Juszt se
2011. január 24. írta: Bayer Antal

Juszt se

politika.jpgJuszt László: „Amikor én 1974-ben elkezdtem dolgozni a rádiónál a Krónikában és a 168 Órában, én tulajdonképpen azt csináltam meg, amit akartam.” (Magánbeszélgetés Tamás Gáspár Miklóssal, Magyar ATV, 2011. január 14-i adás).

A műsor minden bizonnyal felvételről ment, így nem tudhatjuk, hogy élőben leszakadt-e a plafon, de az én állam rendesen lent ragadt. Egy hétig tartott, amíg elmúlt a meglepődöttség állapota. Gondolatban lebonyolítottam egy kis időutazást, és beláttam, nincs min csodálkozni.

Azoknak, akiknek nincs kedvük kattintgatni és kikeresni a részletet: Juszt azzal bizonygatja az igazát, hogy ő már annak idején is csinálhatott leleplező riportokat, amelyeknek a következtében különböző disznóságoknak vége szakadt és különböző gazembereket kirúgtak. Ez az állítás megfelel a valóságnak. Emlékszem, hogy az 1970-es és 1980-as években „mindenki” hallgatta szombat délutánonként a 168 Órát, mert tabunak hitt témákról értesülhetett. Kétség kívül színvonalas műsor volt a korhoz képest, és az embernek volt egy olyan megnyugtató érzése, hogy nem kell mindent elviselnie a hatalom részéről.

Igen ám, csakhogy a „hatalom” alatt itt soha nem a felsővezetőket értették, és maga a rendszer nem lehetett tárgya a kritikának. Nem vonom kétségbe az akkori szerkesztőségek szándékát, hogy feszegessék a határokat, de ha átléptek rajtuk, annak bizony megvolt a következménye, és egyes munkatársak hosszabb-rövidebb pihenőre mentek. Erre ritkán került sor, elvégre nem ettek meszet, többnyire jól működtek az önvédelmi reflexek.

Nem lehet elégszer hangsúlyozni azt, ami a 30-nál fiatalabbak számára valószínűleg felfoghatatlan: közvetlenül a rendszerváltás előttig semmi jelét nem láttuk, hogy valaha is vége szakadna a magát szocialistának nevező rezsimnek. Csak abban reménykedtünk, hogy mindig egy kicsit jobb lesz, mindig egy kicsivel kevesebbet fogják akarni megrendszabályozni az embert, és idővel kikopnak a vezetésből a leginkompetensebbek és a legszemetebbek. A világútlevél megadásakor (1988 elején) én is úgy gondoltam, hogy ezzel a helyzettel már valahogy együtt lehet élni. Elvégre lehetett kisvállalkozásokat létrehozni, nem tekintették közveszélyes munkakerülőnek a szabadúszó értelmiségieket és egyre több volt a jó koncert. Ne ugráljon az ember, és nem lesz semmi baja, ezt a következtetést vonta le úgyszólván mindenki. Egyébként is lehetett ujjal mutogatni a többi népi demokráciára, bezzeg nekik mennyivel rosszabb.

Csakhogy ez messze nem jelentett sajtószabadságot, és azok, akik magának a rendszernek a létjogosultságát, működésének az alapjait vagy kizárólagos lehetőségét vonták kétségbe, nem publikálhattak a hivatalos sajtóban. Ők az illegálisan terjesztett, a hatalom által elbagatellizált szamizdat kiadványokba írtak – ahogy erre rá is mutat Tamás Gáspár Miklós a riportban.

Kínálja magát a logikus következtetés: ha Juszt László mindent megcsinálhatott a rádióban 1974-től kezdve, amit akart, nyilvánvalóan nem akart olyasmit csinálni, ami magát a rendszert és legfelső vezetőit kritizálta. További következtetés: neki az a rendszer megfelelt, csak a működési zavarait kifogásolta.

Nem kárhoztatom egyetlen szakma képviselőjét sem azért, hogy dolgozott 1990 előtt, és ebbe beleértem a sajtómunkásokat is. Szerették csinálni, hát csinálták, és ahogy mindenki, tudomásul vették a korlátokat. Én is dolgoztam fordítóként az MTI-nél (1985 és 1988 között), bőven volt dolgom propagandaanyagokkal. De újságíró biztos nem lettem volna, mert nekik az élet más, kevésbé átpolitizált területeihez képest jóval több kompromisszumot kellett megkötniük.

Szomorú és elgondolkodtató, hogy az akkor is, most is a sajtóban dolgozók egy része lineárisnak tekinti a pályáját, számos 30-40 éves megrögződést a mai napig megőrzött, míg egy másik részük utólag fedezte fel önmagában a passzív ellenállót. Jobb lenne, ha ez a sajtós generáció tartózkodna a vélemény-nyilvánításról médiatörvény ügyben – vagy ha mindenáron meg akar szólalni, ezt csak egy közös és őszinte szakmai önvizsgálat után tegye. Juszt se fogja.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

algi 2011.01.24. 16:11:17

Érdekes, hogy valaki azért alkalmatlan a felelős véleménynyilvánításra, mert élt az előző rendszerben (ezért berögződései vannak), valaki meg azért, mert nem élt az előző rendszerben (ezért nem rendelkezik kellő ismeretekkel).

Bayer Antal · http://neroblanco.blog.hu 2011.01.24. 16:27:52

@algi: Mire reflektálsz? Nem igazán értem.

algi 2011.01.24. 19:18:27

"a sajtóban dolgozók egy része lineárisnak tekinti a pályáját, számos 30-40 éves megrögződést a mai napig megőrzött, míg egy másik részük utólag fedezte fel önmagában a passzív ellenállót. Jobb lenne, ha ez a sajtós generáció tartózkodna a vélemény-nyilvánításról médiatörvény ügyben"

Ez ugye azokra nem vonatkozhat, akik '90 után kezdtek el újságot írni. Viszont azok, akik olyan fiatalok, hogy a rendszerváltás előtti állapotokra nem emlékeznek, nagyon könnyen kezdenek támogatni szigorításokat, jogok megvonását azért, hogy rend legyen, bízván abban, hogy ha ez a megszorítás jobbról jön, az más, mintha balról jönne.

A legtöbb "öregben" beidegződések vannak (úgy, hogy nem is tehetnek róla), a legtöbb "fiatalnak" meg fogalma sincs, mi volt korábban. Így nehéz viszonyulni az előző rendszerhez, mert nincs objektív szemtanú.

Így értettem.

Bayer Antal · http://neroblanco.blog.hu 2011.01.24. 19:27:17

@algi: Ja, így már értelek. Azt hittem, én mondtam valamit a fiatalokról tudtomon kívül. :)

Szerintem bőven vannak objektív szemtanúk, és vannak azért olyanok is, akik képesek voltak átértékelni a korábbi ténykedésüket a megváltozott helyzet tükrében. Talán még a sajtóban is, bár erre így hirtelen nem tudnék példát mondani...

Papageno68 2011.01.25. 07:52:21

"Kínálja magát a logikus következtetés: ha Juszt László mindent megcsinálhatott a rádióban 1974-től kezdve, amit akart, nyilvánvalóan nem akart olyasmit csinálni, ami magát a rendszert és legfelső vezetőit kritizálta."
Szerintem is ez a lényeg, Juszt László (ha jól tudom) funkcionárius családból jött, nyilván fel sem merült benne, hogy az egész rendszerre kiterjessze a kritikát. Részérről ez volt a legmesszebb, ameddig elmehetett.

lonesloane 2011.01.25. 16:05:25

Undorító hernyók voltak ezek az emberek (most is azok). Nemrégiben Dr. Erdősről adtak portréfilmet és ugyan nem dícsérték, de még mindíg nem kapta meg azt, amit érdemelne az emberi életek, és tehetségek tönkretételéért. Juszt legalább most pozitívabb.

Tibald76 2011.01.25. 19:09:45

Juszt László karrierista, akkor is az volt, most is az. Tamás Gáspár Miklósnak meg noha számomra sokszor hajmeresztő állítási vannak, azért mégiscsak van mögötte némi teljesítmény. Ellenzékinek lenni az átkosban azért az más szint és mindenképpen tiszteletreméltó.

Juszt vélhetően azt mondta na ezek a keretek élni meg kell és jól megalkudott a berendezkedéssel a helyzetével. Ahogy sokan mások is. Hihetetlenül taszító, ahogy magát fényezi a megalkuvó az ellenzékivel szemben. Még hogy minisztereket buktatott, persze. Lehet, hogy odacsörögtek Jusztnak a pártszékházból, hogy pár minisztert kompromittálni kellene, oszt Juszt kapva kapott rajta!

TG. Miklóst meg ma úgy neveznék, hogy fundamentalista, divatosabban terrorista. El nem tudom képzelni mi sodorta a baloldali szellemi gondolkodók, az az néhai ellenfeleinek táborába, ahogy ezt pl. Mécsről és még pár nagy múltú ellenzékiről ismert.

Talán ez a demszkiesedés abból jött, hogy a hatalom közelében a mindennapok háborús logikája közepette szem elől tévesztették korábbi elveiket, vagy megrettentek a változástól, amit a jobboldal 90 óta hol kisebb, hol nagyobb vehemenciával próbál a társadalmon átnyomni (néhány restaurációs balos kurzussal megtörve), hogy akkor most má tényleg nyugatosodjatok fejben is gyerekek.