Lucky Luke 17: négyen egymás ellen
2013. január 10. írta: Bayer Antal

Lucky Luke 17: négyen egymás ellen

Felbomolhat a Fantasztikus Négyes, új hősökkel bővülhet az Igazság Ligája, az X-Men mindenkori taglistájának a nyilvántartására külön osztályt létesíthetnek, de a Lucky Luke életét rendszeresen megkeserítő négy Dalton testvér mindig együtt marad. Illetve, mi lenne, ha mégsem? A Morris és Goscinny halhatatlan figuráit átvevő írópáros, Daniel Pennac és Tonino Benacquista vadonatúj, a franciaországi megjelenés után alig pár hónappal már magyarul is olvasható történetének ez a fő témája.

Az előző epizódban (Lucky Luke Pinkerton ellen) az írók már bizonyították, hogy a sorozat hagyományaihoz méltóan a karakterteremtésnek tulajdonítják a legnagyobb fontosságot, csak ezúttal nem új szereplőket hívtak életre, hanem a négy Dalton részben már korábban is kialakult egyedi jellemén finomítottak. A többiek megelégelik Joe zsarnokoskodását, és fellázadnak. Persze, végleg elhagyni egymást nem áll szándékukban, hanem új vezetőt választanának. A megállapodás úgy szól, hogy aki a leghamarabb szerez egyedül egy millió dollárt, a Daltonok örökös főnöke lehet.

Az egyszerű ötlet a szuperhősös csapattörténetek klasszikus időszakából ismerős szálakra bontást teszi lehetővé, a négy fiú irányban indul el, és mindegyik a rá jellemző módon igyekszik összekotorni azt a fránya milliócskát. Persze, hamarosan bekavar az örökös ünneprontó, Lucky Luke, aki a nyomukba ered, így már nem is négy, hanem öt fonalat tekergethetnek az írók, akik szemmel láthatóan remekül élvezik a helyzetet, és szépen ki is aknázzák mindazokat a lehetőségeket, amelyek beférnek 44 oldalba.

Lehet, hogy ez így egy kicsit „megúszósnak” tűnik, hiszen a Daltonok bevetése mindig garantált siker egy Lucky Luke-történetben, és ez az epizód nem vezet be újabb, emlékezetes karaktert, de Pennac és Benaquista olyan ügyesen szövi bele a Dalton-legendáriumba a testvérek közötti versengés és a legkisebb királyfi népmesei motívumait, hogy mindent megbocsátunk.

Achdé rajza az immár szokásos tökéletes Morris-utánzat, talán egy kicsit lazábbra véve az előzőknél.

Most tudtuk meg, hogy 2012-ben ez az epizód volt a második legnagyobb példányszámban megjelent képregény Franciaországban (450 ezer), Titeuf mögött és Largo Winch előtt. Utóbbiak nálunk nem jártak nagy sikerrel, de Lucky Luke még versenyben van, szerencsére. Évente két-három kötetnyi felhőtlen szórakozásra kell is, hogy legyen igény.

Befejezésképpen egy kis érdekesség: a kötet eredeti címe Cavalier seul, ami egy francia kifejezésre utal. Faire cavalier seul annyit tesz, mint a saját utunkat járni, elhagyva a többieket, és mit sem törődve a véleményükkel. Ez adta az ötletet egy televíziós kvíznek, amelyben egy játékos több ellenféllel szemben próbált szerencsét. A játék egyik nyertese 1970-ben az akkor még egyetemre járó Laurent Fabius volt, később Franciaország miniszterelnöke, jelenleg külügyminisztere.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

MolnarErik · http://heraldika.blog.hu/ 2013.01.10. 17:05:09

"Most tudtuk meg, hogy 2013-ben ez az epizód volt a második legnagyobb példányszámban megjelent képregény Franciaországban"
Mivel még nagyon az év elején járunk, ez még nem lenne akkora szám, így gyanítom, h 2012-ről van szó.
OFF
Nem lesz Sötét Erők 2 kritika ?
(bár gyanítom a választ)

Bayer Antal · http://neroblanco.blog.hu 2013.01.10. 17:22:25

@MolnarErik: Mivel a rag stimmelt, ebből is látszik, hogy pusztán félreütés volt. :)
Köszi, javítva.
A Sötét Erők 2-t megnéztem az újságárusnál, és mivel elég hasonlónak láttam az első részhez, úgy döntöttem, hogy egyelőre eltekintek a beszerzésétől.