Mangavégek
2011. február 02. írta: Bayer Antal

Mangavégek

Két sorozatát is sikerült lezárnia 2010 végén a MangaFannak. Noha az Árnybíró fő sztorija már ősszel véget ért (lásd ajánlóm az ekultura.hu honlapon), megjelent egy kiegészítő, úgynevezett „gaiden” kötet is (egyes helyeken azért az egyszerűség kedvéért „Árnybíró 18”-ként olvashatunk róla), míg a Hellsingnek a vadonatúj 10. jelenti a végállomást. Ebből eddig csak az elsőt vettem magamhoz, és hogy miért, az itt olvasható (Nem értem a Hellsinget), de a zárókötetet megszereztem, hogy kerek legyen a világ. Előre szólok, hogy nem sok jót fogok mondani az alábbiakban – akit ez zavar, kérem, ne kattintson a „Tovább” gombra.

Az Árnybírót egyenetlen, de érdekes képregénynek tartom. Jang Kjung-Il az egyik legjobb rajzoló a műfajban, Joun In-Van pedig meggyőzően felkészültnek látszik hazája történeleméből és mesevilágából. A Gaiden kötet kiegészítő sztorikat tartalmaz, amolyan „eredettörténeteket” Szandóról, Bangdzsáról, Vonszulról és magáról Munszuról, valamint egy amolyan „Árnybíró-előképet”, a koreai szerzőpáros első, Japánben megjelent rövid mangáját.

Kezdem az utóbbival, amelyet feltehetően amolyan belépőnek szántak a japán piacra. A bevezetőben a rajzoló lelkesen meséli, hogy mennyire fontosnak tartotta ezt a projektet – de utólag már kifejezetten cikinek látja. Sajnos, igaza van, noha a grafika szinte kifogástalanra sikerült. Viszont a történet leginkább bosszantó, hívő keresztények számára pedig valószínűleg súrolja az istenkáromlás határát. Az elvileg a 10. századi Európában játszódó, enyhén alternatív történelminek gondolt sztoriban semmi sem stimmel, sem a díszletek, sem a jelmezek, sem a megidézett szereplők nem korhűek, a felmerülő gondolatokat és a beszédstílust pedig inkább ne is említsük. Maximum stílusgyakorlatnak lehet tekinteni, és azt valóban megtudjuk belőle, hogy a rajzoló remekül tud rajzolni, az író pedig képes olyan sztorit megalkotni, aminek van eleje, közepe és vége – még ha értelme nincs is.

Az Árnybíró-világban játszódó négy képnovella ezzel szemben nagy előrelépés, és amennyire meg tudom ítélni, tökéletesen illeszkedik a fősztoriban felvázolt történesekhez. Kérdés, persze, hogy mennyit adnak hozzá – attól tartok, nem sokat. Inkább csak megerősítik mindazt, amit megtudtunk a szereplők karakteréről. Ezzel együtt azt mondom, hogy ha már valaki átrágta magát a 17 részes ópuszon, ez a plusz egy még igazán belefér. Arra viszont kevésbé tartom alkalmasnak a kötetet, hogy ezzel kezdjük az ismerkedést.

A Hellsing számomra továbbra is egy rejtély, méghozzá olyan, amelynek a megfejtésére semmilyen késztetést sem érzek. A 10. kötet lényegében egyetlen hatalmas bunyó, végső leszámolás az ellenségek között, amelynek a közül 200 oldal bármelyikén véget lehetne vetni a nélkül, hogy különösebb hiányérzetünk lenne. Azt persze már régen felfogtam, hogy a Hellsinget nem azért „kell”’ szeretni, amiért én szeretni szoktam a képregényeket, és tudomásul veszem, hogy nem mindenkinek ugyanaz jelenti a szórakozást. Természetesen meg tudom akadályozni magamat abban, hogy belegondoljak a céltalan káoszba feltehetően minden ártó szándék nélkül bekódolt mögöttes mondanivalóba, de így a Hellsing 10 nem hagy maga után más élményt, mint az oktalan kaszabolások és robbanások végeláthatatlan sorából fakadó merő unalmat.

Kétségtelenül meg kell hagyni, hogy Hirano Kohta magabiztos, jó rajzoló, aki remekül használja a manga képi és narratív kódjait. De ha egy kicsit is komolyan vesszük a tartalmát, felháborodunk, ha pedig nem, akkor nem marad más, mint a látványosra felfújt semmi. Két éve még kissé zavart, hogy erre is van igény, ma már csak legyintek. „Coolness és pózolás”, mondták róla – „blöff”, mondom róla én.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

algi 2011.02.02. 16:14:02

A Hellsing rajzfilmet láttad? Arról mi a véleményed?

lonesloane 2011.02.02. 16:27:39

A Hellsinget én sem értem.. Okés rajz, kellemes popkulturális áthallások --éés a nagy semmi. Részemről kb. a 4-5 kötet körül hagytam abba. Hihetetlenül unalmas és az anime is. Árnybíró sorozatot végigolvastam, de már túl öreg vagyok ahhoz, hogy megérintsen... :) Rendkívül szép rajz, sztori rendben, de egyediség nem sok szorult bele.

Bayer Antal · http://neroblanco.blog.hu 2011.02.02. 16:36:08

@algi: Nem láttam, animét csak elvétve nézek (más rajzfilmet sem nagyon, ami azt illeti). Lonesloane hozzászólása nyomán pedig nem is fogom...