jókai számos alakot, számos drámai választást és fordulatot mutat be, nem kárhoztat senkit, érezteti minden sors egyediségét, az életbe vágó döntések tragikusságát.
A legifjabb Andrássy testvér egy a számos szereplő közül. Mellékszereplő, csak néhány jelenetben tűnik fel, de az ő fanatikus beavatkozása okozza közvetve a két főszereplő asszony egyikének a halálát. Andrássy Miklós kiugrott pap, „dervisgenerálisként” emlegetik, mert török és kozák csapatokat vezényel, megállás nélkül vedel és káromkodik, nem ismer el semmilyen tekintélyt, és még István testvére feleségének a szemébe is vágja, hogy az ellene elkövetett házasságtörést nem tartja különösebb bűnnek, egyedül a hazaárulást tekinti megbocsáthatatlannak. A saját kisfiával akarja lelövetni bátyját, amikor az Lőcse feladása és a szatmári béke megkötése után hazatérni készül a várába.
Tehát egy minden más tekintetben kétes erkölcsiségű figura képviseli a regényben a legszélsőségesebb, mérlegelésmentes hazafiságot. A regényt elolvasva semmi okunk feltételezni, hogy akár a történet narrátora, akár maga a szerző valláná ezt az intrazigens nézetet.
Ez nem „Jókai Mór-idézet”. Ez „Andrássy Miklós-idézet”, vagy még pontosabban „Jókai Mór által Andrássy Miklósnak tulajdonított” idézet.