Bukaresti beszámoló 3
2010. november 05. írta: Bayer Antal

Bukaresti beszámoló 3

A harmadik rész amolyan vegyes saláta képekről, mozzanatokról, gondolatokról, amelyek külön-külön talán nem érdemelnének egy egész bejegyzést.

- Mindvégig nem volt teljesen világos számomra, hogy pontosan kik is nyitották meg a rendezvényt helyi részről. Az azonban biztos, hogy az egyik (a lenti képen nem látható, mert későn futott) szónok nem szerepelt az előzetesen kiadott műsorban, és ránézésre is lesírt róla, hogy politikus. Egy korábbi külügyminiszter volt az illető, civilben történész, és mivel valamilyen furcsa oknál fogva később pont a mi asztalunknál tette le a kabátját megőrzésre, amíg lerója az ilyenkor kötelező protokolláris köröket, még az is kiderült, hogy amúgy tök normális egy ember. Mégis, miért kell, hogy lesírjon valakiről, hogy politikus – ráadásul egy egyébként roppant laza eseményen? Mentségére szolgáljon, hogy állítólag tényleg szereti a képregényeket, és a formalitását kellőképpen ellensúlyozták a megnyitón fel-alá rohangáló hároméves kölkök.

- Bár már az előző látogatásomnál elmagyarázták, hogy az csak régebben volt igaz, hogy „mindenki” tud franciául, és most már inkább angolul tanulnak a fiatalok, rendesen meglepett, hogy valójában sokan beszélik vagy legalábbis értik mindkét nyelvet. Teszik ezt annak ellenére, hogy messze nincs annyi turista, mint Budapesten, Prágában vagy Bécsben. És mégis, úgyszólván mindenhol meg tudtuk értetni magunkat angolul, és viszont. Mi több, sem Olivier Grenson francia nyelven tartott műhelyfoglalkozását, sem a mi angol nyelven tartott prezentációinkat nem kellett tolmácsolni, szemmel láthatóan jól tudta követni a közönség. Igaz, szinte semmit sem szinkronizálnak sem a mozikban, sem a tévében.

- Képregényekben nem valami gazdag jelenleg Románia, amit persze nagyon fájlalnak a helybéli rajongók. Most először volt alkalmam találkozni velük, hiszen tavaly voltaképpen egy animációs rendezvény melléküzemágaként tartottam előadást a képregényről. Természetesen tök jól beszéltek angolul mindannyian, és mivel a kisebbeknek szóló újságokon kívül évente mintegy 10 kötet jelenik meg mindösszesen, a helyi könyvesboltok angol nyelvű szekciójában néznek körül rendszeresen. És már itt is mangamániásból van a legtöbb, 4 ezren látogatják az évi két nagy eseményüket.

- Az évi 10 kötetből kettőt vállal magára az MM Europe nevű kiadó, méghozzá két Tintint. A kiadó vezetője André Szakváry, magyar származású belga úr, aki mellesleg a román szabadkőműves páholy nagymestere. A rendezvényen volt egy szép kis kiállítás „Így készül egy képregény” címmel, a Vol 714 pour Sydney oldalaiból, fázisrajzaiból.

- Két nemzeti kiállítás anyaga is ismerős volt: a németeké nagyjából fedésben volt azzal, amit pár éve a pesti Goethe Intézetben is láthattunk, míg a csehek egyszerűen a tavaly nálunk is járt Alois Nebel képregényt mutatták be. (Amelynek a megnyitására engem kértek fel annak idején, minden szabódásom ellenére, hogy az ég világon semmit sem tudok a cseh képregényről, no de kénytelen voltam megtanulni.)

- A rendezvénynek otthont adó Bukaresti Nemzeti Színháznak is megvan a maga története. Eredetileg 1973-ban készült el az épület, és tervezői szándéka szerint a moldovai monostorok formáját volt hivatott idézni. A városi legenda szerint ez a modern forma nagyon csípte Ceauşescu szemét, akinek az utasítására 1983 és 1985 között egy klasszicizáló héjat húztak köré (a végeredmény kissé emlékeztet a budapestire). Úgy tűnik azonban, hogy a valóság ennél valamivel prózaibb: nagyon hamar elkezdett romlani az állaga, és alig hét év után elkerülhetetlenné vált a felújítás. És innentől kezdve már valószínűleg igaz, hogy „ha már egyszer építkezik” alapon a főnök mondta meg, hogy mi legyen. Az ügy pikantériája, hogy mára statikailag veszélyessé vált az épület, ám szakértők szerint az eredeti váz rendben van, úgyhogy rövidesen lebontják a római viaduktra emlékeztető oszlopsort, és az eredeti épületet hozzák rendbe.

- Végezetül nem hagyhatom ki Drakulát. Szomorúan tapasztaltuk, hogy a repülőtéri üzletekben az egyetlen „tipikusan román” dolog, amit vásárolni lehet, csupa-csupa Vlad Țepeș képmásával díszített (?) tárgy.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.