Alphaville: Big in Japan
2010. november 06. írta: Bayer Antal

Alphaville: Big in Japan

Annyit azért beismerek töredelmesen, hogy aligha került volna sor most (vagy egyáltalán) erre a számra, ha nem mészárolja le oly kegyetlenül egy honfitársunk, hogy még az angol nyelvű wikipédián is külön szócikk emlékszik meg a vérfürdőről. Előrebocsátom, hogy az Alphaville dalszövege nem jó, és innentől már csak az olvassa tovább, aki rádöbben, hogy ha esze ágába se lenne fonetikusan elénekelni, valójában ő sem tudja vagy nem érti, hogy miről szól. No meg az is, aki megkedvelte a rovatot.

Marian Gold, a német csapat énekese volt olyan előzékeny, hogy egy 1998-as interjúban elárulta: a dal egy szerelmespárról szól, aki le akar szokni a heroinról. Igazán rendes tőle, hisz minden bizonnyal megfelel a valóságnak az az ugyanebben az interjúban elhangzott állítás, miszerint ez rajta kívül csak a banda egy másik tagjának és az akkori menedzserüknek jött le.

Mint látható a fenti videóból, a klip rendezőjét sem avatták be a titokba. Persze, nem hogy 1984-ben, de még ma sem valószínű, hogy adásba kerülhetett volna az MTV-n egy explicit filmecske a témáról, ám többszöri átpörgetésre sem találtam benne még a leghalványabb utalást sem.

Maga a cím egy poén. „Japánban menők” – ezt szokták mondani azokra az előadókra, akiket odahaza a kutya sem ismer, de „állítólag” valahol máshol (leginkább Japánban, ahol hálás fogadtatásban részesítettek minden nyugati, főleg angolszász fellépőt, lásd még a nem sokkal ezelőtti bejegyzésben a Neoton sztoriját) óriási sikernek örvendenek.

Noha a szerző tisztában volt ezzel az ironikus jelentéssel, elmesélése szerint csak hasonlatként használta fel: a fiatal pár arról álmodozik, hogy messze szökik megszokott életétől, és nyugodt, drogmentes életet él valahol a távolban.

Még jó, hogy ismerjük ezt a magyarázatot, ugyanis a dalszövegből mindebből semmi sem derül ki. Azért próbáljuk meg úgy olvasni, hogy megtaláljuk benne a rejtett utalásokat.

Winter's cityside
Crystal bits of snowflakes
All around my head and in the wind
I had no illusions
That I'd ever find a glimpse
Of summer's heatwaves in your eyes

Bár olyan szó, hogy „cityside” valójában nincs is, nagyjából érthető, hogy a narrátor a város felé tekintve havazást lát, és nem is remélte, hogy a megszólított személytől valami optimista meleget fog kapni. Borzasztó suta fogalmazás, a „nyár hőhullámainak megvillanása a szemedben” egyszerre képzavar és közhely. Ha nagyon akarjuk, a „hó” lehet a heroin jelképe, hiszen a szlengben használják ezt a kifejezést erre a drogra, de ettől csak jóval zavarosabb lesz a kép. Valami olyasmit lehet belemagyarázni, hogy a narrátor narkós volt, és a partnere sem segített megszabadulni a kábítószer fogságából, sőt.

You did what you did to me
Now it's history I see
Here's my comeback on the road again
Things will happen while they can
I will wait here for my man tonight
It's easy when you're big in Japan

Nem sokkal világosabb a folytatás sem. A narrátor a másikat okolja azért, ami történt vele, de az már a múlté, és most visszatér, lesz, ami lesz és amíg lehet. A „wait here for my man” elég egyértelmű utalás a dílerre (lásd még: Velvet Underground: Waiting for my man). Könnyű annak, aki menő Japánban, vagyis tele van zsével. No de most akkor leszokni akarunk, vagy szerezni anyagot?

Aah when you're big in Japan-tonight...
Big in Japan-be-tight...
Big in Japan... ooh the eastern sea's so blue
Big in Japan-alright
Pay! -- Then I'll sleep by your side
Things are easy when you're big in Japan
Oh when you're big in Japan

A refrénből mindenesetre ez nem derül ki, a keleti tenger kékségéből még hajánál ráncigálva sem tudok bármi értelmesre következtetni. Ha az egymás mellett alvásért fizetni kell, az nem éppen szerelmespárra jellemző, maximum valami érzelmi zsarolást lehet belemagyarázni, hogy ha veszel nekem anyagot, akkor lehet szó az ágy megosztásáról.

Neon on my naked skin, passing silhouettes
Of strange illuminated mannequins
Shall I stay here at the Zoo
Or should I go and change my point of view
For other ugly scenes

A következő első két sorral legalább már lehet mit kezdeni, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy ez a Zoo nem más, mint a (nyugat)-berlini állatkertről elnevezett vasútállomás (Bahnhof Zoo), ugyanaz a hely, amelyet a U2 pár évvel később a Zoo Station című számában örökített meg. A dal keletkezésének az idején prostituáltak, csellengő fiatalkorúak és drogosok találkahelyének számított, tehát világos, hogy a narrátor itt a szokásos beszerzőhelyéről beszél. Az éjszakai fényben árnyékképnek, merev bábúnak láthatta a többieket (bár az első sorokban még tél volt, és olyankor nem jó pucéron mászkálni, de ne kössünk már bele minden részletbe). Szóval itt most az a kérdés, hogy maradjunk-e itt megvárni az emberünket, vagy inkább valami más, ocsmány helyen nézzünk új szempont (anyag?) után.

Akárhogy is keresem, nyomát nem találom ebben a dalban leszokni és messzire utazni vágyó ifjú párnak, sajnálom. A fő tanulságot pedig abban látom, hogy jobb, ha az ember dalszöveget csak az anyanyelvén ír. Szerintem ez nem más, mint a saját szakma lesajnálása – ha ennyire könnyű lenne jó dalszöveget írni, akkor hol van helye a tehetségnek és a mesterségnek? Gáz.

Értelme vagy értelmetlensége dacára nagy sláger volt a Big in Japan, és többen is feldolgozták, de ők sem igazán tudtak mit kezdeni a szövegével. A Guano Apes verziója legalább energiában bővelkedik, de hogy José Galisteo katalán énekes miből gondolta, hogy érzelgős feldolgozásának a klipjéhez éppen egy párizsi városnézés szolgáltatja a legalkalmasabb hátteret, az már végképp felfoghatatlan. Ehhez képest kifejezetten üde a norvég Ane Brun akusztikus, drámai verziója:

Ha pedig valaki kíváncsi egy olyan „Big in Japan”-ra, amelynek jó a dallama, jó a ritmusa, jó a szövege, forduljon Tom Waits-hez.

süti beállítások módosítása