A Give Me Fantasy képregénykiállítás megnyitója
2018. október 26. írta: Bayer Antal

A Give Me Fantasy képregénykiállítás megnyitója

Neil Wolstenholme megkért, hogy nyissak meg egy különleges képregénykiállítást Budaörsön, a Primanima fesztiválhoz kapcsolódva.

Ezt írtam előzetesen a fesztivál programfüzetébe:

"A képregény kép és szöveg, vizualitás és narráció, akkor élvezetes igazán, ha mindkettő a helyén van. De vannak a képregényekből kiemelt vagy azokat kiegészítő rajzok, amelyek magukban is értelmezhetők, csodálhatók. Neil Wolstenholme ilyeneket gyűjt: portfoliókat, nyomatokat, rajzos dedikációkat, méghozzá a szakma olyan kiemelkedő képviselőitől, mint a francia Moebius, az olasz Hugo Pratt, az angol Brian Bolland vagy az amerikai Bill Sienkiewicz. Ez a lenyűgöző anyag most látható egy helyen először."

neil3.jpg

És ezt mondtam a megnyitón:

Gyerekkoromban mindenféléket gyűjtöttek a környezetemben. Papírszalvétát, gyufásdoboz-címkét, kártyanaptárt, képeslapot, és persze mindenekelőtt bélyeget. Ezek társadalmilag elfogadott, sőt a szülők és tanárok által inkább ösztönzött gyűjtőszenvedélyek voltak. No de képregényeket gyűjteni? Ki hallott már ilyet?

Igazság szerint én sem gyűjtöttem a képregényeket. Egyszerűen csak lettek, egyre többen. Magyar rejtvénylapok, francia újságok, amiket akkoriban kapni lehetett nálunk.

A lappangó szenvedélyt később, a megnövekedett választék robbantotta elő bennem. Gyarapodott a gyűjtemény, egy idő után már a szüleimtől elkunyerált szekrényekben sem fért el, Dexion Salgó-polcrendszert kellett építenem magamnak a pincémben.

Egy idő után elfogadtam, hogy igen, képregénygyűjtő vagyok.

De aztán eljött az a pillanat, amikor úgy döntöttem, szabad időmben képregények kiadásával fogok foglalkozni. Jól tettem, nagy örömemet lelem benne, remek dolgokat fedezek fel nap mint nap, kiváló alkotókkal van alkalmam megismerkedni.

Meg igazi gyűjtőkkel.

Amíg nem találkoztam igazi gyűjtőkkel, azt hittem, én is az vagyok. De nem. Én felhalmozó voltam, nem gyűjtő. Sok képregényem volt. Sokfajta, mindenféle, összevissza, a teljesség igénye nélkül.

Az igazi gyűjtő nem ilyen. Az igazi gyűjtő céltudatos. Jó esetben belátja, hogy a világ minden képregényét sosem fogja tudni megszerezni, és specializálódik. Csak magyart vesz, csak Marvelt vesz, mindent megvesz, amiben Batman van… De ha valamibe belevág, annak muszáj teljesnek lennie, különben a szenvedély szenvedésbe csap át.

Azt is megtudtam, hogy képregénygyűjtőből is többféle van. Van, aki a dedikált példányokra szakosodik, van, aki az eredeti képregényoldalakra.

Akkor most az, amit itt és most látunk, képregénygyűjtemény? Gyűjtemény egyáltalán?

Talán valamikor határozottabb választ tudtam volna adni erre a kérdésre. De most már bölcsebb vagyok, és eszembe sincs bármit is mondani.

Nemrég ugyanis képregénygyűjtői pályafutásomnak újabb szakaszához érkeztem. Már nem halmazok fel mindent, nincs már annyi képregényem, mint pár évvel ezelőtt. Azt őriztem meg, azt veszem és tartom meg, ami tetszik vagy érdekel.

Úgy, mint Neil. Az ő kollekcióját elnézve egyértelműen látjuk, miket szeret. Moebius, Hugo Pratt, Bill Sienkiewicz, Gilbert Shelton, Brian Bolland. Ennek az embernek van ízlése. Nagy köszönet illeti, hogy megosztja velünk szenvedélye tárgyait.

neil_2.jpg

neil_1.jpg

 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.