Lobo, a másik
2011. február 24. írta: Bayer Antal

Lobo, a másik

Ennek a képregénynek a főszereplője nem az a bizonyos hírhedt figura a DC Comics-tól, hanem egy westernhős. Egy a sok száz közül az 1960-as évekből, és ránézésre nincs is benne semmi különös – kivéve egyetlen nem jelentéktelen apróságot. Ettől aztán rögtön más szemmel néznek rá a gyűjtők: a Lobo az első olyan amerikai képregény, amelynek a címszereplője egy fekete volt.

Már többször is esett szó arról, hogy a Western Publishing 1962-ben szakított addigi kiadó partnerével, a Dell-lel, amely így hirtelen roppant nehéz helyzetbe került. A comics piacán 1929 óta meghatározó szerepet játszó kiadó címeinek nagy részét – köztük az akkor még kiemelkedően népszerű Walt Disney-sorozatokat – elvitte tőle a Western, és Gold Key Comics márkanéven saját maga állította elő és forgalmazta őket. Sebtiben kellett új címek után nézni. Bár néhány televíziós sorozaton alapuló lapot hamar sikerült előállítani, égető szükség lett volna eredetiekre is. Ebben a tekintetben azonban nem sok jó várt a Dellre: még olyan sorozatuk is alig volt, amelynek 20-30 számra futotta. A többségnek azonban annyira sem.

A kultúrtörténeti fontosságú fekete Lobo az egyik legdurvább kudarcuk volt. A kiadó több sorozatán is dolgozó Tony Tallarico rajzoló 1965-ben vetette fel ennek az új figurának az ötletét, és felkereste vele az egyik írót, D. J. Arnesont. A kicsit Zorro-szerű (bár álarctalan) főszereplő jómódú pisztolyhős, aki titokban osztja az igazságot, és a megbüntetett gonosztevők mellett mindig otthagyja névjegyét, egy farkast ábrázoló pénzérmét. A kiadóvezetőnek nagyon megtetszett az ötlet, rábólintott, és az elkészült 1. szám 1965 decemberi dátummal meg is jelent, akkoriban átlagosnak tekinthető 200 ezer példányban.

Természetesen közben a szerzőpáros már javában dolgozott a második számon, és már a színre bontás fázisában tartottak, amikor jött a hír, hogy nem kell vele annyira sietni. Kiderült ugyanis, hogy a terjesztőktől tömegesen küldték vissza a felnyitatlan Lobo-kötegeket: az eladóknak nem tetszett az új képregény, nem voltak hajlandó árusítani. Ehhez képest valahogy csak elment belőle 10-15 ezer példány, de persze szó sem lehetett a folytatástól. Arról nem szól a fáma, hogy a végül 1966 októberi dátummal (feltehetően már csak kármentési okokból) megjelent 2. számból mennyit nyomtak – mindenesetre nekem pont az van meg. Olyan nagy ritkaság azért mégsem lehet, mert még szép állapotban is csak 40 dollárt ér (az enyém talán 5-6 dollárt).

És hogy milyen maga a képregény? Nem valami jó. De ha fehér lett volna a főhős, biztos megért volna pár tucat számot. Nem mindig jó, ha valaki megelőzi a korát. Pedig mint okos emberek kimutatták: nem is volt annyira valószerűtlen az ötlet, hiszen a vadnyugati cowboyok 25 százaléka fekete volt...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

algi 2011.02.24. 16:18:07

Érdekes, hogy ebben a szűk pár évben mennyi fekete főbb szereplő került fehér művekbe (bár nem tudom, korábban mennyire hiányoztak a fekete szereplők, amilyen ügyetlen vagyok, nem találtam erről cikket). '66 őszén indult a Star Trek, és a Daktari is '66-os (bár volt durván rasszista felhangú epizódja is), a Daktariból ismert Hari Rhodes pedig a The Outer Limits 1964-es epizódjában játszik egy fekete űrhajóst, aki a Holdra száll.

algi 2011.02.24. 16:19:21

Ps. Egyébként csodálom, hogy a folytonosságfetisiszta képregénykiadók nem próbálták megmagyarázni, hogy lett a fekete cowboyból egy földönkívüli motoros vagány. :)