Sötét kor 2
2013. január 11. írta: Bayer Antal

Sötét kor 2

A Sötét Kor 2. epizódjának a véleményezése előtt illik előrebocsátanom, hogy részt vettem ennek a képregénynek az elkészítésében, még akkor is, ha csupán korrektori minőségben. Nem tekintem magamat elfogultnak, úgy érzem, a 0. és 1. részekről írt cikkeimben bőven voltak kritikus meglátások, épp ezért külön megtiszteltetés a számomra, hogy Fábián István és Szabó Jenő felkértek a közreműködésre, valamint a sorozat készülő angol nyelvű kiadásának a fordítására. De ha valaki úgy gondolja, hogy ezek után nem tud teljesen megbízni az értékítéletemben, javasolom, hogy inkább olvasson más kritikákat (például az ekulturáét, itt) – de még inkább magukat a képregényeket.

Az előző rész kifejezetten rossz címlapjához képest nagyon pozitív változás a másodiké, egy jól megkomponált rajzzal van dolgunk, amely ráadásul kinyitva, a hátlappal kiteljesedve is működik. De még mindig túl sötét... nekem.

A fiatal karakter középre állítása jelzi, hogy nagyobb szerephez fog jutni a történetben, és ez be is következik. A nem kifejezetten szimpatikus sámán, akinek eddig követtük az útját, illetve akinek eddig követtük a szempontjait, mellett az ifjú, akit magával kényszerített az előző rész végén, egyből rokonszenvesebbnek látszik, és az ő színre lépése dinamikusabbá tette az események folyását. Ebben az epizódban kettőjük párbeszéde és interakciója az, ami leginkább előrehajtja a történéseket. Végre valamivel pergősebbre vette az író a ritmust, bár a szándékos lassúság alapvetően így is megmaradt. Bár ezúttal akciójelenetet is láthatunk, még mindig az az érzésem, hogy Szabó Jenő nagyon távolról indítja a tulajdonképpeni cselekményt, amelyről nagyon kevés fogalmunk lehet egyelőre. A hangulatteremtés megtörtént, a súlyos komorság, a sámán vészjósló hangneme lassan már az élettől is elveszi az olvasó kedvét, ehhez az ominózus felvezetéshez képest már egy jó kis mészárlás is üdének hatna, csak végre süssön le magasan a nyári nap sugára.

De legalább most a mindent átható sötétség olyanra sikerült, mint amilyennek Fabe tervezte, nem írta felül szándékát a nyomdai kivitelezés. A rajzokat ezúttal csak dicsérni tudom, jól sikerültek az oldalkompozíciók is, nincs már olyan érzésem, mint az előző részben, hogy túl szellősek lennének.

Kár, hogy ilyen lassan készülnek el a részek, bár ha jók az értesüléseim, talán van esély némi gyorsulásra, újabb munkatársak bevonásával. Szeretném, ha már legalább egy teljes ívről lehetne véleményt mondani, és persze továbbra is kíváncsian várom az eredetileg ígért amerikai bemutatkozást.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.