Budapest Noir, a magyar történelmi krimiregény
2015. február 02. írta: Bayer Antal

Budapest Noir, a magyar történelmi krimiregény

budapestnoir.jpgBátran kijelenthetjük, hogy nem kapkodtam el a Budapest Noir beszerzését és elolvasását, most karácsony előtt vettem meg, aztán meg gyorsan utána a Bűnös Budapestet is. Pedig sokat hallottam róla, főleg kifejezetten lelkes dicséreteket. Lehet, hogy épp a túl nagy egyetértés miatt gyanakodtam idáig.

Az ünnepek alatt elolvastam az elsőt, jó volt, és mivel azt írták többen, hogy a második még jobb, azonnal megvettem azt is. És itt meg is álltam egyelőre.

Nagy krimifogyasztóként fájlalom, hogy kevés a magyar nyomozós regény, ezért különösen örülök, hogy rátaláltam Kondor Vilmos sorozatára. Folytatni fogom majd. De csak később, mert a sok pozitívum mellett pár dolog zavart, ezért hagyok most magamnak egy kis szünetet.

A Budapest Noirban a korabeli Budapest utcaneveinek, villamosjáratainak és egyéb jellegzetességeinek az útikönyvszerű felsorolása zavart. Félreértés ne essék, lenyűgöző az író ismeretanyaga, nem kétlem, hogy alaposan utánanézett mindennek. De túl sok az adat, elvonja az olvasó figyelmét, egy idő után már inkább unottan siklik el a tekintete az ilyen bekezdések felett.

Feltehetően nem én vagyok az első, akinek ez feltűnt, és szóvá tette, mert a következő történetben, a Bűnös Budapestben már sokkal visszafogottabb a múltbeli idegenvezetés. Ebben a kötetben más zavar. A „gonoszok” személye. Nem mintha az írónál akár csak árnyalatnyival is elnézőbben ítélném meg a nyilasokat, beleértve az átállt kommunistákat. De én abban a hitben kezdtem olvasni a történetet, hogy izgalmas krimit kapok, váratlan fordulatokkal, kaptam helyette történelemleckét, kiszámítható kimenetellel.

És itt jutottam el annak a megfogalmazásához, hogy minden erénye ellenére miért csak kedvelőjévé tud tenni ez a sorozat, rajongójává nem. A noir zsánerbe sorolható kedvenceim, például Raymond Chandler és Léo Malet nem mentesek a direkt vagy burkoltabb politikai, legalábbis társadalompolitikai állásfoglalásoktól, de ők ezt „azonos időben” tették. Nem állítom, hogy oknyomozó újságírókra valló bátorsággal, ám valamennyi tétje mégis volt annak, ahogy elmondták a véleményüket saját koruk jellegzetes jelenségeiről, és figuráiról. Szeretnék ma vagy legalább a közeli múltban játszódó magyar krimiket olvasni, a hírekből megismert témákhoz és problémákhoz kapcsolódva.

süti beállítások módosítása