Csodálatos Pókember: Becsületből elégséges
2011. február 15. írta: Bayer Antal

Csodálatos Pókember: Becsületből elégséges

A harmadszor is újrainduló Csodálatos Pókember havilap első sztorijának az eredeti címe Frank Capra klasszikus filmjére, a Mr. Smith Goes to Washington-ra utal, ám mivel ez nálunk nem túlságosan ismert, a magyar fordító (jogosan) Washingtoni látogatás-nak egyszerűsítette a Mr. Parker Goes to Washington-t. Minket viszont a film magyar címe – Becsületből elégtelen – ihletett arra, hogy elmondjuk véleményünket a régi-új vállalásról.

Amikor 2001-ben útnak indult a Csodálatos Pókember második folyama, logikus és helyes döntésnek látszott az ADOC-Semic részéről  az akkoriban valóban nem túl ütős Amazing Spider-Man helyett az Amerikában óriási sikerrel bevezetett „Újvilág” univerzumhoz kapcsolódó Ultimate Spider-Man részeit kiadni. Ám elég hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a választás megosztja az olvasótábort. Hogy mennyire, az persze nem bizonyítható, hiszen mindig az elégedetlenkedők a hangosabbak, míg azok, akiknek megfelelt az ismét tinédzserré vált Peter Parker figurája, inkább csak csendben örültek. Noha Brian Michael Bendis minden tiszteletet megérdemel, amiért egymaga vitte 90 (magyar) számon át a sorozatot, idővel az is kiderült, hogy a nagy mértékben a „616-os” univerzumtól való váratlan eltérésekre építő koncept egy idő után elfárad. Noha az Ultimate al-márka még most is jóval sikeresebb, mint a Marvel bármelyik korábbi alternatív világépítési kísérlete, lassacskán csökkenni kezdtek odakint a példányszámok, egymás után szűntek meg a sorozatok. Így aztán logikus és helyes döntésnek látszott az ADOC-Semic bejelentése, miszerint az Ultimate Spider-Man lezárulása után ismét irányt vált, és új folyamot nyitva 2011 elején visszatér az Amazing Spider-Man (és a vele ölelkező más Pókember-címek) közléséhez.

A történethez hozzátartozik, hogy időközben a Marvel európai jogközvetítő partnere, a Panini Comics kísérletet tett arra, hogy hasonlóan számos más országhoz, nálunk is közvetlenül lépjen színre, és 2005 őszétől Hihetetlen Pókember címen közölni kezdte az Amazing Spider-Man-t, amelyet akkoriban az a J. Michael Straczynski írt, akinek köszönhetően az USA-ban rég nem látott magasságokba szökött a lap népszerűsége. A párhuzamosság ugyan sok magyar olvasónak tetszett, többeknek azonban döntési kényszert jelentett, és miután a többi három Panini-Marvel-havilap egyértelműen leégett, az olasz kiadó nem látta értelmét, hogy egyetlen cím miatt fenntartsa magyarországi kapacitását (a blog szerzőjének – és a lapok akkori szerkesztőjének – őszinte bánatára).

A bő két éven át tartó próbálkozás 27 száma nem sokkal a Semic-féle első Csodálatos Pókember-folyamának utolsó száma utánról indulva mintegy 50 amerikai számmal vitte előre a történetet. Ehhez csatlakozott még a Panini-lap leállása után Pókembert a könyvesboltokba is beköltöztető Kingpin kiadó: bár az eddigi nyolc Pókember-kötet eredeti tartalma többségében nem az Amazing Spider-Man-ből származik, a legutóbbi három (Az Új Bosszú Angyalai?, A Másik 1: Morlun visszatér és A Másik 2: Evolúció) története az amerikai lap 528. számával záródik – innen lehetett tehát folytatnia az ADOC-Semic-nek.

Noha ez így leírva külső szemlélő számára kissé bonyolult, a rajongóknak nem esik nehezükre áttekinteni a helyzetet, és az olvasói fórumokból ítélve eléggé egyöntetűen üdvözölték az „igazi” Pókember visszatérését.

Nem lehet azonban megúszni, hogy ezen a ponton szót ejtsünk a különböző Pókember-kiadványok műszaki minőségéről és ár-érték arányáról. Míg a Panini és a Kingpin ezen a téren kitűnően teljesített, az ADOC-Semic egyre riasztóbb kompromisszumokat vállalt be a nyomtatásban: olyannyira, hogy ma már az egykor mélypontnak tartott 1970-es évekbeli amerikai Marvel-képregények műszaki színvonala is felértékelődik a gyűjtő szemében.

Senki sem feltételezi, hogy az ADOC-Semic szándékosan állítana elő ilyen silány terméket, tehát kell, hogy legyen ennek valamilyen logikus és ésszerű oka. A „tyúk vagy tojás” problémát nem fogjuk tudni megoldani itt és most (vajon azért tudja-e csak ilyen paraméterekkel előállítani a lapot az ADOC-Semic, mert az 1990-es évekhez képest jelentősen megcsappant az olvasótábor, vagy azért csökkent folyamatosan az olvasók száma, mert elégedetlen az ár-érték aránnyal), de az tény, hogy a magyar képregénykiadás egykori zászlóshajója már jó ideje a lyukak betömésével kell, hogy foglalkozzon.

Noha az ilyen részletkérdések a képregényfogyasztót hidegen hagyják, a szakmai körön belülről nézve érthetőbb a dilemma. A képregények előállítása nem olcsó mulatság, és a hazai kiadók helyzetét nehezíti az is, hogy a legnépszerűbb sorozatok jogtulajdonosai igen csekély megértést mutatnak a számukra szokatlanul kicsi piacok problémái iránt. Éppen ezeknek a gondoknak tudható be, hogy a 2004 végétől színre lépő új kiadók egyike sem próbálkozik nagyobb példányszámú, újságos forgalomba kerülő, rendszeres (havi vagy kéthavi) megjelenést feltételező képregénykiadványokkal, hanem inkább a könyves és alternatív terjesztésre bízva magát, többé-kevésbé abban a modellben gondolkodva, hogy a korábbi kötetek bevételéből finanszírozza a következőket, s így sorozatonként évi 1-2, nagy ritkán 3-4 részt tud vállalni.

Ám ez az üzleti modell csak azoknál működőképes, akik gyakorlatilag nulla infrastruktúrával dolgoznak és az egyes kiadványok költségvetésében nem kell külön tételként szerepeltetniük egy általános rezsiköltséget, ami a nagyobb kiadványszám, a szélesebb terjesztés, a remittenda-kezelés és a raktározás miatt az „újságos” kiadóknál nem úszható meg. Akiknél ebből kifolyólag jóval bonyolultabb matekfeladat a megtérülés kiszámítása.

A szóba jöhető lehetőségek közül az ADOC-Semic már jó hosszú ideje következetesen a „bármi áron, de maradjanak meg a kiadványok” opciót választja. A szerkesztőségi üzenetekből egyértelműen kiolvasható, hogy mindkét megmaradt „fiús” kiadvány a túlélés határán táncol (a Pókemberen kívül a kéthavi Star Wars és a tudtommal ezeknél azért stabilabb háttérrel rendelkező Garfield maradt még talpon az egykor havonta 15-20 lapot gyártó kiadó képregénykatalógusából). Mert hát a kiadó minden erőfeszítése dacára a kiadványok száma fokozatosan csökkent, méghozzá olyannyira, hogy ezt pár éve már a munkatársak számának a csökkentése is követte, és egyre ritkábban tevődik fel a kérdés még a lelkesebb rajongók részéről is, hogy elképzelhető-e új címek indítása.

2010-ben minden korábbinál súlyosabbra fordult a helyzet, amiből a képregényfogyasztó leginkább azt érzékelte, hogy a Csodálatos Pókember megjelenési időpontja egyre kiszámíthatatlanabbá vált. Mindazonáltal csak a bennfenteseket nem lepték meg a kiadó anyagi problémáiról napvilágot látott hírek: ahogy arról az index.hu is beszámolt (http://index.hu/gazdasag/magyar/2011/01/26/megszunik_a_dormogo_domotor_kiadoja/) , az ADOC-Semic csoport mindhárom vállalata (kiadó, nyomda, vagyonkezelő) végelszámolási eljárás alá került. Bár a sajtó vészharangot kondító tálalását a tulajdonos (http://www.kreativ.hu/cikk/vegelszamolas_alatt_az_adoc_cegcsoport) és a lapok szerkesztője (http://www.kepregeny.net/megszunik-az-adoc-semic/) egyaránt túlzónak tartotta, és ígéretükhöz híven az új Csodálatos Pókember első száma – némi csúszással – meg is jelent, a zavartalan folytatást illető aggodalmak nem alaptalanok (amit sajnálatos módon jelen sorok írója is igazolni tud azzal, hogy a lapban még tavaly megjelent Újvilági Hatalom minisorozat fordítói díjának a nagyobb részét blogzártáig nem kapta meg). Az sem kifejezetten pozitív hír, hogy az elmúlt években az ADOC-Semic gondozásában megjelent Elle és Elle Dekor presztízskiadványok márciustól elkerülnek a kiadótól (http://www.kreativ.hu/cikk/uj_kiadonal_az_elle), még ha ennek fejleménynek nincs is köze a végelszámoláshoz, hanem a licenc-szerződés lejártával választott új magyarországi partnert a (szintén új) jogtulajdonos.

Bármennyire is örvendetes a kiadói és szerkesztői szándék a képregénylapok továbbvitelére még a mostani, minden eddiginél nehezebb időszakban is, ám az a színvonal, amelyen ezt teljesíteni törekszik, nem ad alapot különösebb optimizmusra – arra a kérdésre pedig, hogy a december végén elindult végelszámolási eljárás valóban nem több a sorok rendezésére szolgáló technikánál, leghamarabb is csak hónapok múlva érkezhet válasz. Addig is nagyon úgy néz ki, hogy a Csodálatos Pókember leginkább csak becsületből jelenik meg, még éppen hogy elfogadható, elégséges minőségben.

Persze, a rajongó természetéből fogva már csak bizakodó: megint itt a régi Pókember, jók a sztorik, jók a rajzok, hátha ez visszavonzza a korábban elpártolt olvasókat.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nuklearis_baromfi · http://nuklearispillanatok.blogspot.com 2011.02.15. 12:41:05

Korrekt összefoglaló.

Lehet, hogy érdemes lenne egyébként vagy itt, vagy a Kneten összefoglalni, hogy egy ilyen végelszámolási eljárás mit is takar egészen pontosan. Az olvasók nagy része szerintem nincs képben ezt illetően, így joggal hihette a hír megjelenésekor, hogy most már egy darab képregényt nem fog kiadni a Semic.

Ha volt ilyen, csak én nem bukkantam rá, akkor elnézést...

lonesloane 2011.02.16. 11:45:07

Azért szerintem a Semic is hibás abban, hogy az olvasók száma ennyire leapadt. Sok tízezerről pár ezerig jutni azért nem ilyen egyszerű mutatvány... A változó idők mellett a reklám hiánya és a rossz üzletpolitika ugyanúgy felelős.