Kalyber Joe: 6-ról 5-re
2013. február 07. írta: Bayer Antal

Kalyber Joe: 6-ról 5-re

A 2012-es Hungarocomixon mutatkozott be a Kalyber Joe sorozat 5. könyve. Fontos a kiemelés, hiszen a nem túl szerencsésnek bizonyult „füzetes” kirándulás után Pilcz Roland felületes szemlélő számára nehezen követhető, de valójában teljesen logikus módon újraszámozta Kalyber kalandjait: az első három kötet „marad”, a 4-es és 5-ös füzetekből lesz majd egyszer a 4-es könyv, az 5. pedig a 6-os füzetet és egy teljesen új folytatást tartalmaz.

Így hát most egy olyan Kalyber Joe-történetet vehetünk kézbe, amelyet egyszer már olvastunk (ugye?), és amelyről egyszer már jelent meg itt egy rövid kritika. Ebből idézünk:

„Az Árnyak című részben kicsit túl hosszúra nyúlt világkörüli kalandjai után Kalyber Joe visszatért természetes közegébe, ami mindenképpen jó hír, mert szerzője is itt mozog a legmagabiztosabban. Érdemes is összehasonlítani az első, ugyancsak a Headstone-főiskolán játszódó résszel: míg annak az erénye a rövid, csattanós jelenetek egymás utániságában rejlett, most már egy szorosabban összefüggő ívet kapunk. Valószínű, hogy ez a hazatérés egy újabb kirándulás előtti megpihenés csupán, remélhetőleg az előzőnél kompaktabb formában, kevesebb utalással a szerző filmes és képregényes kedvenceire, és egy önmagáért élvezhető kalandra indul majd Kal.”

Az új, bővített változatban az Árnyakat a Fények követik – bár valójában akár fordított is lehetett volna a címválasztás. A történet első fele ugyanis a könnyedebb, vidámabb, poénosabb, a második kalandosabb, sejtelmesebb. Ránézésre is igaz ez a tétel, hiszen a most megismert kiegészítő epizód nagyrészt a sötétben játszódik.

Ahogy azt már a sztori első fele után is sejthettük, valóban útra fognak kelni Kalyberék, a lezárónak ígért rész Velencében fog játszódni. Ennek a személyes okát el is meséli a szerző a kötet végén, de Velence amúgy is alkalmas helyszín rejtélyeknek. Ami azt illeti, ideje is befejezni ezt a történetet, hiszen még 2005-ben kezdődött, már 300 oldal felett járunk, és még mindig nem lettünk sokkal okosabbak. Persze, a Kalyber Joe csak „álcázza” magát, nem a célratörő kalandtörténet kategóriába sorolható, hanem inkább a szinte végtelenített korai képregényekre emlékeztet, azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy azok napi folytatásokban jelentek meg. Éppen ezért különbözik is azoktól, nem a tényleges történések a fontosak, hanem az utalások, a helyzetek, az interakciók. Nem az számít, hogy kinek hogyan sikerült odajutnia, ahol van – a találkozás az összes korábbi szereplővel a Headstone alatti alagútban teljességgel megmagyarázhatatlan, és magyarázat nélkül is marad – egyszerűen csak arra volt szükség a történet folytatásához, hogy mindannyian összejöjjenek.

Várjuk a folytatást, kíváncsiak vagyunk, mi lesz Kalyberrel, ha vége ennek a ciklusnak, és hogy lesz-e majd Ultimate Absolute Compendium Edition.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.