Adri's comics
2010. szeptember 22. írta: Bayer Antal

Adri's comics

Kissé meg vagyok zavarodva. Először egy hónapok óta minden nap frissülő webcomicról írtam – erre két nap múlva végleg leáll. Aztán egy már bő hónapja nem frissülő webcomicról írtam – erre két nappal később születik ott egy bejegyzés. Most már kezdek kíváncsi lenni, mi lesz a következővel...

Adri (civil nevén Gyalus Adrienn, nem titok, oda van írva a blogjára) így mutatja be a képregényét:

„Egy fiú és egy lány, egy kamionos és egy kamion, két szellem, három sirály, sok csirke és pár meglepetés-lény kalandjai.”

Ellentétben a két előzőleg bemutatott képregénnyel, itt tehát nem naplóról, önéletrajzi ihletésű munkáról van szó (vagy ha mégis, az csak a legbennfentesebbek számára lehet evidens), hanem fikcióról. Az impozáns létszámú rendszeres szereplőgárda „kalandjai” váltakozva reálisak és abszurdak, hétköznapiak és szokatlanok. A nem egyforma hosszú epizódok, de mindig csak pár képes epizódok gyakran visszautalnak korábbiakra, és szoros összefüggésben vannak a szerző bevezető és lezáró kommentárjaival. Adri kedveli az interaktivitást, a hozzászólásokban elbeszélget olvasóival, reagál, emlékeztet és előre jelez.

Enyhe csendes őrület lengi át ezt a kis univerzumot, s bár nem tudom, hogy az alkotó mely klasszikus comic stripeket ismeri illetve tekinti mintának, a Pogótól a Peanutson át a hajdani Tiszta Diliből megismert számos sorozat eszébe juthat az embernek. De legfeljebb csak mintaként, mert Adri blogja száz százalékig eredeti, és ami külön érdekessé teszi az oldalt: ez egy igazi webcomic.

Míg a Blossza hagyományos négyképes csíkjai tökéletesen megfelelnének egy napilapnak, Csordás Dániel netnaplója pedig egy heti- vagy havilapban foglalhatna el egy teljes oldalt, Adri képregénye kizárólag a neten működik. Többször nézegettem már, hogy lehetne pár oldalnyit kimetszeni belőle és nyomtatásban közölni, de egyszerűen lehetetlen. Nem csak formai okokból (az epizódok eltérő hossza miatt), hanem mert kontextusukból kiragadva gyakorlatilag érthetetlenek. Gyakran „poén” sincs a sztori végén, mintha tényleg csak ki lennének nyesve a párbeszédek egy hosszabb egészből.

Adri nagyon ráérzett, hogy mi a neki való műfaj a képregényen belül, és egyértelműen kiolvasható a képsorokból, hogy ő ezzel remekül szórakozik. Nem kényszerként éli meg, hogy már megint „rajzolni kell valamit”, nem keresi zseblámpával a napi témát, hanem amikor éppen kedve van, eljátszik a figuráival.

Kétségtelen az is, hogy Adri nem profi grafikus, feltehetően nem is képregényrajzolóként képzeli el a jövőjét (a honlap szerint biológusnak készül). Képregényes eszköztára egyszerű, de amit használ, azt nagyon ügyesen használja, és egyértelmű a fejlődés, letisztulás. Két és fél év alatt már meghaladta a 250 bejegyzést is, és kívánom neki, hogy még jó sokáig legyen hozzá ihletése.

De azért furdal a kíváncsiság, hogy mit kezdene egy kényszerűen megszabott, mondjuk 3-4 oldalas terjedelemmel, nyomtatásban... Egy próbát megérne a karakterek adaptálása nyomtatásban is működő verzióra.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

a_dri 2012.01.27. 22:44:32

Tudom, kicsit késve reagálok, de most abból az alkalomból, hogy az epilógus részeit is befejeztem, szeretném megköszönni az Ön támogatását, pozitív kritikáit. Még nem tudom, folytatni fogom-e valaha a képregényt, de az biztos, hogy rajzolni, na jó, firkálni, mindig is fogok valamit. De egyelőre hátradőlök és figyelem, ahogy mások csinálnak jobbnál jobb képregényeket. :)
Minden jót,
Galus Adrienn, azaz Adri

Bayer Antal · http://neroblanco.blog.hu 2012.01.29. 09:10:03

@a_dri: Igazán nincs mit. Nagy élvezettel olvastam a blogot, bár bevallom, az utóbbi időben kissé elmaradtam, majd átnézem egészben. Szívesen látnék belőle valamikor egy kivonatot nyomtatásban is. :)