The Beatles: Yellow Submarine
2011. március 26. írta: Bayer Antal

The Beatles: Yellow Submarine

A Beatles 1962 és 1969 között alapjaiban változtatta meg a populáris zenét. Szinte évről évre újra feltalálták önmagukat, számtalan újítást hoztak a hangszerelésben, a vizualitásban, a promócióban és nem utolsósorban a szövegírásban is. Bár dalaik túlnyomó részét a Lennon-McCartney szerzőpáros jegyezte, és egy időben elterjedt hiedelem szerint a muzikális Paul írta a zenéket, míg az abszurd költőnek sem utolsó John felelt a szövegekért, idővel kiderült, hogy valójában csak pályájuk elejére volt valamelyest jellemző ez a munkamegosztás, később mindketten külön-külön dolgoztak, és csak a lemezfelvételek előtt segítettek egymásnak a finomításban a csapat tagjai. Lennon meghökkentő nyilatkozatai és az együttes több tagjának a kábítószeres kísérletezéseiről elterjed hírek miatt még a zenekar felbomlása előtt elkezdődtek a találgatások a Beatles-dalokban elrejtett üzenetekről – vajon tényleg kábítószer volt a Sárga Tengeralattjáró?

A válasz: nem – de mégis igen.

A Yellow Submarine Paul dala volt, aki kifejezetten Ringo számára írta. A dobos korlátozott hangterjedelme egyszerű dallamot, kedves, szerethető egyénisége (amelyre az első két Beatles-film rá is erősítettek) pedig vidám, gyerekek által is élvezhető, könnyen megtanulható szöveget igényelt. Paul zseniálisat alkotott mindkét téren: a Yellow Submarine zenéje fülbemászó, szövege tökéletesen illik az angol gyerekirodalom nonszensz vonalához. Ez egy játékos dal, és hogy miért pont tengeralattjáról szól – teljesen lényegtelen, felesleges mély lélektani elemzésekbe merülni.

Az 1966-ban keletkezett dallal szemben a leggyakoribb „vád”, hogy kábítószerek hatása alatt született, vagy minimum egy akkoriban népszerű tablettára, a sárga színű Nembutalra utal. Valójában azonban a „yellowjacket”-nek is nevezett Nembutalt csak a Yellow Submarine sikere után kezdték el ezen a néven emlegetni.

A dal szövege tényleg roppant egyszerű. McCartney írta, Lennon pár ötlettel, közeli barátjuk, Donovan Leitch pedig egyetlen sorral járult hozzá.

In the town where I was born
Lived a man who sailed to sea
And he told us of his life
In the land of submarines

So we sailed on to the sun
Till we found the sea of green
And we lived beneath the waves
In our yellow submarine

We all live in yellow submarine
Yellow submarine, yellow submarine
We all live in yellow submarine
Yellow submarine, yellow submarine

And our friends are all aboard
Many more of them live next door
And the band begins to play

(Full speed ahead, Mr. Barkley, full speed ahead!
Full speed over here, sir!
All together! All together!
Aye, aye, sir, fire!
Captain! Captain!)

As we live a life of ease
Every one of us has all we need
Sky of blue and sea of green
In our yellow submarine

Bár sokan próbálkoztak már a színszimbolikát összehozni egy LSD hatása alatti utazással, a szöveg valójában ellenáll minden ilyen irányú kísérletnek (nem úgy, mint némelyik későbbi Beatles-dal).

A blog olvasói már megszokhatták, hogy ha egy dalnak van valamilyen képregényes vonatkozása, én egészen biztosan rámutatok. Jelen esetben három is van, ám az egyik külön bejegyzést igényel, úgyhogy arról majd legközelebb. Lássuk tehát az elsőt – ez a Yellow Submarine/Eleanor Rigby kislemez eredeti, angol kiadását érinti.

Ellentétben Amerikával vagy Franciaországgal, Angliában messze nem volt általános gyakorlat, hogy a kislemezeken az előadó fotója díszelegjen. Igaz volt ez még a legnagyobb sztárokra, így a Beatlesre is. A Parlophone által kibocsátott kislemezek egyszerű védőpapírban jelentek meg, amelyeknek a hátoldalát hirdetési felületnek adták el. Mi több, ez a felület többször is változott a kislemez „élete” során, így a Yellow Submarine is négy különböző eredeti kiszerelésben került piacra (magát a lemezt nem nyomták újra, csak a papírzacskó cserélődött menetközben). A négyből az első kivételével mindegyik egy kis képregényt tartalmaz, amelynek a „hőse” Fran the Fan, a Morphy-Richards cég hajszárítója.

Maga a sárga tengeralattjáró nem jelent meg a kislemez egyik kiadásán sem. Nem úgy a francia feldolgozásén, amelyen azonban teljesen váratlanul zöldre változott még a neve is...

Mi több, a francia szöveg írója mellett eredeti szerzőként csak a Lennon-McCartney páros egyik tagját tüntették fel. Naná, hogy azt, akinek nem sok köze volt a dalhoz.

A szövegíró a Les Compagnons de la Chanson nevű, roppant népszerű előadócsoport egyik szólistája, Jean Broussolle volt. Verziójuk megtetszett a francia sanzon nagy öregjének, Maurice Chevalier-nak is:

A francia dalszöveg nem szó szerinti fordítása az angolnak, de a lényeget tekintve nincs sok különbség. Amiben eltér: a tengeralattjárók földjén élő férfiból öregember lett, aki egy zöld tengeralattjáróban járta a tengereket.

Nous avions tous le même âge
Le même âge, les mêmes joies
Quand un jour dans le village
Un vieil homme nous raconta
Ses séjours au fond des mers
Dans un beau sous-marin vert
Aussitôt, sans un adieu
Capitaines courageux

Nous partions dans un beau sous-marin vert
Un sous-marin vert, vert comme la mer
Tantôt vert, tantôt vert et tantôt bleu
Tantôt vert et bleu comme nos rêves bleus

Prévoyant des jours de fête
A la gloire du commandant
Nous avions une fanfare
Toujours prête au bon moment

Maintenant nous sommes des hommes
Et parfois quand rien ne va
Quand nos jours sont monotones
Dans un rêve, comme autrefois

Nous partons dans notre sous-marin vert
Un sous-marin vert, vert comme la mer
Tantôt vert, tantôt vert et tantôt bleu
Tantôt vert et bleu comme nos rêves bleus

A dolgok 1968-ban kerültek végleges helyükre, amikor elkészült a Yellow Submarine rajzfilm (valamint a hozzá kapcsolódó, a zene egy részét tartalmazó nagylemez), és most már teljesen világos, hogy néz ki a sárga tengeralattjáró.

Tudomásul vették ezt még a franciák is - a "zöld" dalra már nem nagyon emlékeznek, de azt mindenki tudja, hogy az Asterix képregényekben a halárus feleségének a neve nem más, mint "Iélosubmarine". :)

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bélszájú 2013.10.29. 09:44:01

a sárga színszimbolika azért valóban érdekes összefüggéseket mutat a korszak kábítószerfogyasztó szokásaival; ráadásul a "Sky of blue and Sea of green" sorok szerzője, Donovan írta ugyanabban az évben a Mellow Yellow című dalt, ami tudtommal (szexuális felhangok mellett) egyfajta akkoriban népszerű hippi drogra utal (banánhinta?) - ehhez még akár hozzávehetjük a Velvet Underground banános borítóját, ami gyanúsan rímel erre mind a színek, mind a drogok, mind a szexualitás tükrében ("peel slowly and see"); tehát szerintem a Beatles nem véletlenül választotta ezt a színt, legalábbis, hogy benne volt a levegőben ez a konnotációja, az egyértelmű