Animebörze
2012. június 18. írta: Bayer Antal

Animebörze

Elmentem az első Animebörzére. Nem ütközött más programmal, kíváncsi voltam rá, túl akartam adni pár feleslegessé vált angol és magyar nyelvű mangán, és ha már úgyis kimegyek, vittem a szokásos saját kiadványaimat is. A kíváncsiságomat kielégítettem, kerestem 3 ezer forintot, jót beszélgettem vagy tucatnyi ismerőssel, úgyhogy az én mérlegem pozitív. Gondolom, a szervezők feltehetően több látogatót vártak (a csak vásárolni érkezők száma nem sokkal haladhatta meg azokét, akik árusítottak is), de a következtetések levonása nem az én tisztem, legfeljebb egy-két dolgot fogok megemlíteni alant. Ami engem illet, leginkább azon gondolkodtam el, hogy mik a különbségek képregénybörze és animebörze között.

A legnyilvánvalóbb a név mögött húzódó tartalomban érhető tetten. Képregénybörzén képregényeket adnak és vesznek, a kapcsolódó termékek (poszterek, figurák, kártyák, DVD-k, egyebek) saccra nem teszik ki a választék tíz százalékát, és alig akad olyan árus, akinél ne főleg képregények lennének. Az Animebörzén azonban animéket csak pár asztalnál láttam, de mangából is talán csak minden másodikon néhányat – itt éppen, hogy fordítottak voltak az arányok, a többség „fancuccokat” hozott magával. Valójában tehát a képregénybörze a képregényekről szól, az animebörze viszont nem konkrétan az animékről, hanem mindenről, ami ezzel a szubkultúrával összefügg.

Igen nagy volt a különbség a látogatók összetételében kor és nem szerint. A képregénybörzéken jóval nagyobb a szórás, sok köztük a 30-40 éves, de nem ritka az 50 feletti látogató sem, és bár a legkisebbek inkább csak az apjukkal jönnek, egyelőre megnyugatónak tűnik az utánpótlás. Az animebörzén ellenben túlnyomórészt a 15-25 közötti korosztály volt jelen, korombeli csak néhány, aki elkísérte a gyerekét. Azt pedig szinte mondani sem kell, hogy szemben a minimum 80 százalékban fiús képregénybörzékkel, az animebörzén egyértelmű volt a lánydominancia, ha nem is inverz arányban.

A harmadik, amit érdemesnek tartok kiemelni az eladott-vásárolt holmikhoz való viszony. Persze, a hazai manga-anime-kultusz még fiatal, így „antikvitásokat” aligha lehetett felfedezni, míg a nyugati képregényeknek – bármennyire sanyarú volt is a sorsuk – azért mégis van egy komoly múltjuk, a régi kiadványok jelentős értéket képviselnek eladó és vásárló szemében egyaránt (és ez akkor is igaz, ha a hazai keresleti-kínálati viszonyok nem teszik lehetővé, hogy ez az árakban is érvényesüljön, kivéve pár kirívó esetet). De azt a külső szemlélő számára elmosolyogtató jelenséget is csak képregénybörzén lehet látni, hogy egy füzetet szó szerint kesztyűs kézzel merjen csak megfogni a tranzakció mindkét résztvevője, ráadásul nem is feltétlenül csak a ritka és méregdrága kiadványokat. Mindenesetre egyértelmű, hogy a nyugati képregények rajongóinak jó része nagyobb – és főleg tartósabb – értéket tulajdonít a börzéken szerzett különlegességeknek.

Végezetül egy gondolat a mangakínálatról. Nem lehetett nem észrevenni, hogy gyakorlatilag mindenhol, ahol mangákat árultak, ugyanazok a címek köszöntek vissza – nagy többségükben a Mangattack címei, utánuk a Delta Vision félbeszakadt mangái, kisebb mennyiségben Fumax és Vad Virágok kötetek, a MangaFantól csak pár sorozat darabjai. Hát ez elég egyértelműen visszaigazolja a piac alakulását.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.