„Nincs asszony, nincs sírás” – jaj, ne.... Szörnyű, hogy vannak, akik képesek így lefordítani Bob Marley talán legismertebb, mai napig népszerű, sok más előadó által is feldolgozott számát. Az meg egyenesen megdöbbentő, hogy egyes angolajkúaknak sem világos a cím jelentése. Mi következik ebből? A refrénen kívül semmit sem hallottak a dalból, nem figyeltek oda, hogy miről szól. Hát hallgassuk meg, olvassuk el együtt.
I remember when we used to sit
In the government yard in Trenchtown
Observing the hypocrites
As they would mingle with the good people we meet
Good friends we have had, oh good friends we've lost along the way
In this bright future you can't forget your past
So dry your tears I say
Trench Town Jamaica fővárosának, Kingstonnak az egyik negyede, nevét az 1700-as években bevándorolt Trench családtól kapta. A korábban Trench Pen-nek nevezett környéken az 1940-es években olcsó bérlakásokból álló negyedet húztak fel. Noha a korábbi állapotokhoz képest nyilván óriási erőlépést jelentett ez a lakónegyed (a közös konyhát és fürdőhelyiséget használó házak által bezárt udvarokról kapta a „government yard” nevet), hiszen csatornázva volt, meg volt szervezve a szemétszállítás, kórház, tűzoltóság, és még színház is volt a területén, kényelemről aligha lehetett beszélni, és a kormány úgy gondolta, a házak felépítésével be is fejeződött a szerepe – szinte változatlan állapotban állnak a mai napig az eredeti jó szándék dacára gettóvá silányult telepen.
Ezen a környéken nőtt fel az 1945-ben egy kisfaluban született Bob Marley, itt találkozott 1960 környékén Peter Tosh-sal és Bunny Livingstonnal, akinek az apja ekkoriban együtt élt Marley anyjával, itt alapították hármasban a Wailers nevű együttesüket 1962-ben. Együtt üldögéltek barátaikkal a közös udvaron, ott figyelték a járókelőket, jó és rossz (álszent) embereket egyaránt.
A No woman no cry Marleyék 1974-es, Natty Dread című lemezére íródott. Elég beleolvasni a többi dal címébe: Them belly full, Lively up yourself, Rebel music, Revolution – világos, hogy politikai üzenetek egész sorát tartalmazta. Két évvel korábban Marley határozottan kiállt Michael Manley szociáldemokrata párti (People’s National Party) jelölt mellett, aki „szebb jövőt”, „igazságos kormányzást” és „népi hatalmat” ígért. Kormányra kerülve Manley hozzá is látott szegénypárti programja megvalósításához, ám a korábbi vezető pártok által szított elégedetlenség hamar konfliktusok sorához vezetett, és bár 1976-ban még újraválasztották, a Manley Kuba-barát politikáját rossz szemmel néző, és a régió fejleményei miatt amúgy is eléggé ideges USA támogatásával 1980-ban ismét a konzervatívok kerültek hatalomra.
De a dal keletkezésekor még „bright future”-nek, fényes jövőnek nézett ki a minimálbért és az ingyenes középiskolai képzést bevezető Michael Manley Jamaicája. Marley dalában arra emlékeztet, hogy bár most jobb a helyzet, a múltat sosem tudjuk elfelejteni, barátaink egy része nincs is már többé.
No woman, no cry
No woman, no cry
Oh my Little sister, don't she'd no tears
No woman, no cry
A dal címe megfejtődik a „ne hullajts könnyeket” fordulattól, de hogy még biztosabbak legyünk a dologban, egy kis utánjárással megtudhatjuk, hogy a jamaicai angolban a „nuh” szócskát használják sokszor a „don’t” helyett, és így már tényleg minden világos: „Ne(m), asszony, ne sírj!”)
I remember when we used to sit
In the government yard in Trenchtown
And then Georgie would make the fire light
Log wood burnin' through the night
Then we would cook corn meal porridge
Of which I'll share with you
My feet is my only carriage
So I've got to push on through
But while I'm gone...
Everything's gonna be alright
Everything's gonna be alright
Everything's gonna be alright
Az első két sor ismétlése után újabb életképet kapunk a trenchtowni udvarról, ahol Bobék Georgie barátja kukoricakását főzött nekik. A narrátor (könnyen gondolhatjuk, hogy maga Marley, aki világjáróként elhagyta a környéket) el kellett, hogy menjen, szegény lévén gyalog indult útra – de attól még minden rendben lesz, sírni nem érdemes.
Nem csak az anekdota kedvéért érdemes megjegyezni, hogy bár Georgie-ról nem tudjuk, kicsoda*, nem kizárt, hogy azonos a telep egy másik lakójával, Vincent Forddal, aki annyira fontos szerepet töltött be Marley korai életében, hogy tisztelgésképpen az ő nevét adta meg a dal szerzőjeként, azt akarta, hogy drága öreg, tolószékbe kényszerült, és róla mégis gyakran gondoskodó barátja kapja érte a jogdíjat. Aztán később (jóval Marley halála után) másképp alakultak a dolgok, de ez aztán már tényleg egy másik történet.
* Frissítés, 2020: Georgie teljes neve George Headly Robinson, Trenchtownban lakott és, gyakran átjárt Fordhoz, akihez Marley 1962-ben odaköltözött egy rövid időre. Forrás: Chris Salewicz: Bob Marley - the Untold Story (2008). Köszönet Kóbor Róbertnek az információért.