Pár remek kocka és sok jó
2010. október 19. írta: Bayer Antal

Pár remek kocka és sok jó

2009 decemberében a Kretén humormagazin bezárta a boltot, pótolhatatlan űrt hagyva maga után a magyar képregény egy bizonyos szegmensében. Bár nyomtatásban azóta sem jelentkezett olyan kiadvány, amely legalább próbálkozást tenne az űr kitöltésére, szerencsére az interneten akadt szellemi örököse. Egyrészt ott van maga a magazint túlélő kreten.hu, amelyet a lap volt munkatársa, Puller István tölt fel válogatott marhaságokkal, másrészt pedig a munka ünnepén útnak indult a parkocka.hu, amelynek két oszlopos tagja a Kretén kultikus sorozatainak a szerzője, Marabu (Dodó) és Göndöcs Gergely (Dr. Sör Kálmán). A naponta frissülő honlapnak már több ezer rajongója van.

Tehát 2010 május elseje óta kapunk napi csíkokat a Párkocka csapatától, a négy alapítótól (Marabu, Göndöcs, Grafitember és Plá), és egy menet közben csatlakozott tagtól (Bélabátyó). Az alapötlet kiváló: az egyik tengely a négy szerző, aki felváltva jut szóhoz (ne feledjük, a site ingyenes, és mindannyian munka mellett készítik stripjeiket), a másik tengely pedig a minden héten megújuló téma. Az egyik elkezdi, a másik válaszol rá, a harmadik folytatja – van, hogy konkrétan átvéve az ötletet, és van, hogy csak tematikusan kapcsolódva az előzőhöz.

A kezdet remek volt, bár azonnal kiderült, hogy a négy szerző jártassága, rutinja ebben a hihetetlenül nehéz műfajban nem kiegyensúlyozott. Nagyobb problémát jelentett, hogy nagyon hamar megnyitották a honlapot mások előtt: a nyári pályázat céljai között szerepelhetett a tehetségkutatás mellett egy szusszanásnyi pihenő is. Ez a fordulat vegyes reakciókat váltott ki az olvasókból, elvégre – ismétlem – nehéz műfajról van szó, és az évtizedes gyakorlattal rendelkező állandó szerzők mellett az amatőrök munkáinak nagy része mesze elmaradt a már megszokott szinttől. A stáb le is vonta a megfelelő következtetéseket, és bár továbbra is befogad külsős munkákat, azoknak a hétvégén biztosít helyet egy külön aloldalon, míg hétköznapokon az időközben ötfősre bővült állandó gárda gondoskodik a poénokról.

Bő öt hónapos létezése alatt a Párkocka rendesen próbára tette rekeszizmainkat, ám meglátásom szerint a kezdeti friss lendület részben visszaesett, részben pedig egyre több teret ad a szokványos, egyszerű és harsány humornak. Amely ugyan azonnali fogyasztásra általában tökéletesen megfelel, de miután leesett a tantusz, már el is felejtjük az egészet. Az utóbbi idők témaválasztása is kissé kényszeredett és esetleges, gondolom, nem én voltam az egyetlen, aki azt mondta magában, hogy ha még egyszer meglátja Optimus Prime-ot, soha többé nem kattint rá az oldalra.

A Párkockának saját „házigazdája” van. Ennek a hagyományát az amerikai horrorképregényeket is kiadó EC Comics teremtette meg, és az ugyancsak nála indult Mad magazinra is kiterjesztette. Alfred E. Neuman magyar megfelelője a Kreténnél Broáfka lett, bár ő gyakran átengedte a helyét más munkatársaknak is. Itt viszont jóval tekintélyesebb figura tartja fent a rendet és kommentálja a napi történéseket: Kim Ir Szen, néhai észak-koreai pártfőtitkár.

Kim aranyköpései rendületlenül tartják a szintet, de valamiért úgy gondolták a házigazdák, hogy szükség lehet egy másik kabalafigurára, és ezt Tóni bá személyében vélték megtalálni. Ezt sokkal kevésbé szerencsés ötletnek tartom, sőt, valójában feleslegesnek, ugyanis maguk a Tóni bá főszereplésével készült képsorok egyáltalán nem tartoznak az átütősebbek közé.

Következzen most pár szó magukról a munkásemberekről, ám ezt megelőzően kötelező számot adnom elfogultságomról, ugyanis Göndöcs és Marabu abban a megtiszteltetésben részesít már évek óta, hogy kiadóként és szerkesztőként közölhetem munkáikat (Eduárd fapados képregényújság, Nero Blanco Comix, Sör Kálmán-összkiadás). Velük dolgozni számomra mindig öröm és hálás feladat, és remélem, még sokszor lesz rá alkalmam – ezért fontos hangsúlyoznom, hogy az alábbi sorok kizárólag a Párkockán nyújtott teljesítményükre vonatkoznak. Ahogy persze a többieknél is, csak hát az ő egyéb műveiket kevésbé ismerem.

A humoros rajzban és a képregényben is kétség kívül Marabu számít a legrutinosabbnak az alapítók közül. A legtöbbször a tőle megszokott, igen magas színvonalat hozza, és ami külön öröm, még a tavaly lezártnak hitt Dodó figurákat is visszahozta (eddig négy alkalommal). Ám néhány csíknál érezhető, hogy a közös téma kevéssé ihlette meg, és a máshol látható munkáival ellentétben itt előfordul néhány „csúnya szó”. Amivel nincs az ég világon semmi baj, csak éppen Marabutól szokatlan.

Göndöcs Gergely, a másik ex-Kreténes eddig ellenállt a kísértésnek, hogy Dr. Sör Kálmán-stripekkel dúsítsa a Párkockát, de erre nincs is szüksége, elvégre jóval szélesebb ennél az ő repertoárja. Lényegében minden, tőle már ismert húrt meg is pendít a honlapon (kivéve persze a nyilván nem idevaló Teveklubos stílust), és érzésem szerint neki fekszik a legjobban ez a formátum. Akár önálló ötletből dolgozik, akár másokéhoz csatlakozik, lehet rá számítani, hogy valami eredetivel rukkol elő – és ez az eredeti az esetek túlnyomó részében nagyon jó.

Merényi Dániel, alias Grafitember egy másik webcomic, az immár kultikus státuszt élvező Napirajz szerzőjeként vált közismertté. Nagy öröm látni ebben a csapatban, még ha néha úgy is néz ki, hogy a kötöttebb formátum nem annyira kényelmes a számára, mint a saját ritmusában, teljes szabadságban készített Napirajzok. Vele pont a fordítottja történik, mint Marabuval: a saját honlapjához képest jóval visszafogottabb a nyelvezete. Az az érzésem, hogy a Napirajz titka a valósan megfigyelt élethelyzetek abszurddá fokozása, és nem minden esetben kell igazán csattanós poénig jutnia – a három-négy kockás csíkoknál azonban ez alapkövetelmény, s így Grafitember talán némileg kompromisszumra kényszerül a saját stílusához képest. Meglehet, ezt 30 csík alapján még kicsit korai kijelenteni, és azt mindenképpen alá kell húzni, hogy rendszeresen lenyűgöz a legkülönbözőbb területeken mutatott részletes jártasságával. Újdonság még a Napirajzhoz képest, hogy a csíkok nagy része színes – ezt még kicsit szokni kell, mert más alkotókkal ellentétben nagyon különböző a színviláguk.

Úgy sejtem, az egész Párkocka-team lelkének számít Plá, akinek korábbi munkáit nem ismertem. Gyaníthatóan jóval kisebb tapasztalattal rendelkezik, mint három csapattársa, ami abból is látszik, hogy folyamatosan váltogatja a stílusokat. Érzésem szerint szerencsésebb lenne kialakítania egy sajátot, és ahhoz tartania magát. Úgy gondolom, komoly bátorság volt beszállnia egy ilyen tapasztalt gárdába, és ha figyelembe veszem a kisebb rutint, azt mondom, hogy becsülettel helytáll – de önállóan ez a szint nem lenne elég a sikerhez.

A Bélabátyóként bemutatkozó Weisz Béla menetközben ugrott fel a vonatra. Az ismert karikaturista és animátor a nyári pályázatra küldött be képsorokat, és a négy alapító rövidesen kooptálta tagjai közé. Bár Bélabátyó kétség kívül új színt jelent a palettán és kellőképpen termelékeny, számomra az ő csatlakozása jelképezi azt az irányt, ami nekem jóval kevésbé tetszik, mint amit az első pár hét alatt láttam kibontakozni a honlapon. A comic strip, mint a képregény egyik speciális műfaja, kétség kívül rokonságban áll a karikatúrával, de a rokonság nem jelent azonosságot. Márpedig a karikaturistának vérprofi Bélabátyó képregényben nem igazán jártas. Nem véletlen, hogy az eddigi 19 „csíkjából” 3 egykockás, 5 pedig kétkockás – vagyis Weisz Béla inkább kibővített karikatúrákat szállít, mint „igazi” képregényeket. Márpedig a képregény és a karikatúra között nem pusztán formaiak a különbségek, maga közelítés is eltérő.

Összesítve a fentieket: a Párkockát továbbra is remek kezdeményezésnek tartom, minden nap megnézem és hosszú életet kívánok neki. Ugyanakkor úgy érzem, kicsit túl hamar és túl sok módosítást végeztek az elmúlt pár hónapban, és jelenleg kevésbé lehetek biztos abban, hogy a Párkockára kattintva „lájkolni” fogom az aznapi produkciót. De attól még ajánlom mindenkinek, és nagyon remélem, hogy a legjobb darabok nyomtatásban is meg fognak jelenni. Én mindenesetre már elkezdtem a lobbizást...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.