Szomorú Sunday, avagy lehet egy versszakkal több?
2011. június 07. írta: Bayer Antal

Szomorú Sunday, avagy lehet egy versszakkal több?

Bár a Miről szól? rovat többnyire idegen nyelvű dalokkal foglalkozik, egyszer-egyszer kitérünk magyar slágerekre is, amelyek „külföldiül” is léteznek. A pár hónapja bevizsgált Holnap hajnalig ráadásul külhonban nagyobb sikert ért el, mint idehaza, és igaz ez mostani elemzésünk tárgyára is. A Jávor László versét 1933-ban megzenésítő Seress Rezső majd’ két éven át búslakodott, amiért senki sem vette repertoárjára a Szomorú vasárnap-ot, mire aztán végül Kalmár Pál előadta és lemezre is énekelte. Az „öngyilkos himnusznak” hamar híre ment a világban (egyesek szerint magának Jávornak a gerillamarketingjének köszönhetően kötődött a dal több öngyilkossághoz is, elterjedtebb nézet szerint pusztán véletlen egybeesés, amit kihasználtak a reklámozására). Még 1935-ben elkészült az első francia felvétel, majd 1936-ban egyszerre két angol változat is. A második – és egyben világszerte legismertebb – verziót Billie Holiday énekelte, amelyet óvatosságból megtoldották egy rövid versszakkal. De hiába, számos rádióállomás így is túl pesszimistának ítélte.

Ez tehát az eredeti, Jávor-Seress verzió, Kalmár Pál előadásában. Tekintettel az elterjedt városi legendára, hangsúlyozzuk: igen, ez az eredeti. Seress „Vége a világnak”-verziója jóval később keletkezett, a Szomorú vasárnap dallamára. A vers volt előbb, csak utána készült el a zene.

Szomorú vasárnap száz fehér virággal
vártalak kedvesem templomi imával.
Álmokat kergető vasárnap délelőtt,
bánatom hintaja nélküled visszajött.
Azóta szomorú mindig a vasárnap,
könny csak az italom, kenyerem a bánat.
Szomorú vasárnap.

Utolsó vasárnap kedvesem gyere el,
pap is lesz, koporsó, ravatal, gyászlepel.
Akkor is miránk vár, virág és – koporsó.
Virágos fák alatt utam az utolsó.
Nyitva lesz szemem, hogy még egyszer lássalak.
Ne félj a szememtől, holtan is áldalak…
Utolsó vasárnap.

Mint fentebb említettük, Maryse Damia már 1935-ben lemezre énekelte a francia fordítást. A Jávor szövegétől jelentősen eltérő, de hangulatát megőrző változatot ketten jegyzik, Jean Marèze és François-Eugène Gonda. Kettőjük közül Marèze volt az ismertebb. Francis Carco francia író testvére volt, Edith Piafnak is írt dalokat – és 1942-ben öngyilkos lett.

Sombre dimanche, les bras tout chargés de fleurs
Je suis entré dans notre chambre le coeur las
Car je savais déjà que tu ne viendrais pas
Et j'ai chanté des mots d'amour et de douleur
Je suis resté tout seul et j'ai pleuré tout bas
En écoutant hurler la plainte des frimas
Sombre dimanche

A legszembetűnőbb különbség, hogy a francia narrátor „a szobánkba” viszi a virágokat, tehát az ő szerelmük egészen biztosan beteljesült – az eredetiben gondolhatunk akár egy visszautasított rajongóra, akár egy esküvő előtti szakításra. A „sombre” szó nem egyszerűen szomorú (az „triste” lenne), hanem inkább sötét.

Je mourrai un dimanche où j'aurai trop souffert
Alors tu reviendras, mais je serai parti
Des cierges brûleront comme un ardent espoir
Et pour toi, sans effort, mes yeux seront ouverts
N'aie pas peur, mon amour, s'ils ne peuvent te voir
Ils te diront que je t'aimais plus que ma vie
Sombre dimanche

A magyarral ellentétben nem hívja a kedvest utolsó vasárnapjára, hanem megállapítja, hogy az későn fog visszajönni hozzá. Ha nem is áldásról, de örök szeretetről beszél. A francia verzió gyengébb ugyan a magyarnál, de legalább részben megőrzi költőiességét, választékosságát.

1936-ban készültek az angol verziók, amelyek közül a második vált ismertebbé. Az első szerzője az a Desmond Carter, (bristoli születésű) szövegíró volt, aki többek közt Strauss Kék Duna keringőjéhez is költött angol szöveget, legismertebb előadója pedig maga a nagy Paul Robeson.

Sadly one Sunday I waited and waited
With flowers in my arms for the dream I'd created
I waited 'til dreams, like my heart, were all broken
The flowers were all dead and the words were unspoken
The grief that I knew was beyond all consoling
The beat of my heart was a bell that was tolling
Saddest of Sundays

Mint látható, ez a verzió is szabad adaptációja az eredeti magyarnak, de szintén megőrzi a bánat lényegét. A frivol franciával ellentétben megint csak nincs szó házasság előtti szexről.

Then came a Sunday when you came to find me
They bore me to church and I left you behind me
My eyes could not see one I wanted to love me
The earth and the flowers are forever above me
The bell tolled for me and the wind whispered, "Never!"
But you I have loved and I bless you forever
Last of all Sundays

Sem az eredeti magyar, sem a francia nem tesz nyílt utalást arra, hogy a narrátor öngyilkos lett volna – akár a bánatba is belehalhatott. Itt a „magam után hagytalak” valamivel talán konkrétabb, de még ez sem teljesen egyértelmű. Szemekről van ugyan itt is szó, de az erőteljes kép, amit a magyar és a francia is tartalmaz, kimaradt. Jóval gyengébb a franciánál, a szóhasználat roppant mód leegyszerűsödött, nagyon közhelyesre sikeredett.

Jóval nagyobb ágyú a másik angol verzió megalkotója, Sam M. Lewis, aki énekesként kezdett, mielőtt felfedezte magában az írói vénát, és számtalan musical szövegét készítette el előbb a Broadway-n, majd Hollywoodban is folytatta sikeres pályafutását. Elsőként olyan, a kor amerikai lemezeladásaiban meghatározó szerepet játszó zenekarok adták elő a Lewis-féle változatot, mint a Hal Kemp Orchestra (ének: Bob Allen) és a Paul Whiteman Orchestra (ének: Johnny Hauser). A legismertebb verzió azonban csak öt évvel később keletkezett, amikor Billie Holiday adta elő. Ebben hallható először az a bizonyos „plusz versszak”.

Sunday is gloomy, my hours are slumberless
Dearest, the shadows I live with are numberless
Little white flowers will never awaken you
Not where the black coach of sorrow has taken you
Angels have no thought of ever returning you
Would they be angry if I thought of joining you?
Gloomy Sunday

Lewis távolodik el a legjobban Jávor szövegétől, bár a hangulatot természetesen ő is megőrzi. Nála az első versszak narrátora már meghalt szerelmesét siratja, és készül utánamenni.

Gloomy is Sunday, with shadows I spend it all
My heart and I have decided to end it all
Soon there’ll be candles and prayers that are sad, I know
But let them not weep, let them know that I’m glad to go
Death is no dream, for in death I’m caressin’ you
With the last breath of my soul I’ll be blessin’ you
Gloomy Sunday

Annyira szerette kedvesét, hogy csatlakozni akar hozzá a halálban, ahol újra találkozhat vele: a vasárnap a hiánytól komor, az öngyilkossággal örömest vet véget ennek a bánatnak.

Eddig tartott tehát Lewis verse Jávor nyomán, és ekkor jön a csavar, amivel azt szerette volna elérni Billie Holiday lemezkiadója, hogy ne bojkottálják a rádiók a „rosszhírű” dalt:

Dreaming, I was only dreaming
I wake and I find you asleep in the deep of my heart, here
Darling, I hope that my dream never haunted you
My heart is tellin’ you how much I wanted you
Gloomy Sunday

Álom volt az egész, a kedves ott fekszik a narrátor mellett az ágyban, amikor felébredt. Narrátorunk reméli, hogy az ő rémálma nem kísérti szerelmét. Nem tudjuk, kitől származik ez a betoldás, de kétlem, hogy Lewis írta volna, az ő szövegrészei választékosabbak.

Bár abban szinte minden forrás egyetért, hogy a Szomorú vasárnap számos helyen be volt tiltva, pontos adatot erről nem találtam, illetve csak azt az egyet, hogy a BBC 2002-ben vetett véget a tiltásnak. Meglehet, hogy valójában nem is volt kimondottan betiltva, inkább csak a zenei szerkesztők nem merték vállalni a dal játszásának a kockázatát.

Bő ötven évvel a dal keletkezése után a francia sanzon nagy szentségtörője, Serge Gainsbourg is előadta a Szomorú vasárnap-ot, 1987-ben kiadott You’re Under Arrest című albumán. Az amerikai jazz-zenészek közreműködősével felvett lemezen mindvégig egy francia-angol keveréknyelve énekelt, és ezt a sajátos remixelést nem úszta meg a Gloomy Sunday sem.

Mint jól kivehető, a címen kívül a szövegen belül is „Sunday”-ra cserélte a vasárnapot. Ettől eltekintve alapvetően a Damia-féle francia változatot énekli, csak néhány szót helyettesített modernebb, szlenges kifejezéssel. Az pedig lehet, hogy eredetileg nyelvbotlás volt, hogy a „cierge” szó helyett „vierge”-et énekel, de mivel megtartotta, hát mondjuk úgy, hogy hű akart maradni vén kujoni hírnevéhez. Elvégre a „tüzes reményként égő szüzek” mégiscsak jobban hangzik, mint a „tüzes reményként égő gyertyák”...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.