Bukaresti beszámoló 1
2010. november 03. írta: Bayer Antal

Bukaresti beszámoló 1

Bár Cserkuti Dávid már elkezdte feldolgozni közös bukaresti vendégszereplésünket a Magyar Képregény Akadémia blogján, természetesen én sem maradhatok ki az írásból. Beszámolóinkban biztos lesznek átfedések, noha közelítéseink nyilván különböznek. Először egy kis összehasonlításra vállalkoznék a képregényes szakma hazai és romániai helyzetéről.

Képregénytörténeti szempontból (is) sok párhuzam mutatkozik magyarok és románok között, bár a kommunista időszakban nem teljesen azonos utat jártak be. Míg nálunk az úgynevezett „adaptációs képregény”révén sikerült megtalálni egy kiskaput, amin jó húsz éven át olyan kiváló grafikusok járták be a terepet, mint Zórád, Korcsmáros, Sebők, Gugi és Dargay, odaát nem volt szükség erre a vargabetűre, ellenben talán még kevésbé akadt mód a képregény „felnőtté válására”, és inkább a kisebb gyerekeknek szóló lapokban találtak otthonra a rövid, rajzolt történetek.

Ennek a mélyebb elemzésébe most nem mennék bele, és egyáltalán nem biztos, hogy megállja a helyét az a hipotézis, hogy nálunk a minőség volt magasabb, náluk viszont a mennyiség volt jobban mérhető, de hogy egyáltalán lehetséges ilyen összehasonlításokba bocsátkozni, az kétségtelenül néhány ember elkötelezett munkájának köszönhető. Amit a magyar képregénykinccsel Kiss Ferenc (elsősorban gyűjtői oldalról) és Kertész Sándor (publikációkban is, ld. főleg Comics szocialista álruhában) vitt végbe, azt a romániai anyaggal Dodo Niţă és az utóbbi időben hozzá társuló Alexandru Ciubotariu tette meg.

A bukaresti képregényszalonnak egyik fő attrakciója éppen kettejük új kötete, a román képregény történetét 1891-től napjainkig áttekintő, nagy méretű és jó vastag, gazdagon illusztrált, 1500 példányban készült könyv volt. Azt kell mondjam, hogy ebben a tekintetben jóval előttünk járnak.

Dodo Niţă, a román képregényszövetség elnöke, már 1996-ban közreadta a román képregény kislexikonját (Dicţionarul Benzii Desenate din România), amelynek pár éve jelent meg egy újabb kiadása. Érdekessége, hogy mindazoknak a román alkotóknak szentel cikkelyt, akik akár odahaza, akár külföldön publikáltak képregényeket, de azoknak a külföldi szerzőknek is, akiknek a munkái megjelentek románul, illetve részt vettek romániai képregényes rendezvényeken. Ebből derül ki többek közt az is, hogy Cabrero Arnal, Pif katalán származású megalkotója már 1970-ben vendégeskedett Romániában, ahol átadta egy képregény-verseny díjait, sőt, a remek kapcsolatot egy Minitehnicus nevű új figura megteremtésével koronázta, akinek aztán több kalandja is megjelent román újságokban, helyi alkotóktól.

Noha a román képregényes eseményekre (a Francia Intézet és a Bruxelles-Wallonie delegáció támogatásával) ellátogató francia ajkú szerzők listája láttán is irigykedhetünk, Niţă további munkássága is süvegelésre méltó. Sajnos, a 2003-ban a román képregény „aranykoráról” írt kötete nincs a birtokomban, s így nem is tudhatom biztosan, hogy mely időszakról van benne szó, a tavaly útjára indított monográfia-sorozat első két darabját megkaptam tőle, és biztos nem én vagyok az egyetlen, aki szerint legalább egy hasonló (értsd: limitált példányszámban kiadott) sorozatot megérdemelnének a mi klasszikusaink is.

(Igaz, nekik meg nincs az egyes szerzők munkásságát képregényekkel és tanulmányokkal is illusztráló Fekete-Fehér Képregénymúzeumuk, úgyhogy megint csak ott vagyunk, hogy útjaink hasonlóak, de nem egyformák.)

Az első részre külön büszkék lehetünk, elvégre a 2009-es budapesti 5. Magyar Képregényfesztiválon debütált, ugyanis a kolozsvári születésű, pályájának nagyobb részében Romániában, újabb szakaszában pedig már Magyarországon dolgozó Rusz Líviának szentelte Niţă, akinek ebből az alkalomból Kiss Ferenc is segített. (A román nyelvű kötetben a számos magyar képregényoldalon kívül egy rövid magyar nyelvű összefoglaló található – egy teljes magyar verzió a jövő heti szegedi fesztiválra várható.)

Bár a példányszámra nem emlékszem, annyi biztos, hogy elfogyott, még mielőtt Niţă és új segítőtársa, a rajzolónak is elsőrangú Ciubi elkészült volna a másodikkal, amelynek a tárgya a román képregény veteránja, a 82 éves Puiu Manu. A még ma is aktív Manu, akivel volt szerencsém dedikáltatni is a monográfiát Bukarestben, a roppant népszerű Cutezătorii című gyerekújság (1967-1989, illetve új folyamban 2006 óra) egyik prominens munkatársa volt, és több stílusban is alkotott, ahogy a megrendelések megkívánták.

Mindezek a kiadványok azonban szó szerint eltörpülnek az újdonság, az Istoria Benzii Desenate Românești mellett. (Én csak tudom, mit nyom a latban, a sajátommal együtt három példányt kellett hazacipelnem ajándékba...) Óriási kutatómunka fekszik benne, gyönyörű kivitelezésben. Bár persze nem tudhatni, hogy a kötetben és a kiállítási anyagban is felsorakoztatott szerzők közül hánynak van igazán számottevő mennyiségű munkássága, tiszteletre méltó, hogy mindenkiről megemlékeznek a kötetben, aki legalább csak belekóstolt a képregénybe.

Megesz a sárga irigység, ha nézem a kötetet, és pláne, hogy az összes bukaresti könyvesboltban ki volt téve az újdonságok közé és a kirakatba is. Savanyú a szőlő alapon mondhatnám, hogy de nekik meg nincs Buborékhámozójuk (se Paneljük), no de akkor meg beszélni kéne az Ah! BD fanzinról is, és akkor megint csak nem biztos, hogy jól jövünk ki az összehasonlításból.

Szóval van még mit dolgozni itthon is képregénytörténet ügyben.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.